Tegnap már írtam néhány sort a feltételezett angol-amerikai bankháborúról, azóta a Napi Gazdaságban is megjelent egy helyzetértékelés a témában.
A londoni polgármester, Boris Johnson szerint is a londoni pénzügyi központ renoméjának akarnak ártani az amerikaiak. A Wall Street és a City közötti viszony nem felhőtlen, a brit főváros a nyolcvanas évektől kezdve jelentős mennyiségű üzletet szívott el Manhattanből, az amerikai bankok ugyanis előszeretettel használták ki a brit banki szabályozás lazaságát. - Kitört a bankháború - Napi Gazdaság
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a saját házuk táján általában inaktív (vak és süket) amerikai felügyeleti szervek eléggé rászálltak az angol pénzintézetekre, devetséges lenne feltételezni, hogy minden rosszban sántikáló bankár angol cégnek dolgozik. A Libor-botrány annak ellenére, hogy az esetek többségében a Barclays bankkal hozzák összefüggésbe nem korlátozódik szigorúan az angol pénzintézetre, kétségtelen, hogy a Wall Street is nyakig benne van a dologban. A drogkartellek pénzének tisztára mosásával pedig a Wachovia (Wells Fargo) bukott meg 2008-ban, potom 420 milliárd dollár legalizálása után, némi pénzbüntetéssel azonban meg is úszták. Logikus, ha drogot árulsz, vagy fogyasztasz lecsuknak, ha a az előállításában aktív szerepet játszó szervezett bűnbandák pénzét mosogatod akkor helyszíni bírság.
MERS, vagy MF Global ügyben semmi, az ezüst-árfolyam manipulációjának felderítésére indított nyomozást is megszüntették a napokban, de még reggelig sorolhatnám az elmúlt évek (nyilvánosságra került) amerikai belterjes pénzügyi botrányait amelyekben az eljárás nem vezetett ítélethez, vagy egyáltalán nem is volt eljárás. Mondjuk Bernie Madoff bácsit azért sikerült leültetni a több évtizedes piramisjátszmája után. A jelek szerint Madoff nem tartozott a "too big to fail" kategóriába.
Lehet, hogy az amik a londoni City hírnevét akarják csorbítani, és az is előfordulhat, hogy csak a szabadság földjéről akarják száműzni a konkurens angol pénzintézeteket, esetleg mindkettő, vagy egyik sem.
Tyler Durden egy egyszerű magyarázatot talált az amerikai pénzügyi felügyelők külföldi bankokkal szembeni aktivitására, és szokatlan eredményességére. Egyszerűen nem fizetik be a védelmi pénzt a törvényhozóknak a kampányhozzájárulások formájában. Charles E. Schumer, new york-i szenátor csak egy a sok közül, nagyjából ugyanezt találhatod mindegyiknél. Ellentétben a hazaiakkal angol pénzintézetek nincsenek a támogatóik listáján.