Orbán Viktor többek között a felsőoktatás átalakítására is kitért a szombati Fesztivál a határon elnevezésű közéleti rendezvényen tartott tudattágító előadásán Kőszegen.
Meglehetősen kényes téma ez, mert a tandíjat, és az államilag támogatott helyek csökkentését nem szeretjük, és sokak szemében csak sovány vigaszt nyújt a hazai felsőoktatás a világ élvonalába repítésének, illetve az önfinanszírozó felsőoktatás létrehozásának gondolata. Különösen akkor ha a kétségtelenül hangzatos célkitűzések mögött valójában egyetlen cél, az állami kiadások csökkentése húzódik meg. A tandíj nem elv, igazságosság, vagy modell kérdése napjaink Magyarországán, hanem gazdasági szükségszerűség, amivel kénytelenek leszünk megbarátkozni.
Miközben a tandíjat ellenző miniszterelnök az önfinanszírozás szükségességéről beszél, nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy a leendő diplomások tekintélyes adósságot halmoznak majd fel a tanulmányaik folyamán, és az újgenerációs diákhitelben rejtőző kamattámogatások miatt az állami finanszírozás sem szűnik meg, legfeljebb átalakul, csak ideiglenesen csökkenti az állami kiadásokat. Nincs itt reform, csak hókusz-pókusz.
Az állami kamattámogatásos diákhitel-konstrukció (Diákhitel 2) a költségtérítéses képzés finanszírozásának olyan rendszerét teremti meg, ami nem egyszerűen bonyolult és drága, hanem a kormányzati elvnek is ellentmondva, fenntarthatatlan, ésszerűtlen és igazságtalan. - Időzített bomba a Diákhitel 2 - HVG
Amíg az új diákhitellel kapcsolatos igények mennyiségéről nem állnak rendelkezésre konkrét adatok, nehéz megbecsülni, hogy az ország hosszútávú költségvetésére mennyire veszélyes az új rendszer, de korábban már nyilvánosságra került egy meglehetősen borulátó háttértanulmány.
A dokumentum összehasonlítja a következő évekre a Széll Kálmán Tervben leírt felsőoktatási megszorítások által megtakarított és a Diákhitel 2. kamattámogatási vállalása által kifizetendő összegeket is. E szerint 2019-ig az előbbi jön ki győztesnek, egyre kisebb előnnyel, onnantól viszont átbillen a mérleg. 2020-tól többe kerül a Diákhitel 2. az országnak, mint a megszorításokból megspórolt, jövőfelélő „felsőoktatási reform” költségvetési hozadéka. Ezt mutatják a kormány által elkészített háttérszámítások! - Az új diákhitel bedöntheti a büdzsét - FN24
Mindemellett ennek a kormánynak már biztosan nem kell a kamattámogatási kiadások miatt aggódnia, és a kamatszubvenció mértékét egy következő kormány bármikor csökkentheti, vagy akár el is törölheti, - ami a bedőlő hitelek arányának a tekintélyes növekedését vonná maga után - a diákok adósságának leírására azonban nem lesznek képesek.
Azt pedig tényleg nem látom, hogy ez az úgynevezett reform hogyan lenne képes pozitív hatást kifejteni a hazai felsőoktatás versenyképességére, a pletykák szerint már most is egyre több diák igyekszik külföldi egyetemekre bekerülni.
Ha a miniszterelnök valódi átalakulást szeretne elérni az ágazatban akkor nem önfinanszírozó felsőoktatásban kellene gondolkoznia, hanem elsősorban önfinanszírozó intézményekben. Az egyetemek és a főiskolák biztosítanák a tandíj finanszírozásának lehetőségét a diákjaiknak akik a leendő keresetükből törleszthetnék a tartozásukat. Véleményem szerint a felsőoktatási intézmények pénzügyi felelősségvállalása azon kívül, hogy az állami költségvetésre nehezedő terheket is csökkentené, sokat javítana a magyar felsőoktatás versenyképességén is, mivel az oktatási intézményeknek komoly érdeke fűződne az képzéseik színvonalának növeléséhez, ezzel együtt megszűnnének a diplomagyárak, és kihalnának az alibiszakok. Az egyetemek a saját túlélésük érdekében kénytelenek lennének a piacképes diplomások képzésében, a hiányszakok, és a feltörekvő trendek feltérképezésében, az oktatás színvonalának maximalizálásában. Ha a diákjaik képtelenek elhelyezkedni a képzésükért felelős intézmények hamarosan lehúzhatnák a rolót.
A jelenlegi rendszerben a felsőoktatási intézmények kockázata igen csekély, vagy az állam, vagy a diák fizetni fog még a teljesen haszontalan diplomákért is, a diákok létszáma, a fejkvóta a lényeg, az egyetemeknek elsősorban az az érdeke, hogy minnél több diákot toborozzanak. A hazai felsőoktatásban tombol a szocializmus.
Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy egyetemeket akarok kivégezni megjegyezném, egyetembezárások előbb-utóbb mindenképpen lesznek, nem csak gazdasági és demográfiaia okok miatt, a kormánynak határozott szándéka a felsőfokú oktatásban résztvevők számának a csökkentése. Viszont ha az intézmények pénzügyi felelőssége nagyobb szerepet kaphatna akkor a piac, az intézmények versenyképessége, az egyetem vezetőinek rátermettsége, és az oktatás hatékonysága ítélne, de ha minden marad a régiben akkor az aktuális kormány bürokratái, és a saját szubjektív szempontjaik döntenek majd.
Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de a felsőoktatási intézmények gyakorlatilag szolgáltatást nyújtanak, és akkor miért is ne működhetnének piaci alapon?
