Orbán Viktor a Tranziton ismét előadta a hallgatóságnak az államadóssággal kapcsolatos elméletét:

Megismételte, hogy szerinte azok az európai országok, amelyek államadóssága meghaladja a GDP 90 százalékát, a "reménytelen zónában", a hitelezők markában vannak, 70 és 90 százalék között van a "közvetlen veszélyzóna", 50 és 70 között az elviselhető mérték, 50 százalék alatt pedig a biztonsági zóna. - Orbán: pillanatokon belül visszavásároljuk az E.ON-t - Portfolio.hu

Nem tudom, hogy a miniszterelnök milyen számításokra vagy tanulmányokra alapozza a meggyőződését, de azt gondolom, hogy ez a megközelítés sántít. Az eltérő adottságokkal és gazdasági lehetőségekkel rendelkező országokra nem szerencsés egyenkategóriákat húzni, a különböző gazdaságok tekintetében ugyanakkora GDP arányos eladósodottság eltérő következményekkel járhat. Ettől függetlenül nagy általánosságban elmondható, hogy minél magasabb az adósság összege annál nagyobb a baj, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott ország mekkora kamatterhet fizet, illetve, hogy milyen hozamok mellett képes újrafinanszírozni az adósságát.

Nemrégiben olvastam egy cikket, amely szintén kritizálta a kormányfő államadóssággal kapcsolatos gondolatmenetét, a szerző többek között az Egyesült Államok, és Japán példájával cáfolta a 90% feletti eladósodottságban rejlő veszélyeket.

"Az adósságban világelső Japánban például a GDP majdnem 230 százaléka az államadósság és hiába van gyakorlatilag húsz éve stagflációban, idén is várhatóan két százalékkal növekszik a gazdasága.......A világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok GDP-arányos államadóssága több mint száz százalék. Ezzel együtt az USA gazdasága is nagyon gyorsan felépült a válságból, és idén már két százalék körül növekszik." - Ha nagy az adósság, vége mindennek? - Index

A 10 éves japán államkötvények hozama jelenleg 0.81% körül van, még az amerikaiaké 1.6%. Mivel ezek az országok olcsóbban adósodhatnak el, a gazdaságuk stabilitását magasabb adósságszint felett is képesek megőrizni. Az sem mellékes körülmény, hogy az esetek túlnyomó többségében a hitelezőik a saját nemzeti bankjaik.

Ennek ellenére nem gondolom, hogy a magas államadósság rizikómentes lenne. Az alacsony finanszírozási költségek ellenére az említett országok adóssága folyamatosan növekszik, nem csak konkrét összegben, hanem GDP arányosan is ami azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés üteme nem képes lépést tartani az államadósság gyarapodásával.

Orbán Viktor többek között a felsőoktatás átalakítására is kitért a szombati Fesztivál a határon elnevezésű közéleti rendezvényen tartott tudattágító előadásán Kőszegen.

Meglehetősen kényes téma ez, mert a tandíjat, és az államilag támogatott helyek csökkentését nem szeretjük, és sokak szemében csak sovány vigaszt nyújt a hazai felsőoktatás a világ élvonalába repítésének, illetve az önfinanszírozó felsőoktatás létrehozásának gondolata. Különösen akkor ha a kétségtelenül hangzatos célkitűzések mögött valójában egyetlen cél, az állami kiadások csökkentése húzódik meg. A tandíj nem elv, igazságosság, vagy modell kérdése napjaink Magyarországán, hanem gazdasági szükségszerűség, amivel kénytelenek leszünk megbarátkozni.

Miközben a tandíjat ellenző miniszterelnök az önfinanszírozás szükségességéről beszél, nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy a leendő diplomások tekintélyes adósságot halmoznak majd fel a tanulmányaik folyamán, és az újgenerációs diákhitelben rejtőző kamattámogatások miatt az állami finanszírozás sem szűnik meg, legfeljebb átalakul, csak ideiglenesen csökkenti az állami kiadásokat. Nincs itt reform, csak hókusz-pókusz.

Belize kormánya öntörvényű adósságrendezésbe kezdett:

Beváltotta hitelezőivel szembeni figyelmeztetését a közép-amerikai Belize törpe ország: tegnap nem törlesztette esedékes adósságát és a továbbiak felét sem szándékozik. A befektetők futhatnak a pénzük után - hiába. - Veszélyes gyakorlatot indított el a kisállam - Napi Gazdaság

A belizei nemfizetéssel a legnagyobb probléma nem az a 225 millió dollár amit a befektetők esetleg veszteségként kénytelenek elkönyvelni, globális szinten az sem vezetne pénzügyi katasztrófához ha megtagadnák a teljes államadósság visszafizetését. Az igazi veszély inkább az esemény precedensértékében rejlik - ahogy a cikkben idézett szakértők is megjegyezték. Az államkötvényekbe fektetett bizalom megingása különösen akkor problémás amikor a közép-amerikai miniállaménál jóval nagyobb gazdaságok sodródtak a fizetésképtelenség szélére, ahol a fizetőképesség látszatát már csak a változatos külső beavatkozások tartják életben, egyelőre a hosszútávú megoldások reális reménye nélkül.

Korábban Julian Assange menekültkérelmével kapcsolatban már megjegyeztem, hogy meglehetősen bátor cselekedet lenne az ecuadori kormányfő részéről befogadni a renegát oknyomozót, egyúttal kivívni az USA, valamint a szövetségesei ellenszenvét, azonban Rafael Correa miniszterelnöknek nem ez volt az első vakmerő húzása.

Alig két évvel a 2007-es hivatalbalépését követően Correa érvénytelennek minősítette Ecuador államadósságát, arra hivatkozva, hogy azt a korábbi korrupt és zsarnoki rezsimek halmozták fel. Azzal fenyegette a befektetőket, hogy nemzetközi bíróság elé rángatja őket amiért diktatúrák működését finanszírozták, és bejelentette, hogy nem fognak fizetni.

Reális veszéllyé vált, hogy hivatalosan államcsődöt jelentsen a dél-amerikai Ecuador, miután 30 napos "türelmi" időt kért a november 15-én esedékes kamatfizetésre egy 2012-ben lejáró, dollárban kibocsátott államkötvénye esetében. Az összeg (30,6 millió dollár) elméletileg nem lenne akkora, ami komolyabb terhet jelentene az ecuadori államnak, hivatalosan a kifizetés jogalapjának vizsgálatára hivatkoznak. - Itt az első államcsőd a globális válság miatt? - Index - 2008. november 17.

Rafael Correa ecuadori elnök bejelentette, hogy országa nem hajlandó visszafizetni több milliárd dolláros külföldi tartozását. A nemzetközi hitelezőket "szörnyeknek" titulálva törvénytelennek nevezte a kölcsönök visszafizetésével kapcsolatos igényeket. 2001 óta - mikor Argentína bejelentette fizetésképtelenségét - ez az első alkalom, hogy latin-amerikai ország nem tesz eleget az államadósság kifizetésére. - Államcsőd vagy biztosíték? - Ecuador nem fizet - Kitekintő - 2008. december 14.

Az államcsőddel való fenyegetőzésnek hatására az ecuadori állampapírok rohamosan veszítették a vonzerejüket, a befektetők igyekeztek megszabadulni tőlük, 2009 áprilisában pedig Correa pénzügyminisztere visszavásárolta őket a névérték 35 százalékáért. Az államcsőd pedig szép csendben elmaradt.

Később állítólag bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan, hogy az ecuadori miniszterelnököt a fizetésképtelenség rémével csak a kötvénypiacokat akarta manipulálni - és ez biztosan így is van - azonban nem lett nemzetközi botrány a dologból, a kamu-államcsőd nem lett címlapsztori. Talán éppen a precedensérték lehetősége miatt.

(Hozzátenném, hogy Ecuador hivatalos fizetőeszköze az USA dollár, és ez az egyik előfeltétele volt Correa valóban unortodox adósságkezelésének.)

Bemelegítésnek ajánlom a Napi Gazdaság egyik múlt heti cikkét:

Csak a pénzüket az unortodox gazdaságpolitika következményeitől féltő gazdagok - a privát banki ügyfelek - érnek valamint a Magyarországon tevékenykedő bankoknak.... - Csak a parázó gazdagok érnek valamit Magyarországon? - Napi Gazdaság

A plutonómia kifejezést a legenda szerint a Citigroup egyik munkatársa agyalta ki még 2005-ben, a meghatározás szerint egy olyan társadalmat jelöl amelyben a gazdasági növekedés és a fogyasztás meghatározó része is a "felső tízezerhez" kötődik, ahol a vagyon túlnyomó része a legfelső osztály egyre szűkűlő kisebbségének a kontrollja alatt áll , és ebből kifolyólag a gazdasági növekedés függővé válik a felső társadalmi réteg tevékenységétől.

A plutonómia-elmélet a Citgroup egy, kizárólag a legbefolyásosabb ügyfeleinek szánt tanulmányában bukkant fel,  a cég kiemelt ügyfélkörének ajánlott befektetési stratégia igazolására.

A tanulmány alapvetése az volt, hogy az Egyesült Államok, Kanada, és az Egyesült Királyság egyaránt plutonómiák, ahol a fogyasztás, és a gazdasági növekedés is a legfelső társadalmi rétegnek köszönhető. Az elemzés szerint a társadalmi különbségek tovább fognak növekedni ezekben az országokban, a gazdagok gazdagabbak lesznek, a többiek szegényebbek, és feltételezi, hogy egyéb országok (Európa néhány állama, és Kína) is a plutonómia-ösvényre lépnek. Rámutattak, hogy az ezredfordulón az Egyesült Államokban a csúcs 1% rendelkezett a pénzügyi vagyon 40 százaléka felett, többel mint a háztartások alsó 95 százaléka összesen. A tanulmány készítői szerint átlagos fogyasztó, illetve amerikai, angol, kanadai, vagy kínai fogyasztó nem létezik, kizárólag gazdag és szegény fogyasztókra lehet felosztani a föld lakosságát, és elenyésző számarányuk ellenére a vagyon és a fogyasztás gigantikus hányadát a gazdagok generálják.

Mivel a társadalmi egyenlőtlenségek további növekedésére számítanak, illetve mivel a szupergazdagokat az esetleges válságok sem viselik meg számottevően, a Citigroup azt tanácsolta az ügyfeleinek, hogy rájuk alapozzák a befektetéseiket, összeállítottak egy úgynevezett plutonómia-csomagot olyan cégek részvényeiből amelyek a leggazdagabbaknak nyújtanak szolgáltatásokat illetve gyártanak "játékszereket", például Porsche, Bulgari, Polo Ralph Lauren, Julius Baer, Sothebys stb.

Annak ellenére, hogy a plutonómia úgy hangzik mintha csak a plutokrácia, vagy a banánköztársaság kifejezések szalonképesebb változata lenne, a Citigroup munkatársai jól beletaláltak. A luxustermékeket forgalmazó vállalatok részvényei a világgazdasági problémák ellenére általában jól teljesítenek, és a társadalmi különbségek is az előrejelzésiknek megfelelően növekednek, és nem csak az általuk plutonómiának nevezett országokban.

A MNB pénteki jelentése szerint Magyarország sikeres csapást mért az elsőszámú közellenségre.

Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága a GDP 77,6 százalékára csökkent 2012 második negyedévének végére, a megelőző negyedév végi 78,9 százalékról, elsősorban a forint erősödése miatt, közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénteken, a pénzügyi számlák előzetes adatai alapján. - Csökkent az államadósság - Index

A pozitív képet némileg beárnyékolhatja, hogy az adósságfelvétel tulajdonképpen 27 milliárd forinttal nőtt, a javuló mérleg, a mínusz 253 milliárd csak a forint erősödésének köszönhető, Ha viszont figyelembe vesszük, hogy egy nemzeti fizetőeszköz értéke kifejezi az adott gazdasággal szemben feltételezett bizalmat, akkor az adósság csökkenése vitathatatlan érdem.

Ezzel párhuzamosan azonban a részben az adósság finanszírozására fordított nyugdíjvagyon vészes apadásának lehetünk a tanúi.

Ha a nyugdíjvagyon (adósságkezelésre fordított) hiányát hozzácsapjuk az MNB második negyedéves jelentésének adataihoz, akkor nagyjából 82.5%-os, a GDP arányában kifejezett adósságot kapunk, ami magánnyugdíjpénztárak bevétele előtti állapotokhoz viszonyítva már nem is annyira meggyőző eredmény. Természetesen a nyugdíjkassza-hiány nem sorolható a szigorú értelemben vett államadósság kategóriába, azonban az állam ugyanúgy tartozik valakinek, csak éppen nem a befektetőknek, hanem a saját állampolgárainak. A kormány az egyik zsebéből a másikba pakolja a tartozom neked cetliket.

Mivel a hírek szerint a beígért nyugdíjreform is elmarad, a NYACSA nevéből akár ki is vehetnék az erre utaló kifejezést, nevezhetnék simán Adósságcsökkentő Alapnak.

Az iráni Press TV Magyarországon forgatott egy dokumentumfilmet a fenti címmel. Az angol nyelven sugárzó állami propagandatelevízió természetesen a magyar kormány és az Európai Unió, illetve az IMF szembenállását látja, illetve szeretné láttatni a műsorban, amelyben többek között megszólal Boros Imre és Gyöngyösi Márton, Bayer Zsolt óva inti Teheránt a nyugatiak barátságától, és Varga Mihály biztosítja a stábot, hogy nem enged az IMF-nek.

A csütörtöki bejegyzésemhez kapcsolódik az Origó augusztus 17-én megjelent cikke Sheldon Andelson amerikai milliárdosról, aki óriási összegeket áldoz a republikánusok kampányára annak érdekében, hogy megakadályozza Obama újraválasztását.

"Én alapvetően ellenzem, hogy vagyonos emberek befolyásolják a politikát, de amíg lehet, csinálom" - mondta Adelson a Forbesnak, amikor a politikai adományokról faggatták és hangsúlyozta, hogy másokkal ellentétben nem igyekszik titkolni a támogatásokat. - Gyanús milliárdos szállt be az Obama elleni harcba - Origó

Andelson nem titkolja a támogatásait, a homály inkább a hatalmas vagyon eredetének bizonyos részleteit fedi, de valószínű, hogy az Andelson millióival hatalomba segített Romney adminisztráció ezt nem fogja firtatni.

Elvileg egy kis pénzel akárki megpróbálhatja az elnöki székért folyó verseny eredményét befolyásolni - ha megengedheti magának - azonban a Public Interest Group Education Fund és az NGO Demos augusztus elején publikált tanulmánya szerint ez nem a lelkes amatőrök játszótere. A magánadományok 94 százaléka olyan támogatóktól származik akik minimum 10000 dollárral segítik a szívükhöz közel álló jelöltet, és 60%-ot tesz ki azoknak az aránya akik legalább egymillió dollárt áldoznak a kedvenc jelöltjükre. Az utóbbiak 47-en vannak.

Az Andelson család külön kategória

A támogatások aránya azt hiszem megfelelően reprezentálja az USA társadalmi rétegeinek a hatalomgyakorlási pozícióit is.

A linkkért köszönet MrZ-nek.

November közeledtével egyre több spekuláció fog napvilágot látni az Egyesült Államok elnökválasztásának végeredményével kapcsolatban.

Obama elnök újraválasztási esélyei az intrade.com internetes szavazása alapján 57,5 százalékosak, ez alacsonyabb a márciusban és áprilisban mért 61,4 százalékos csúcsnál, amikor az S&P 500-as index idei csúcsait járta be. Mindezek ellenére az elnök újraválasztási esélyei jók, ha hinni lehet a statisztikáknak, amelyek a részvénypiac és a választási eredmények alakulásainak összefüggésit vizsgálják - írja a Breakout magazin. - Napi Gazdaság

Vitathatat, hogy a gazdaság állapota - illetve amit a közvélemény érzékel belőle - komoly befolyással rendelkezhet egy elnökválasztás kimenetelére. Véleményem szerint azonban az S&P 500 indexnek jelenleg köze sincs az USA valódi gazdasági teljesítményéhez. A realitástól való távolodásnak számos oka van, többek között a FED beavatkozásainak hatásai és a tőzsdei robotok tevékenysége is, de ebbe most nem szeretnék mélyebben beleveszni.

A különböző felmérések, illetve közvéleménykutatások alapján most még Obama áll jobban, de én azt gondolom, hogy az USA következő elnöke Mitt Romney lesz. A választások kimenetelét az Egyesült Államokban hagyományosan a kampányra fordított összeg határozza meg, és egyelőre úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben Romney vezet. A legnagyvonalúbb kampányszponzor, a Wall Street favoritja Romney, a jelek szerint Obama bukásra van ítélve.

A közös valuta ellenes retorikát folytató politikai erőket Európában illik szélsőségesnek bélyegezni, és tagadhatatlan, hogy a legtöbb esetben a politikai spektrum jobb, illetve bal széléről érkeznek az euró ellenes bekiabálások. Az eurószkeptikus politikai mozgalmak elsősorban azokban az országokban képesek komolyabb támogatottságot szerezni amelyekben a szavazók a bőrükön érzik az napjaink válságának következményeit, azonban az eurózóna erős államaiban is egyre többen vannak azok akiknek kezd elegük lenni a vég nélküli mentőcsomagokból. A közös valutát kritizáló megnyilvánulásokat egyre nehezebb lesz egyszerű szélsőségként a szőnyeg alá söpörni.

Frank Stronach osztrák milliárdos néhány napja hivatalosan is  bejelentette, hogy egy olyan párt alapításába kezdett amelynek fő célkitűzése Ausztria kivezetése az euróövezetből. Stronach eddig nem vett aktívan részt az osztrák politikai életben, nemzetközi hírnévre inkább a Magna, a világ egyik legnagyobb autóalkatrész-beszállító cégének igazgatójaként tehetett szert. A Magna International 2009-ben szerette volna megvásárolni az Opelt a problémákkal küszködő General Motors-tól.

Stronach véleménye szerint a kormánynak az ország menedzsmentjeként kellene funkcionálnia, és sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi vezetést elsősorban politikusok alkotják. Hozzátette azt is, hogy Európának garantálnia kell a békét, valamint az emberek, az áruk, a szolgáltatások, és a tőke szabad mozgását, de ez csak akkor járhat sikerrel ha minden ország saját fizetőeszközzel rendelkezik.

Politikai elemzők véleménye szerint várható, hogy a Stronach pártjához számos prominens üzletember és politikus is csatlakozni fog, és akár szavazatok 10 százalékát is megszerezhetik a 2013-as ausztriai választásokon.

Elszomorított amikor 2009-ben megtudtam, hogy a válság és az internetes humor térnyerése kinyírta a Kretén magazint. Nem voltam előfizető, de néha megvettem egy példányt az újságosnál, ha éppen röhögni akartam egy jót. Azonban a különböző politikai erőkhoz köthető pártmédia izzadságszagú tevékenysége hiánytalanul betölti a Kretén által hagyott űrt, Matolcsy publicisztikái pedig végképp feleslegessé tették a műfajt.

Matolcsy György legújabb Heti Válaszos irományában - ahogy ezt már megszokhattuk - ismét egy háborúval állítja párhuzamba napjaink európai történéseit, ezúttal azonban nem az első és a második világégés sajátos értelmezésével borzolja az olvasók idegeit, ezen a héten a harmincéves háborúval példálózik. Nehéz nem észrevenni, hogy a nemzetgazdasági miniszterünk mindig éppen abból a könyvből merít inspirációt, amit utoljára olvasott, a könyvajánlókba kódolt üzenetei alapján legalábbis erre lehet következtetni. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha a háborús és a motivációs szakirodalom helyett inkább pénzügyi és közgazdasági témájú kiadványokat lapozgatna. Ha esetleg könnyed olvasmányra vágyna akkor kezdhetné Kafka A per című regényével, és írhatna a egy remek bejegyzést a magyar bürokratikus rémálomról.

Nehéz eldönteni, hogy a kormány fő ideológusainak háborús rögeszméje valódi meggyőződést takar, vagy csak a gazdasági eredménytelenség, a nehéz idők magyarázásának kényszere szülte. A világgazdasági - világpolitikai események hazánkra gyakorolt befolyását természetesen nem lehet kizárni, azonban pontosan Matolcsy György az aki nem túl konzekvens ebben a témában. Decemberben Matolcsy még 1.5%-os gazdasági növekedést prognosztizált 2012-re, aminek kizárólag a világgazdasági környezet negatív hatásainak figyelmen kívül hagyása esetén lehetett volna némi realitása, de még úgy is pofátlanul optimista, és nyilvánvalóan téves előrejelzés volt. Nem is beszélve a hírhedt CNN interjúról, amelyben Matolcsy a mosolyra fakasztó kijelentéseivel ismét olyan benyomást keltett mintha azt gondolná, Magyarország kizárhatja magát a kontinenst környékező recesszió alól.

Tegnap a tündérmesébe belerondított a csúnya valóság:

A második negyedévben 0,2 százalékkal zsugorodott az előző negyedévhez képest a magyar gazdaság. Éves összevetésben (naptárhatással igazítva) 1,2%-os volt a visszaesés. Az első negyedéves GDP-csökkenés, illetve az előzetes elemzői várakozások konszenzusa egyaránt -1,2%-os volt. - Itt az adat! Hivatalosan is recesszióban Magyarország - Portfolio.hu

Valószínűleg csak a véletlen műve, hogy a második negyedéves gyászjelentés és Matolcsy tudósítása a frontvonalról szinte egy időben bukkant fel, de azt gondolom, hogy a hazai gazdasági helyzet romlásával párhuzamosan a háborús retorikai elemek újra központi szerepet kapnak majd a közeljövő kormányzati kommunikációjában.

Az elmúlt napokban rengeteg írás foglalkozott a témával, azonban a cikkek többsége megmaradt a kötelező jobb-bal érvelés mentén. Kormányközeli vélemények szerint szükség van az intézményre, hogy a választási csalások könnyebben megelőzhetőek legyenek, míg az ellenzékiek ismételten siratják a demokráciát. A valós következmények feltárásához jó lenne néhány pontot átgondolni.

Kommunikált cél: Bizonyos, hogy a választási csalások mellett a feliratkozási csalások is megjelennének – nincs okunk az ellenkezőjét feltételezni, hisz mindenki tudja, hogy eddig is működött a szavazatvásárlás. Most legfeljebb még a feliratkozást is megveszik az indulók. A jogszabály – még ha a kommunikált célja helyes is – nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket.

Reálpolitikai érdek: Kétségtelen, hogy a Fidesz azt hiheti, hogy az aktuális érdekeit szolgálná az új intézmény. Magas a bizonytalanok aránya az összes választó között. Bizonyára mandátumokban mérhető lenne az előny, ha most vasárnapig lehetne regisztrálni és rá két hónapra lennének a választások. Az előzetes feliratkozás hatására azonban hamarabb kezdődne a kampány, ami aktivizálná a választók „szunnyadó csoportjának” legalább egy részét. Ráadásul nagyon sok idő van még 2014-ig, így lehetetlen megjósolni, hogy addig merre mozdulnak a választók. Nem kizárt, hogy pont a kormánypártok fognak többet veszíteni, ha a saját elbizonytalanodó tábor távol marad a feliratkozástól.

Felvállalt konfliktus: A választásra gyakorolt hatását felesleges is elemezgetni. Szinte bizonyos, hogy a javaslat elhasal az Alkotmánybíróság előtt vagy legkésőbb Strasbourgban. Mindezek előtt még kiváltja az EU különböző szerveinek kritikáját, hátráltatja az EU/IMF hiteltárgyalásokat, a nemzetközi baloldali sajtónak pedig ismét célkeresztjébe kerül Magyarország. A kormány – kommunikációs szempontból helyesen – korábban azt állította, hogy a radikális változások és konfliktusvállalások ideje véget ért a tavaszi törvénygyár után (konszolidáció időszaka). Ezzel teljesen szembe fog kerülni a választási eljárásról szóló törvény és a kormány támogatottsága nem fog megindulni a számára kedvezőbb irányba a Munkahelyvédelmi akcióterv ellenére sem. Az eddigi konfliktusos időszaknak láthattuk az eredményét, elég rápillantani a mostani közvélemény-kutatásokra.

Összegzés: a választási feliratkozás nem váltja be a kommunikált célját, nem eredményez választási előnyt a kormánypártoknak és még egy felesleges konfliktust is generál a konszolidáció időszakában – tehát csökkenti a Fidesz-KDNP népszerűségét.

Ha elfogadják, akkor hatalmas öngólt rúgnak a kormánypártok.

A bejegyzést Irkász küldte be.

A nap szégyene egyértelműen Budai Gyula, aki minden kétséget eloszlatott Magyarország jogállami viszonyaival kapcsolatban. Feltéve, hogy él még itt valaki akinek maradtak illúziói.

„Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. Két év alatt 11 ezer hektárról 5 ezer hektárra csökkent Magyarországon a dinnyetermő terület. Mi vissza akarjuk állítani a korábbi termőterületet, ami csak úgy lehetséges, hogy a termelő ne csak az önköltséget kapja meg, hanem legalább 15-20 százalék haszna is legyen a terméken. A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Az egykori kijelölt inkvizítor és jelenlegi vidékfejlesztő Budai visszarepít minket az időben néhány évtizedet a tervgazdaság sötét időszakába, amikor függetlenül a kereslet-kínálat piaci törvényszerűségeitől az illetékes hivatalban központilag határozták meg, hogy mi mennyit ér. Ráadásul a véleményét sikerült egy kocsmában vagánykodó suttyó megyei párttitkár stílusában prezentálnia. Így lett igazán tökéletes az összkép.

Azt hiszem, hogy az lenne a legjobb ha Budai "majd én mingyá megmondom mennyi a dinnye" Gyula - aki a Gazdasági Versenyhivatalon kívül szabadversenyes kapitalizmusra is fittyet hány - kormányszóvivőként folytatná a karrierjét, nagyon sok felesleges mellébeszéléstől kímélne meg mindenkit.

- Állami földek pályáztatása? - Mi közötök hozzá?

- Közgép? - És akkor mi van? Mit tudtok csinálni? Nem tetszik? El lehet ballagni kistáskák....

Abban a pillanatban amikor ezt a bejegyzést írom nagyjából 21 dolláron állnak a Facebook részvények. A papírok komoly veszteséget szenvedtek az évtized tőzsdei eseményeként beharangozott májusi debütálásuk óta, nem is beszélve azokról a holdkóros várakozásokról amelyek napvilágot láttak a kibocsátás előtt. Most azonban egy újabb csapás fenyegeti a népszerű közösségi vállalkozást.

"A hatalmas árfolyamzuhanás után, amit a tőzsdére lépés óta elszenvedtek a Facebook részvényei, újabb eladói nyomás alá kerülhetnek a papírok azt követően, hogy a héten megkezdődhetnek a bennfentesek részvényeladásai. A korlátozás, ami a tőzsdére lépést követően tiltotta a részvényeladásokat a héten megszűnik a Facebook több tulajdonosára is, így augusztus 16-tól három hónap után először adhatnak el részvényeket bennfentesek." - Újabb csapás jön a Facebookra? - Portfolio.hu

Az évtized kibocsátásából az évtized kudarcává avanzsált tőzsdére lépés óta több elemzést is volt szerencsém elolvasni amelyek a Facebook árfolyamesésének okaival foglalkoztak, de egy lényeges körülményről általában megfeledkeztek: azok a becslések amelyek alapján a nyitóárat belőtték túlságosan optimistára sikerültek, és a szenzáció-felár sem érvényesült annyira mint amennyire szerették volna. A tőzsdére vonuló cégek az esetek többségében egy befektetési bank segítségét veszik igénybe a tranzakció lebonyolításához, amely elvégzi a cég értékbecslését, és ez alapján meghatározza a részvények kibocsátási árát is. A Facebook esetében a "ludas" elsősorban a Morgan Stanley volt. 

A kibocsátási ár és az optimista várakozások olyan eredményeket feltételeztek amelyek elképzelhetetlenek a Facebook jelenleg ismert üzleti modelljének keretei között. A föld lakosságának túlnyomó többségének regisztrálnia kellene ahhoz, hogy a nyitóárba foglalt bevételnövekedés realizálódjon, nem is beszélve arról, hogy a Facebook óriási látogatottsága ellenére a felhasználók nagyon kevesen kattintgatnak a reklámokra, amelyek a cég elsőszámú bevételi forrását jelentik, legalábbis egyelőre.

A BBC augusztus 2-an számolt be arról, hogy a Limited Press saját vizsgálódásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a Facebook reklámokra klikkelők 80%-a kamu felhasználó. A cég szóvivője szerint nem szerentnének vádaskodni, az észrevételeiket továbbították a Facebook illetékeseinek, de hivatalos választ még nem kaptak.

Amíg a piac árazza a Facebook-papírokat érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon milyen egyéb bevételnövelési elképzelései lehetnek a cégnek, amelyek esetleg indokolhatták a magas nyitóár mögött álló értékbecslést.

A szolgáltatás fizetőssé tétetelét már feldobták egyszer, de a felhasználók negatív reakciója ezt a lehetőséget gyorsan feledtette az ötletgazdákkal, nem hinném, hogy ez a közeljövőben újra felmerül. A felhasználók személyes, illetve a viselkedési szokásaik adatainak értékesítése azonban komoly bevételeket jelenthetne a cégnek, és egyáltalán nem biztos, hogy még nem üzletelnek velük.

Ennél is nagyobb dobás lehet a betörés a szerencsejáték-iparba, és ezek a törekvések már a megvalósulás szakaszába léptek, bár a szerencsjátékok tekintetében még nem eléggé liberalizált országok egyelőre gátat szabnak a gyors terjeszkedésnek.

"Ugyan a Facebookon eddig is voltak szerencsejáték-alkalmazások, azonban a nemrég bemutatott Bingo Friendzy lesz az első, melyben valódi pénzzel lehet fogadni a játék végkimenetelére. A Telegraph jelentése szerint ehhez a játékosnak 18 éven felülinek, a használt számítógépnek pedig az Egyesült Királyságban kell lennie." - Kaszinóvá változott a Facebook - Hír24

Némi szerencsejáték jellege a Facebook tőzsdére lépésének is volt, elég sok befektető el is bukta a pénzét, a "bennfentesek" pedig most agyalhatnak, hogy kiszálljanak-e addig amíg még nem késő.

                                  Obama az arcát kölcsönözte a kampányhoz. Kevés volt.

Az amerikai igazságszolgáltatás a papírforma szerint járt el:

Az amerikai igazságügyi minisztérium nem emel vádat pénzügyi csalás miatt a Goldman Sachs befektetési bank vagy annak alkalmazottjai ellen - közölték pénteken az amerikai napilapok. - "Szeméttel" kereskedett, mégsem perlik az óriásbankot - Napi Gazdaság

Meglepetés? Aligha.

A Goldman Sachs bizonyult a legnagyvonalúbb cégnek a 2008-as amerikai elnökválasztás idején 6.1 millió dollárral járultak hozzá a kampányhoz, ennek az összegnek a 75 százaléka ment a demokratáknak, a maradékon a republikánusok osztoztak. A hajrájához közeledő idei kampányhoz eddig 4.9 dollárt dobtak össze, mondjuk idén a nagyobb hányad (70%) megy a republikánusoknak. A Goldman befutója ezek szerint Mitt Romney. Azt hiszem van egy népi bölcsesség aminek a lényege nagyjából annyi, hogy nem érdemes beleharapni abba a kézbe amelyik etet.

Azután ott van a két cég, a Goldman Sachs és az amerikai kormány közötti összefonódás, pontosabban átjárás, amelyről egyszer már írtam egy bejegyzést.

És végül, de nem utolsó sorban ott van a Goldman "too big to fail" státusza. Mi értelme lenne egy olyan céget komolyabb pénzbírsággal, vagy a pozícióit jelentős mértékben gyengítő ítélettel súlytani amelynek a veszteségeit a végén úgyis a kormány fizeti meg?

Napjainkban az öngondoskodás erény, rövidesen azonban a legtöbbünk számára kényszer lesz. Egy kis olvasnivaló:

A német kormány az év elejétől kezdve a nyugdíjkorhatár-emelés eszközéhez nyúlt, a jelenlegi szintekről 2030-ra 67 évre növekszik a nyugdíjkorhatár. Szakértők szerint átmenetileg ez az intézkedés képes a rendszerben lévő feszültségeket kezelni, azonban a jelenlegi demográfiai folyamatok fényében nem kerülhető el az évszázad közepére a 70 éves korhatár sem, ami azt jelenti, hogy 2030 után is folytatni kell a reformot - írja a Die Welt. - Már a 67 éves nyugdíjkorhatár sem elegendő? - Portfolio.hu

Ráadásul a Portfólió (Die Welt) cikke a német helyzetbe ad némi bepillantást, Németország pedig Európa egyik leghatékonyabb, illetve legerősebb gazdaságával büszkélkedhet, ami hazánkról nehezen mondható el.

Most nem szeretnék a Fidesz kormányzat "nyugdíjvédelmi" intézkedéseivel foglalkozni, ez ugyanis csak részletkérdés. A nyugdíjbomba előbb-utóbb robbanni fog, az elhibázott intézkedések maximum levágnak valamennyit a kanócból. Európa legtöbb országa kénytelen lesz szembesülni a jelenlegi nyugdíjrendszerek fenntarthatatlanságával, amelyek csak a népesség és a gazdaság folyamatos növekedése mellett működőképes, és nem a Fidesz lesz az utolsó kormány amely az állam közvetlen finanszírozásába bevonja majd a lakosság nyugdíjasévekre gyüjtögetett megtakarításait. Ez annyira biztos mint a halál. Csak emlékeztetnék rá, hogy az Európai Bizottság szinte mindenért bírálta az Orbán-kormányt, de a nyugdíjrekvirálásnál nem csapkodták az asztalt.

Akinek még legalább 10-20 éve van a folyamatosan távolodó nyugdíj-korhatárig jobban teszi ha felülemelkedik a kormány nyugdíjakkal kapcsolatos bűvészkedésein. A magánpénztárakra sem vennék mérget, de állami nyugdíj nem lesz, legalábbis abban a formában ahogy ma ismerjük biztosan nem. Én nem is izgattam fel magam túlságosan fel amikor "államosították" a nyugdíjakat, pontosan azért mert már évekkel ezelőtt lemondtam róla. Fizetem ami elkerülhetetlen, egyfajta adóként tekintek a járulékokra, és nem is remélem, hogy valaha viszontlátok valamit belőle.

Ha nem számolok a nyugdíjkorhatár további inflálásával akkor is legalább 35 évem van hátra az első kifizetésig, de amint már említettem nincsenek hiú ábrándjaim, úgy gondolom, hogy én már egy árva petákot sem fogok kapni. Jobb félni mint megijedni alapon nagyjából 6 éve kezdtem el felépíteni a saját nyugdíj-portfóliómat, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább játszadozzon el a gondolattal. A szüleimnek néhány éve van csak hátra a visszavonulásig, de mindenesetre figyelmeztettem őket, hogy ne építsenek légvárakat, kezdjenek el barátkozni a nyugdíjnélküliség gondolatával.

Ez természetesen csak egy magánvélemény, ha tévedek az csak bónusz.

Mario Monti és szakértői új lendülettel fogtak bele válságkezelésbe, fogadkoznak, hogy európai segítség nélkül is képesek lesznek kimászni a gödörből.

Nem tudom, hogy az erőfeszítések mennyiben fogják befolyásolni a Goldman Sachs befektetési stratégiáját, a cég a második negyedéves jelentése szerint 92%-kal csökkentette az eszközei között található olasz államkötvények arányát.

A Goldman olasz államadóssággal szembeni kitettsége a március végi 2.51 milliárd dollárról 191 millió dollárra csökkent június végéig. Ezzel párhuzamosan növelték pozícióikat az  hitelkockázati származékos eszközök (például Credit Default Swaps) terén, 2.4 milliárdról negatív 977 millióra.

A Goldman Sachs Róma bukására fogad.

Tegnap már írtam néhány sort a feltételezett angol-amerikai bankháborúról, azóta a Napi Gazdaságban is megjelent egy helyzetértékelés a témában.

A londoni polgármester, Boris Johnson szerint is a londoni pénzügyi központ renoméjának akarnak ártani az amerikaiak. A Wall Street és a City közötti viszony nem felhőtlen, a brit főváros a nyolcvanas évektől kezdve jelentős mennyiségű üzletet szívott el Manhattanből, az amerikai bankok ugyanis előszeretettel használták ki a brit banki szabályozás lazaságát. - Kitört a bankháború - Napi Gazdaság

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a saját házuk táján általában inaktív (vak és süket) amerikai felügyeleti szervek eléggé rászálltak az angol pénzintézetekre, devetséges lenne feltételezni, hogy minden rosszban sántikáló bankár angol cégnek dolgozik. A Libor-botrány annak ellenére, hogy az esetek többségében a Barclays bankkal hozzák összefüggésbe nem korlátozódik szigorúan az angol pénzintézetre, kétségtelen, hogy a Wall Street is nyakig benne van a dologban. A drogkartellek pénzének tisztára mosásával pedig a Wachovia (Wells Fargo) bukott meg 2008-ban, potom 420 milliárd dollár legalizálása után, némi pénzbüntetéssel azonban meg is úszták. Logikus, ha drogot árulsz, vagy fogyasztasz lecsuknak, ha a az előállításában aktív szerepet játszó szervezett bűnbandák pénzét mosogatod akkor helyszíni bírság.

MERS, vagy MF Global ügyben semmi, az ezüst-árfolyam manipulációjának felderítésére indított nyomozást is megszüntették a napokban, de még reggelig sorolhatnám az elmúlt évek (nyilvánosságra került) amerikai belterjes pénzügyi botrányait amelyekben az eljárás nem vezetett ítélethez, vagy egyáltalán nem is volt eljárás. Mondjuk Bernie Madoff bácsit azért sikerült leültetni a több évtizedes piramisjátszmája után. A jelek szerint Madoff nem tartozott a "too big to fail" kategóriába.

Lehet, hogy az amik a londoni City hírnevét akarják csorbítani, és az is előfordulhat, hogy csak a szabadság földjéről akarják száműzni a konkurens angol pénzintézeteket, esetleg mindkettő, vagy egyik sem. 

Tyler Durden egy egyszerű magyarázatot talált az amerikai pénzügyi felügyelők külföldi bankokkal szembeni aktivitására, és szokatlan eredményességére. Egyszerűen nem fizetik be a védelmi pénzt a törvényhozóknak a kampányhozzájárulások formájában. Charles E. Schumer, new york-i szenátor csak egy a sok közül, nagyjából ugyanezt találhatod mindegyiknél. Ellentétben a hazaiakkal angol pénzintézetek nincsenek a támogatóik listáján.

Néhány napja Eric Pickles brit konzervatív képviselő azt nyilatkozta a BBC 4 rádiócsatornának, hogy nem lehet kizárni a "Gucci-lázadások" megismétlődését a szigetországban. Természetesen a tavalyi angol zavargásoknak köze sem volt az éhséghez, a plazmatévéket és a márkás sportcipőket még a legelkeseredettebb fogyasztó sem képes megemészteni. Mindenesetre a Gucci-zavargások sokat elárulnak az angol társadalom értékrendjéről.

Ezzel szemben Spanyolországban nem sokkal Eric Pickles vészjósló szavai után Ecija és Arcos városában munkanélküliek csoportjai sétáltak be két nagyáruházba, alapvető élelmiszerekkel pakolták tele a bevásárlókocsijaikat és fizetés nélkül távozni távozni. Az egyik esetben ezt a helyi rendőrség megakadályozta, azonban Ecija városában sikeresen meglovasítottak 20, élelmiszerekkel megpakolt bevásárlókocsit.

Az akciót a SAT elnevezésű szakszervezet hozta tető alá, akik a zsákmányt jótékonysági szervezeteknek adományozták akik már képtelenek boldogulni a segítséget kérők tömegével. A szekszervezet egyik tisztviselője nem érzi magát bűnözőnek elmondása szerint ők csak a kizsákmányolókat zsákmányolták ki a megmozdulás keretében.

A Sierra de Cadiz régióban a munkanélküliség már meghaladja a 40%-ot, meglepődnék ha ez lenne az utolsó hasonló esemény, bár lehetséges, hogy a későbbiekben már különösebb szervezésre sem lesz szükség.

Manapság szinte minden napra fény derül egy újabb "meglepő" bankokkal kapcsolatos botrányra. A Libor után jött a HSBC pénzmosási akciója, és a legújabb a Standard Chartered bratyizása az irániakkal. Ezeknek a félreértéseknek a természete nem azonos, viszont egy közös pontjuk akad. Minden esetben egy amerikai felügyeleti szerv borította rá a bilit egy angol hátterű pénzintézetre.

Nem mintha az angoloknak nem lennének meg a saját felügyelőik a pénzintézetek ellenőrzésére, számtalan fantáziadús elnevezésű és hatáskörű hivatal fontoskodik Londonban is, azonban ők meglehetősen rövid pórázon vannak tartva. A pénzpiacokon tevékenykedő cégek szabályozásának liberalizációját Margaret Thatcher kezdte meg, és ez odáig fajult, hogy Tony Blair már határozottan utasította a felügyeletek vezetőit, hogy ha valami komoly turpisságra bukkannának akkor ne lépjenek addig amíg a politikai vezetéssel nem egyeztetnek. A cél az volt, hogy megóvják London a világ pénzügyi központjaként betöltött szerepét. A szabályozatlanság, és a felügyeleti látszattevékenység természetesen kedvező terepet biztosít a pénzügyi mágusoknak, ahol nincsenek szabályok ott áthágni sincs mit.

Természetesen nem tudom megmondani, hogy az amerikai felügyeleti szervek angol bankokkal kapcsolatos hirtelen buzgósága csak a puszta véletlen műve, vagy felsőbb utasításra járnak el, és a Wall Street megpróbál csapást mérni a City versenyképességére. Mindenesetre az angolok szerint az utóbbiról van szó:

"A Standard Chartered egyik legnagyobb befektetője név nélkül azt mondta a hírügynökségnek, az amerikai felügyelet hátrányosan megkülönbözteti a brit pénzügyi cégeket és igyekszik megvédeni saját piacát. Hasonlóan nyilatkozott John Mann, a brit parlament pénzügyi bizottságának tagja is, aki szerint Washington ezzel akarja saját pályájára terelni a világ legfontosabb pénzügyi cégeit, amelyek többnyire Londont választják székhelyükül." - USA kontra Anglia harccá fajulhat a pénzmosással vádolt bank ügye - Világgazdaság

A világ legnagyobb kötvényalapjának társigazgatója Bill Gross a Financial Times oldalain üzent a befektetőknek, hogy óvakodjanak az európai államkötvényektől.

Néhány hónappal ezelőtt az Európa szemfényvesztői című bejegyzésemben hasonló gondolatokat fogalmaztam meg, az Európai Központi Bank a különböző kötvénypiaci beavatkozásaival mesterséges keresletet teremt, ami arra hivatott, hogy lenyomja a finanszírozási nehézségekkel küzdő országok kötvényhozamait. Az egyre kevesebb eredménnyel járó beavatkozások mesterséges kamatszinteket hoznak létre amelyek nem reflektálják a valós kockázatot. Megfelelően szemlélteti ezt, hogy például a magyar állampapírok hozamai magasabbak az olasz, vagy a spanyol papírokénál annak ellenére, hogy a magyar gazdaság ugyan nem mentes a problémáktól, de középtávon mindenképpen kevesebb kockázatot rejt mint az olasz vagy a spanyol.

A lenyúlásról csak annyit, hogy a pénzt általában csak azoktól lehet elvenni akinek van, kivételt talán csak az adófizetők képeznek, akiknek a nevében a kormányaik hiteleket vehetnek fel. Egyelőre úgy tűnik, hogy az európai válságot az adófizetők hátán próbálják átvészelni, a magánbefektetők beáldozására volt már példa, de nem jellemző, ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben erre ne kerülhetne sor. Ezzel viszont az a probléma, hogy ha általános gyakorlattá válna a magánbefektetők megvágása azzal jó hosszú időre elriasztanák őket az európai kötvénypiacokról, és nagyon sokáig eltartana amíg vissza tudnák nyerni a bizalmukat. (Sokan már így is tartják a távolságot.) Érthető Bill Gross aggodalma, de azt gondolom, hogy a magánbefektetők lenyúlását igyekeznek elkerülni ameddig csak lehetséges, és ha be is következne akkor is inkább megegyezéses formában, mivel az egyoldalú vágás államcsődöt jelentene.

Én legalábbis nagyon meglepődtem azon a híren amely szerint a trojka elégedetten távozott Görögországból. Az IMF helytartó Poul Thomsen még azt is megjegyezte a tárgyalások után, hogy óriási haladást értek el.

Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői vasárnap befejezték athéni tárgyalásaikat, és abban a meggyőződésben távoztak, hogy "a görög kormányzat elkötelezetten és eltökélten tevékenykedik a következő hónapban" - olvasható a három intézmény vasárnap kiadott közös közleményében. - MTI

A görög kormánynak szánt vállveregetés különösen az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján hangzik ellentmondásosnak, amelyekben az érintett szervezetek különböző tisztségviselői folyamatosan a koalíciós kormány tehetetlenkedéséről, és a segélycsomag keretein belül vállalt kötelezettségek végrehajtásának elmaradásáról számoltak be. Volt ezekben szó a közalkalmazottak elbocsántási ütemének lassúságától az adóbehajtási hatékonyság javulásának elmaradásáig minden, azonban az, hogy a kormány "elkötelezetten és eltökélten" teszi a dolgát biztosan nem. A jövő hónapban majd biztosan összeszedik magukat azok akiknek minimum 15 éve nem sikerült.

Az IMF- EU- ECB hármason kívül a független vagy kevésbé független elemzők, illetve a hitelminősítők is folyamatosan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Görögország egyre közelebb kerül az eurózóna tagság elveszítéséig, sőt a kormány vezető tisztségviselői is meglehetősen gyászosnak értékelik a saját helyzetüket, és a hivatalba lépés pillanatától kezdve kétségbeesetten próbálták elérni a feltételek könnyítését.

A válságkezelő trojka azonban úgy döntött, hogy szeptemberig megelőlegezi a bizalmat, a nyári szünetben talán majd elvergődnek valahogy, sokat legalábbis nem ronthatnak a helyzeten.

Az optimista hangvételű közlemény a kormány eltökéltségéről csak a piacoknak szólt a valósághoz nem sok köze van. Persze a kormány lehet eltökélt, de Görögország menthetetlen a jelenleg alkalmazott gyógykezeléssel, és nem mutatna túl jól ha ez mindenki számára nyilvánvalóvá válna akkor, amikor Spanyolország és Olaszország felett is gyűlnek a viharfelhők. Ebből a szempontból tulajdonképpen érthető, hogy úgy csinálnak mintha minden a tervek szerint alakulna, miközben titkos hitelekkel és háttéralkukkal tartják életben a görög zombi-gazdaságot.

Tartottam egy kis nyári szbadságot, a blogot is csak félgőzzel csináltam. Ennek következtében számos olyan történettel kapcsolatban nem tudtam írni amelyekről egyébként szerettem volna, de akad azért olyan amely mellet így utólag sem tudok szó nélkül elsétálni.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének július 26-án megrendezett elnökségi ülésén maga a miniszterelnök vendégszerepelt, és előállt néhány meglehetősen érdekes elképzeléssel. Ezek közül is azt hiszem a legfigyelemreméltóbbak a demokrácia jövőjét firtató gondolatai voltak.

"Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni."

Azt csak maga Orbán Viktor tudhatja, hogy pontosan mit is szeretett volna az értésünkre adni az általános megrökönyödést kiváltó kijelentésével. A kézenfekvő magyarázat az, amire eléggé el nem ítélhető módon a legtöbben asszociáltak: Orbán Viktor diktatúrát szeretne bevezetni, persze szigorúan a gazdasági túlélés érdekében, és akkor is csak abban az esetben, ha a Jóisten nem siet a segítségünkre. Én - anélkül, hogy a miniszterelnök vitatható megnyilvánulását védeni próbálnám - azért szeretném a mondatait egy más kontextusba helyezni. A Fidesz félreérthetetlen jeleit adta már annak, hogy a hatalmát szeretné betonba önteni, lehetőleg az örökkévalóság végéig, de mi van akkor, ha a miniszterelnök nem a saját pártjának, hanem egy külső erőnek a hazánkra erőltetett parancsuralmáról beszélt a munkaadók dzsemboriján. Kétségtelen, hogy a kádár-rendszer haszonélvezői ragaszkodtak a hatalomhoz, de ha az akkor politikai elit esetleg valamiféle reformokat eszel ki, a szovjet vezetés valószínűleg beavatkozott volna annak érdekében, hogy megállítsa az épülő szocializmus olvadását, úgy, ahogy ezt 1956-ban meg is tették.

A Szovjetunió már múlté, manapság az Európai Unió csatlósai vagyunk, ami hasonlóan a vörös blokk utolsó évtizedéhez komoly gazdasági kihívásokkal kénytelen szembesülni, és kétségbeesett küzdelmet folytat a túlélésért. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezekben a viharos időkben az uniót alkotó, állítólag szuverén államok törvényhozói nem rendelkeznek különösebb mozgástérrel az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank diktálja az iramot, és nem nézik jó szemmel a különutas megoldásokat. Az ESM-paktumot például mindenkivel sikerült aláiratni, annak ellenére, hogy azt a förmedvényt egy valóban független, minimális józansággal rendelkező kormány nagyívben hajította volna a kukába. Nem várom el, hogy osztozz a véleményemben, de magad is meggyőződhetsz róla a későbbiekben, amikor néhány európai ország állampolgárai megelégelik az EU válságkezelési elképzeléseit, és megpróbálnak majd unió-ellenes pártokat és képviselőket a hatalomba juttatni.

Mindenesetre nem Orbán Viktor az egyetlen európai kormányfő aki a demokráciával kapcsolatos kétségeinek adott hangot az utóbbi időben. Vasárnap az olasz technokrata miniszterelnök, Mario Monti - akit soha senki nem választott a posztjára - azt nyilatkozta, hogy ha az európai államok vezetői túlságosan a parlamentjeik döntéseire hagyatkoznak, akkor az unió felbomlása sokkal valószínűbb, mint a szorosabb integráció.

Lehet, hogy nem jelent semmit, de a videók között találtam néhány érdekességet az esettel kapcsolatban. A hivatalos források szerint egy magányos merénylő áll a történtek hátterében.

A CNN első híradásaiban még 3 fegyveresről tett említést.

Egy szemtanú még ennél is tovább ment, ő négy merénylőt számolt össze.