Kicsit kezd már olyan érzésem lenni Matolcsyval kapcsolatban mint a Kész Átverés gyanakvó áldozatának, aki a helyzet abszurditásával szembesülve idegesen kapkodja a tekintetét, és megpróbálja kiszúrni a rejtett kamerákat. Nem tudom ki állhat az országos Truman Show mögött, de üzenem a rendezőnek, hogy ez a poén egy kicsit már kezd erőltetett lenni, ideje lenne ha a miniszterelnök egy laza félmosollyal az arcán felállna a parlamentben, és mindenki megkönnyebbülésére bejelentené, hogy Matolcsy csak egy vicc volt.
Élénken él az emlékeimben amikor Matolcsy György azt mondta, hogy egy olyan könyvből dolgozik, ami még meg sincs írva. (Ő ezzel természetesen az unortodox, a nem szokványos gazdaságpolitikai ötleteire gondolt, én pedig arra, hogy a nemzetgazdasági improvizációnak még közel sincs vége.) Erre most kiderül, hogy egy könyve azért mégiscsak van.
Egy menedzsereknek szóló, döntés-elősegítő kézikönyvről írt ajánlójába fűzte bele e heti gondolatait Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki szerint a könyvben felsorolt mind az ötven döntési stratégiát használta a kormányzat. - HVG
Miután elolvastam a cikket gyorsan utánanéztem annak a könyvnek amelyre a nemzetgazdasági mágus a 10 millió ember életét meghatározó döntéseit alapozza, a címe The Decision Book, Fifty models for strategic thinking. Elég volt néhány fejezetcímen végigfutni, (Hogyan fejleszd magad?, Hogyan dolgozz hatékonyabban?, Hogyan kezeljük az elismerést és a kritikákat?, Mennyit költsünk ajándékokra????, Mit árul el rólad a zenei izlésed?, Hogyan rukkoljunk elő brilliáns ötletekkel?) és nyilvánvalóvá vált, hogy itt csak egy, az átlagosnál nem sokkal rosszabb motivációs kézikönyvről van szó. Egy a százmilliárd közül.
Körülbelül 19 éves koromban vettem meg életem első, és egyben utolsó motivációs könyvét, ami könnyed hangvételű és szórakoztató volt, vicces karikatúrákkal teleszórva. Már az első oldalak után határozottan éreztem ahogy elönt az önbizalom, és rohantam, hogy a szerzeményt megosszam egy ismerősömmel. A kezdeti lelkesedésemet azonban gyorsan letörte a véleménye, mert szerinte csak egy közhelygyüjtemény az egész, és egyébként sem biztos, hogy jó ötlet egy olyan ember jótanácsaira építeni az életemet aki tőlem 15000 kilométerre él, és motivációs könyvekkel keresi a kenyerét.
Azóta olvasni is megtanultam, - a humoros grafikának is sokkal nehezebben dőlök be - és néhány hete a kezembe került egy remek könyv: How Mumbo-Jumbo Conquered the World: History of Modern Delusions. (Hogyan hódította meg Mumbo-Jumbo a világot: A modernkori szemvényvesztés története) A szerző, Francis Wheen szerint korunkban az értelem, a racionalitás visszavonulóban van, mintha a felvilágosodás soha meg sem történt volna. A kiüresedett politikai eszmék, babonák, jövendőmondó asztrológusok, profitközpontú vallási szekták és más hasonló átverések mellett Francis Wheen egy külön fejezetet szentelt a motivációs könyvek piacának is.
Matolcsy titkos könyve semmiben sem különbözik a legtöbb motivációs, vagy döntés-elősegítő kézikönyvtől, a szerzőinek egyetlen célja, hogy piszkosul megszedjék magukat, elhitessék a célközönségükkel, hogy az univerzális siker titka az ő könyvükben megtalálható. Mind a 160 oldal tele van vele. A motivációs kiadványok szerzői csak egy árnyalattal kifinomultabban húzzák le az olvasóikat mint a hogyan legyünk milliárdosok a cigiszünetben típusú, a gyors meggazdagodás rejtélyeit leleplező irományok elkövetői.
Rajtam kívül talán a szerzőket is megijesztheti a tudat, hogy a könyvüket egy kisebb ország minisztere a nemzetgazdasági stratégia kidolgozására használta fel, ha pedig megtudják, hogy a szerzeményük önjelölt reklámarca személyesen Matolcsy György, akkor azt hiszem, hogy azonnal szörnyet is fognak halni. Megérdemlik.
Azért nem kell teljesen kétségbe esni, lehetne sokkal rosszabb is. Matolcsy dolgozhatott volna a dakota közmondások gyüjteményéből, vagy akár L. Simon László köteteiből is.
