Nemrégiben írtam egy bejegyzést arról, hogy miközben az Egyesült Államok dollár milliárdokat (és emberéletek százezreit) áldozza fel a világ kőolajkészletei feletti ellenőrzés biztosítására, aktuális riválisa, Kína milliárdokat fektet a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztésekbe.

Talán volt aki azt gondolta, hogy valami gagyi Kína-propagandát próbálok a köztudatba ültetni, a Portfolio.hu azonban a segítségemre sietett. A Siemens, és a Sanghai Electric között kötendő megállapodásról regélő cikkükbe ágyaztak egy érdekes grafikont is.

Kínában erősít a Siemens

Portfolio

Ha már az érdekes grafikonoknál tartunk itt egy másik. Ez az Egyesült Államok iraki háborús kiadásait hasonlítja össze a különböző energiaforrások kutatás-fejlesztésére fordított összegekkel. (2007)

A befektetők véleményét a Merkel-Sarkozy tervről számszerűsíti az olasz kötvényaukció eredménye:

"Eurótörténeti csúcsot jelentő, 6,47 százalékos átlaghozam mellett értékesített 3 milliárd eurónyi 5 éves lejáratú államkötvényt Olaszország - tájékoztatott az olasz kincstár szerdán." - Napi Gazdaság

Nem teljes az összhang az elemzők között, hogy mekkora az a hozamszint ami felett egy ország a menthetetlenül fokozódó eladósodás útjára lép. Vannak akik szerint 5%, egyesek 7%-ra teszik ezt a küszöböt, az én véleményem szerint ezt nem szerencsés konkrétan meghatározni, tartós gazdasági növekedés esélye nélkül a 3% is sok lehet. Ugyan ez a helyzet akkor is ha az állam a hiteleket elsősorban önmaga fenntartására, és a lejáró adósságok finanszírozására fordítja a gazdasági, és társadalmi értelemben megtérülő beruházások, befektetések helyett. Ezekben az esetekben a kamatterhek  - még ha alacsonynak is tűnnek az adott pillanatban - idővel az adófizetőkre hárulnak, a megszorító intézkedések keretein belül.

Olaszország már régóta csak a jóléti állam látszatát finanszírozza, érdemi gazdasági növekedést várni pedig felelőtlenül optimista álláspont. Azonban nem is Olaszország most a lényeges, hanem a 6.47 %. Ez nem feltétlenül tűnik soknak, de az már aggasztó, hogy ezzel új rekord született, úgy, hogy Berlusconi bukott, és egy bankár áll a kormányrúd mögött.

Mit is árul el ez a befektetők viszonyulásáról a Merkel-Sarkozy tervhez? Azt, hogy ez így önmagában még kevés lesz a bizalom helyreállításához. Egy kezdeti lépésnek megteszi a fiskális centralizáció, bíztató az irány, de a piacok még nem elégedettek, egyelőre kivárnak. A kérdés, hogy az európai országok kormányainak sikerül-e a tervet otthon lenyeletni.

Mivel én a befektetéseim jelentős részét már évek óta aranyban és ezüstben tartom, természetesen figyelemmel követem a nemesfémek piacát. Gondolom azért másnak is feltűnt az arany árának meglepő zuhanása az elmúlt napokban.

Ez különösen annak fényében érdekes, hogy Kína, Oroszország, Brazília, és a világ nemzeti bankjai folyamatosan vásárolnak, és növelik a készleteiket.

A nemesfémek vásárlására számos lehetőség kínálkozik, a legtermészetesebb, és véleményem szerint a legbiztonságosabb módja a befektetési aranyrudak kiszállítatása. Ebben az esetben az arany tárolását a vevőnek kell megoldania, az arany fizikálisan a befektető tulajdonában van.

Számos cég kínál lehetőséget még befektetési arany vásárlására, oly módon, hogy a tárolás problémáit az eladó cég vállalja. Ebben az esetben a vevő gyakorlatilag csak egy igazolással rendelkezik arról, hogy neki van aranya.

Ennek is meg van a maga előnye elsősorban akkor ha a befektető a nemesfémek piacán kereskedni is szeretne, a hátránya viszont az, hogy a feltételezett aranytulajdon lehet, hogy csak papíron, vagy egy számítógép merevlemezén létezik.

Ebbe nem szeretnék most nagyon belemenni a lényeg, az arany árának zuhanása.

Az MF Global csődje gondolom senkinek sem kerülte el a figyelmét, röviden annyi történt, hogy a brókereik az eurózóna gyengélkedő országait shortolták, de az összeomlás nem következett be olyan gyorsan mint ahogy számítottak rá. A bukást az ügyfeleik privát számláiról próbálták orvosolni, de azt is elbukták.

Az MF Global is kínált különböző aranybefektetéseket, papíron természetesen. A befektetéseik fedezeteként szolgáló 5 arany, és 15 ezüstrudat a HSBC egyik fiókjában tárolták. A csőd után a HSBC-hez azonban több követelés is beérkezett az aranyvagyonra, nagyon úgy néz ki, hogy az MF Global ugyanazt az aranyat több őgyfélnek is eladta, illetve, hogy az ügyfelek aranykészletét egyéb tranzakciók fedezeteként használták fel. A HSBC keresetet nyújtott be annak megállapítására, hogy tulajdonképpen kinek a jogos tulajdonát képezi az arany. Ezek a fejlemények megingatták a bizalmat azokban a cégekben amelyek papíralapú aranybefektetéseket kínálnak, és a befektetők menekülni kezdtek ezekből az eszközökből.

Ez az oka annak, hogy miközben óriási a kereslet a befektetési aranyra - amit a különböző valutákkal kapcsolatos bizalomvesztés is erősít - az arany ára hirtelen zuhanni kezdett.

Lassan közeledik az időpont, december közepe, amit a miniszterelnök a spekulánsok újabb támadásának időpontjaként vizionált.

Elsőre is felvetett néhány kérdést Orbán Viktor látomása. A spekulánsok ritkán tájékoztatnak előre a terveikről, mivel a tranzakcióik sikerének az előfeltétele a meglepetésben rejlik. Ha a spekulánsok a terveikről sajtótájékoztatókat tartanának akkor viszonylag könnyen fel lehetne készülni a védekezésre, és nagyot bukhatnának. Az a feltételezés, hogy a kiszemelt célpontokat esetleg figyelmeztetik, nos ez minimum a baromság kategóriába tartozik.

A gazdasági tájékozatlansával lassan világhírnévre szert tett magyar miniszterelnök jóslataira nem szivesen alapoznék befektetéseket, és az eddigi tevékenysége arra enged következtetni, hogy besúgója sincs a bennfentesek között aki esetleg a tippet adhatta volna.

Ha Orbán Viktor valahogy mégis információkat szerzett volna egy közelgő spekuláns támadásról, akkor a lehető legrosszabb dolog amit az adott helyzetben tehetett az az, hogy nem írta alá azonnal a Merkel-Sarkozy paktumot. Nem állítom, hogy az garantálta volna hazánk pénzügyi biztonságát, de csökkentette volna a támadási felületet. Orbán Viktor látványos távolságtartása, ami az egész világon feltűnést keltett, könnyen válhat vörös posztóvá a spekulánsok, befektetők, és a hitelminősítők szemében. Vagy eszébe sem jutott, hogy mit fognak szólni a spekulánsok, ha kimarad a nagy európai fiskális mentőakcióból ami az államok fizetőképességét hivatott garantálni?

.....Őőőőőő.....hát kérem nekem ezt még meg kell otthon beszélnem a Lázár Janival, meg a többi kétharmadossal.

Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a Merkel csomagról abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy egy feltételezett pénzügyi támadás előestéjén nemet mondani egy olyan szerződésre amit előbb-utóbb úgyis alá kell írni, az elmebetegséggel egyenértékű.

Nem feltételezek ekkora szellemi kapacitáshiányt még a miniszterelnökről sem, szóval a december közepére bemondott spekulációs-konspiráció hamis.

Az a baj, hogy spekulánsparadoxon megoldási lehetőségei lassan kimerülnek, illetve én már csak egyetlen dologra tudok gondolni: Orbán Viktor és a kormánya valami olyan bejelentésre készül amiről sejthető, hogy a piacok (spekulánsok, befektetők, hitelminősítők) negatívan fogják értékelni, és a kritikájuk komoly hatást fog gyakorolni a forint árfolyamára.

Valami már el is kezdődött, szivárognak a hírek, hogy az IMF védőernyője mellé azért néhány milliárd euró is jól jönne, és még a költségvetésben sem ártana találni 100-200, az MNB szerint inkább 300 milliárdot. (Ennyit a piaci finanszírozásról)

Lehet, hogy bedől a nagy hiánycél mutatvány? A véleményem szerint ez már nem kérdéses, az egyetlen bizonytalanság ezzel kapcsolatban csak az, hogy sikerül-e ezt a tényt valahogy eltüntetni a könyvelésben Brüsszel fürkésző tekintete elől, vagy meg sem próbálják, és december közepén jelentik be.

Véletlenül sem szeretnék azoknak a táborához csatlakozni akik szerint spekulánsok nem léteznek, és a magyarországi tevékenységük kizárt, a mondanivaló lényege csak annyi, hogy ha készül is ilyen támadás, akkor a miniszterelnök nem tud róla.

Ahogy várható volt a befektetőket nem hatotta meg a Merkel-Sarkozy csomag, nem volt elég a poroszos szigor lebegtetése. Kiváncsian várom mi lesz az új terv, mikor adják be a derekukat a németek a hitelezők óhajainak.

Folytatódik az összeomlás, jöhet az újabb EU-csúcs

Napi Gazdaság

Mélypontra került az euró

Napi Gazdaság

Egyelőre a hitelminősítők csendesek, csak néhány valutaunión kívüli országnak csaptak oda, de szerintem hamarosan mások is sorra kerülnek.

Bankpánik címmel írtam egy bejegyzést néhány hete, amelyben utaltam rá, hogy a válság által legsúlyosabban fertőzött országok bankjaiból viszik a pénzt a betétesek. Elsősorban Görögországra, és Olaszországra gondoltam. Hivatalos utalás nem érkezett ezzel kapcsolatban, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az csak olaj lenne a tűzre.

Októberben 6.8 milliárd eurót vettek ki a betétesek a görögországi bankokból.

Végre itt egy jó kis grafikon a Zerohedge jóvoltából.

A görög bankoknak amúgy sem rózsás a helyzete. 2011-ben a betétek összállományának 20%-át vették a betétesek. Ha ez a trend folytatódik, - és egyelőre nem látom, hogy miért ne - akkor Merkelnek nagyon gyorsan egy új görög bankmentőcsomagot kell kreálnia, különben.........

Az Egyesült Államok kormánya vissza szeretné kapni az Iránba "tévedt", és elfogott pilótanélküli repülőgépét. Na igen.

Amikor elterjedt a hír, hogy a kínai hadsereg rövid időre átvette néhány amerikai műhold felett az uralmat, már gondoltam rá, hogy írok egy drónos cikket.

Nem kell különösebb haditechnikai tájékozottság annak a megállapítására, hogy az USA jövendőbeli hadműveletei során egyre komolyabb szerep hárul majd a pilótanélküli gépekre. Egy Irán elleni esetleges támadás során sem lenne ez máshogy. A drónok fejlesztése rendkívüli tempóban zajlik, és az éppen aktuális konfliktusokban az éles tesztelésükre is lehetőség nyílik. Jemen, Pakisztán, Afganisztán, Líbia.

Az saját emberi veszteség érzékeny pontja az amerikai hadviselésnek, a háborús propagandába ölt dollármilliók hatásfokát csökkenti, képes a közvélemény bizonyos rétegeiben, különösen a közvetlenül érintettekben háborúellenes hangulatot kelteni.

A drónok széleskörű alkalmazása praktikus megoldásnak tűnhet az emberi veszteségek kiküszöbölésére, a háborúkkal szembeni belföldi ellenállás csökkentésére.

(Megjegyezném, hogy a drónokra, és egyéb haditechnikai fejlesztésekre költött adófizetői dollárokat a költségvetés más területeiről kell elvonni. Ez a pénz valahonnan hiányzik, oktatás, egészségügy, környezetbarát technológiák fejlesztése stb. Az ilyen területekről elvont összegek közvetetten több civil áldozatot követelnek mint a világ távoli pontjainak csataterei, de ez az összetett folyamat kevésbé nyilvánvaló mint a zászlókkal letakart koporsók.)

A drónok eszeveszett fejlesztése mellesleg sokat elárulhat az USA vezetőinek hosszútávú külpolitikai jövőképéről is.

A műholdeltérítések, és az iráni drónfiaskó azonban rávilágít a kezelő nélküli haditechnikai eszközökben rejlő veszélyekre is. Nem tartom kizártnak, hogy az iráni szakemberek képesek levadészni egy drónt, de azt sem, hogy egy kis kínai segítséget is kaphattak. Kínának elemi érdeke a nyugattal dacoló rezsim fennmaradása a jelenlegi állapotában, több okból is. A nyugati elszigeteltségből Peking komoly hasznot húz, gyakorlatilag versenytárs nélkül lehet jelen Iránban, kereskedik, befektet, beruház. Egy nyugatbarát iráni kormány hatalomra kerülésével ezeket a privilégiumait elbukná Kína, a befektetéseivel együtt.

A biztos bukás határán vergődő szíriai rezsim, és Irán "demokratizációjával" a térség teljes mértékben nyugati befolyás alá kerülne, ami értékes ütközőzónák elveszítésével járna Pekingnek, és Moszkvának is, illetve az USA a teljes figyelmét például az afrikai kontinensre összpontosíthatná, ahol Kína elképesztő ütemben terjeszkedik.

Az Egyesült Államoknak komoly veszteség a drónjuk elvesztése, amelyett az iráni mérnökökön kívül minden bizonnyal majd a kínaiak, és az oroszok is megvizsgálnak. Azt azonban nem hinném, hogy hirtelen egy drónhadsereg kiépítésébe kezdenének, inkább az irányításuk átvételének a technikáit fogják csiszolgatni.

Az iráni rezsim szerintem némi időt is nyert, mert ezek után az amerikai beavatkozás tervei egy kis plasztikázásra szorulnak.

Az Index már az iráni robothadsereg rémével riogatja a valóságshow nézőit, egy kicsit sem zavarja a szerzőt az a tény, hogy a drónfejlesztés területén Irán fényévekre le van maradva a nagy demokratáktól.

Irán drónhadsereggel és olajblokáddal zaklatná a világot

Index

Megszólalt az IMF: köszi a pénzt

Napi Gazdaság

A Napi Gazdaság cikke szerint az IMF köszöni a pénzt, amelyett akár a bajba jutott országok államkötvényeinek vásárlásaira is fordíthat.

Az IMF lassan a világ nemzeti bankjává alakul? A dollárt és az eurót felváltja majd az SDR?

Még meg sem tapasztalhattuk a 2012-es költségvetés életszínvonaral gyakorolt konkrét hatásait, de máris úgy néz ki, hogy a 1.5%-os GDP növekedéssel, és 268 forintos euróval számolt terv be is dőlt. Kiigazításra van szükség:

Százmilliárdos megszorítás jön?

Napi Gazdaság

Talán feltűnt másnak is, hogy miközben az adóterheink, változatos elnevezésekkel, és érvekkel ugyan de folyamatosan növekednek, az állami szolgáltatások minősége ezzel szemben gyorsuló ütemben romlik. Egyre kevesebb pénz jut az egészségügyre, oktatásra, tömegközlekedésre, infrastruktúrafejlesztésre és még sorolhatnám. Lehet, hogy naív vagyok, de a magasabb adók a közszolgáltatások javulásával kellene hogy együtt járjanak.

Hova folyik az az extra bevétel ami a kormányok kiadáscsökkentési, és bevételnövelési intézkedéseiből származik?

Az államadósság finanszírozásának növekvő költségeire költik a pénzt ami egyenesen a befektetők zsebébe vándorol.

Az egyre súlyosabb adóterhek, és elvonások a hitelezők kamatjövedelmét biztosítják, az állam és egyre növekvő mértékben Brüsszel lassan már csak a végrehajtás intézményi, és törvényi hátterét biztosítja.

Adóink jelentős részét közvetett formában a bankároknak fizetjük.

Az euróválsággal kapcsolatos események pontosan úgy alakulnak ahogyan ezt szeptemberben jövendöltem. Centralizált európai költségvetés, és a bankok megmentése mindenáron.

Pénteken ért véget az európai fejesek találkozója, a piacoknak (befektetőknek) egy hétvégéje van, hogy elgondolkodjanak a nagy tervről. Kedd-szerda környékén már biztosan tudni fogjuk, hogy elnyerte-e a tetszésüket Európa megmentésének a német verziója, elég biztosíték-e számukra a Brüsszelen keresztül érvényesítendő költségvetési szigor.

Az én véleményem szerint aligha. Bizonyára ők is tisztában vannak azzal, hogy néhány ország esetében a jövő fiskális szigora reménytelen kísérlet. Azt gondolom, hogy tovább fogják feszíteni a húrt, és nem nyugodnak meg addig amíg ki nem erőszakolják az eurókötvények kibocsátásának lehetőségét, vagy az ECB pénznyomdáinak beindítását.

Bocs, elírtam a bankoknak kell a pénz:

Németország 400 milliárd eurós bankmentő alapot tervez

Napi Gazdaság

Levélbombát címeztek Josef Ackermannak a Deutsche Bank elnökének szerdán, majd alig 2 nappal később egy Róma környéki adóhivatalba kézbesítettek egyet, amely működésbe is lépett, és megsebesítette az igazgatót.

A lakosság a pénzügyi szektorral szembeni ellenérzésének egy radikálisabb, erőszakos kifejeződése kezdődött?

Esetleg elképzelhető, hogy a bürokrácia a bankárellenes megnyilvánulások kriminalizásának előkészítésén dolgozik?

Még néhány levélbomba és a pénzügyi elit ellenes terrortámadásokat a média hathatós támogatásával egyszerű lesz összemosni a különböző békés, a pénzügyi szektort kritizáló megnyilvánulásokkal, tüntetésekkel, kiadványokkal, írásokkal.

Az Index főcímének hangvétele sokat elárul:

Levélbombás terroristák tartják rettegésben a gazdasdági elitet

Néhány nappal a bombatámadások előtt december 2-án a londoni rendőrség levelet küldött a londoni vállalkozások tulajdonosainak, Terrorism/Extremism Update címmel, amelyben felhívta az üzletemberek figyelmét a különböző terrorizmussal kapcsolatos fejleményekre, veszélyekre. A külföldi fenyegetések közül a kolumbiai FARC, az Al-Kaida, és a fehérorosz merénylet került említésre, a belföldi terrorizmus tekintetében pedig az Occupy London mozgalmat, és a hasonló antikapitalista megnyilvánulásokat tartották fontosnak megemlíteni a körlevélben.

Az Occupy London, és az Al-Kaida Londonban már egy lapon szerepel.

Tegnapi írásomban megpróbáltam rávilágítani az euróválság körüli cirkusz hátterében zajló eseményekre, egyúttal egy olyan hírértékelési modellt is szerettem volna megosztani ami világos tájékozódási pontokat ad az információk sűrűjében tévelygőknek.

Rövid és közérthető próbáltam maradni, de elismerem ez nem sikerült. A szándék megvolt, és az egyszerűség iránti törekvés miatt hagytam ki az ECB, az Európai Központi Bank szerepét. Mint minden valamirevaló központi bank a piacgazdaságokban, az ECB is a magántőke bankja. A nagy testvéreihez, az amerikai FED-hez vagy az angol Bank of England-hez képest a hatalma azonban - elsősorban a németeknek weimari inflációs rémálmának köszönhetően - meglehetősen korlátozott. Nem cserélheti kedvére a valutaunió országainak államkötvényeit fizetőeszközre, mint a FED az USA-ban, vagy a BoE az Egyesült Királyságban. Az euróválság azonban egy remek alkalomnak kínálkozik a hatáskör kiterjesztésére, amit a magántőke képviselői szorgalmaznak.

A londoni elemzők száján keresztül mindig a magántőke, a befektetők csoportja nyilvánul meg, a javaslataik, ötleteik, véleményük, az ő érdekeiket tükrözik.

Londoni elemzők: Az ECB szerepét még tisztázni kell

"Citybeli elemzők elismerik, hogy az uniós költségvetési csomag alapelvei segítenek egy újabb válság elkerülésében, azonban ideje lenne zöld utat adni az ECB kötvényvásárlásainak is."

Napi Gazdaság

Aki a mainstream gazdasági kiadványok által feltálalt elemzések tükrében illetve földrajzi, vagy kormányzati viszonylatokban gondolkodva vizsgálja az eseményeket, egy pillanatra zavarba jöhet, hogy mit is jelenthet ez pontosan. Az általam tegnap körvonalazott befektetők-politikusok-adófizetők modell azonban egyértelművé teszi: A befektetők, vagyis a magántőke, (Drábikul a pénzügyi magánhatalom) az egyik saját intézményének, az ECB-nek a befolyását akarja növelni a válság megoldásának elősegítésére hivatkozva.

Ez az opció nem most kerül először az asztalra, azonban heves ellenállásba ütközik Németország részéről, az inflációs félelmek miatt.

Az irániak bűne csupán az országuk alatt rejlő enegiahordozó-készletek fontosságából ered, és hogy nem akarják ingyen adni.

A közvélemény háborúra hangolásának, Irán démonizálásnak a legkézenfekvőbb terepe a mainstream média. Természetesen az Index is előállt egy, a Magyarország jelenlegi szövetségi viszonyainak megfelelő propagandaanyaggal: 

A diplomáciai háború már kitört

Index

A cikk tájékoztat minket arról, hogy az irániak mindig is ellenségesen viselkedtek az angolokkal szemben, a szerzőt azonban nem foglalkoztatja különösebben, hogy ennek mi lehet az oka. Az alaptétel, hogy már 1979-ben is utálták őket. Talán a genetika? Örökletes gonoszság?

Természetesen a cikk apropóját az angol követség elleni támadás szolgáltatta, amit az iráni hatóságok cinkos tétlensége súlyosbított. Ezek után megismerhetjük a hagyományos iráni angolelleneség megnyilvánulásainak borzalmas lajstromát:

"....a Wintston Churchill sugárutat átnevezték az IRÁ-s Bobby Sands nevére....."

"1980-ban támadás érte az iráni nagykövetséget Londonban, az iráni vezetés ezt sem vette jó néven"

Ezeknek az aljas irániaknak volt pofájuk nem jó néven venni a követségük megtámadását, de ezzel az angol-ellenes terrornak még korán sincs vége:

"..1987-ben pedig, az Irak-Irán-háború idején megvertek egy brit diplomatát.."

Akit a minden bizonnyal veleszületett gyűlölet még nem riasztott el az olvasástól:

"Aztán jött a brit állampolgár Salman Rushdie elleni fatwa 1989-ben"

A Rushdie elleni fatwához az állampolgárságának semmi köze nem volt.

A propagandisták iráni időszámítása 1979-ben kezdődik, a túszejtéssel, és az iráni forradalommal. Az angolok iránti gyűlölet eredetének megfejtéséhez pedig mindössze arra van szükség, hogy kicsit távolabbra tekintsünk vissza az időben.

1941-ben angol és orosz csapatok szállják meg Iránt, angol részről elsősorban az Anglo-Persian Oil Company ( mai nevén British Petroleum) érdekeltségeinek a biztosítása volt a cél.

1951-ben Irán első demokratikusan választott miniszterelnöke Mohammed Mosadeq úgy gondolta, hogy az iráni olajbevételek elsősorban az országát illetik meg, és államosította az olajkitermelést.

Ezt az angolok nem vették jó néven, és az amerikai titkosszolgálatok közreműködésével egy puccsot szerveztek Ajax hadművelet néven, amelynek segítségével sikeresen eltávolították az államosító miniszterelnököt 1953-ban.

Mosadeq eltávolítását követően az angol, és amerikai támogatást élvező Mohammad Reza Pahlavi sah került hatalomra akinek önkényuralmi rendszere nem vetette meg a kínzásokat, és a tüntetők közé lövetést sem. A sah diktatúrájának kegyetlensége által létrejött általános elégedetlenség vezetett az 1979-es forradalomhoz.

Ezek ismeretében azt hiszem, hogy az irániak angolokkal szembeni ellenszenve nem is tűnik annyira légbőlkapottnak, nem egy sugárutat, de egy kóbor kutyát sem neveznék el Winston Churchill-ről.

Meglehtősen bonyolult eligazodni a nyilatkozatok, és tervek sűrűjében amelyek Európa, és a közös valuta megmentésével kapcsolatban látnak napvilágot. A rengeteg, gyakran ellentmondásos információ nem csak a laikusokat, de a közgazdaságtanban járatosabb szemlélődőket is zavarba ejtheti.

Szeretném leegyszerűsíteni egy kicsit a dolgokat, úgy, hogy lehetőség szerint mindenki akit érdekel megértse, hogy mi is folyik itt valójában.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy rengeteg szereplője van a történetnek, akik mindnyájan érintettek, illetve a megoldáson törik a fejüket : az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság, az unió tagállamainak kormányai, az IMF, a FED, és a többiek, de igazából csak néhány főszereplője van ennek a szappanoperának.

A befektetők, a politikusok, és az adófizetők.

A befektetők csoportjába tartoznak a magánbankok, és pénzintézetek, a nemzeti bankok, a nemzetközi magántőke és a különböző társszerevezeteik (például a hitelminősítők, befektetési alapok, mainstream média), a kamatok és a jelenlegi pénzügyi rendszer haszonélvezői.

Az adófizetők csoportjának meghatározása egyértelmű, esetünkben az európai lakosságról van szó.

A politikusok és az általuk formált különböző országos, és európai szintű intézmények, kormányok feladata elvileg az adófizetők érdekképviselete, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a befektetők sokkal nagyobb befolyással rendelkeznek felettük, mint a saját választóik.

Az adófizetők csoportjába naív, a befektetőkébe pedig demagóg lett volna sorolni őket, de a politikusok nagyrésze kétség kívül a bankárok zsebében van.

Ahhoz, hogy világosan lássunk a kérdésben a probléma gyökereihez kell leásni. Mi a valódi oka az úgynevezett euróválságnak?

Európa országainak jelentős része olyan mértékben eladósodott, hogy a felhalmozott államadósságot képtelenek visszafizetni, és nem csak Görögországról, és Olaszországról, Portugáliáról és Spanyolországról van szó. Kissebbségben maradtak azok az államok ahol az államadósság mértéke hosszútávon is finanszírozható és fenntartható, ide tartoznak elsősorban a valós exportbevételekkel rendelkező, termelő országok, mint például Németország.

Az összeütközés abból ered, hogy a befktetők csoportja, nem akar anyagi veszteséget elkönyvelni, ebből következik, hogy a problémás országok esetleges csődjét, az euróövezet szétesését, és az ezzel járó károkat el akarják kerülni, fizetésképtelenségről szó sem lehet.

A befektetők a pénzüket akarják.

A befektetők szeretnék ha a jobb gazdasági helyzetben lévő országok valamilyen megbízható módon garanciát vállalnának a fizetésképtelenség határain sodródók adósságaira, vagyis helyettük is tejelnének ha úgy adódik. Az egységes eurókötvények például ezt a célt szolgálnák, de az összes befektetői körből származó javaslat is ide vezethető vissza.

A politikusok közül a németek a legaktívabbak. Ennek az az egyszerű oka, hogy a közös valuta legfőbb haszonélvezője Németország. Hosszútávon ők, és az exportorientált gazdaságuk látná a kárát az euróövezet szétesésének. Szeretnék megmenteni az eurót, de nem szeretnének a kezeseivé válni az eladósodott országoknak.

Erre vezethető vissza az elmúlt két napban tárgyalt német-francia javaslat amely megfosztaná a tagállamokat a pénzügyi szuverenitásuk jelentős részétől, és egy európai hatályú szigorú költségvetést kényszerítene rájuk, amitől a befektetők bizalmának a visszanyerését várják.

A befektetők csoportja nyomást gyakorol a német kormányra a mielőbbi és hatékony garanciák biztosítása érdekében, Angela Merkel pedig elkötelezte magát a befektetők profitjának biztosítására, vagyis a valutaunió megmentésére, aminek a költségeit az európai adófizetőkből fogják majd kisajtolni.

A politikusok a hatalmukat, és az azzal járó privilégiumokat szeretnék megőrizni, és elsősorban a népszerűtlen intézkedések meghoztalától való rettegés vezetett a nagyfokú eladósodáshoz is. Most azonban európa kormányai kénytelenek lesznek beállni a sorba, ha nem akarnak "szakértőket" találni a miniszterelnöki székekben mint Görögország, és Olaszország esetében. Most legalább az egész kontinensre kiterjedő megszorító intézkedéseket az euróválsággal tudják majd igazolni a választóik előtt.

A politikusok nem Európát, hanem a magántőke profitját, és az azt biztosító pénzügyi rendszert szeretnék megmenteni, és ezért kizárólag az európai lakosság fog megfizetni az emelkedő adókkal, és a csökkenő állami kiadásokkal, a megszorító intézkedések, és az azokkal járó társadalmi feszültségek életkörülményekre gyakorolt romboló hatása közepette.

A befektetők nyugalmát a politikusok közreműködésével kizárólag az európai lakosság fogja finanszírozni, akik a dolgok jelenlegi állása szerint vesztésre állnak, és minden bizonnyal a kifizethetetlen államadósságok kamatait fogják nyögni, még nagyon sokáig.

A bankárok viszont egy fillérről sem mondanak le:

A levélben Sarkozy és Merkel megismételte azt a szándékát, hogy a tervezettnél egy évvel korábban, azaz már 2012-ben létrehozzák a közös valuta térségének állandó mentőmechanizmusát, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) felváltó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), valamint azt kérték, hogy az ESM-ről szóló szerződés módosítása kizárja a magánszektor részvételét, miután "a Görögország esetében alkalmazott megoldás egyszeri és kivételes volt". - Napi Gazdaság

A német-francia kezdeményezés aligha fogja meggyőzni a befektetőket, a végkifejlet még várat magára.

Minden szükséges intézkedést megtesz a stabilitás érdekében Berlin és Párizs

Napi Gazdaság

Merkel és Sarkozy elkötelezte magát, hogy a magánbefektetők kamatjövedelmét európai szinten intézményesített költségvetési szigorral, (megszorító intézkedésekkel) biztosítja.

Kérdés, hogy ez milyen mértékben valósítható meg, és elég biztosíték lesz-e a befektetők bizalmának elnyeréséhez . A hitelminősítők, és a kötvényhozamok hamarosan megadják majd a választ.

Tony Blair az Egyesült Királyság egykori munkáspárti miniszterelnöke egy exkluzív befektetési céget alapított, kizárólag szupergazdag ügyfelek számára. Akinek van felesleges néhány millió fontja, annak mindenképpen érdemes elgondolkodnia a Blairbankon, vörös Tony ugyanis rendkívül jó összeköttetésekkel, és kormányközeli súgókkal rendelkezik.

Első tanácsadó cége, a Tony Blair Associates ügyfelei között megtalálható volt a kuwaiti kormány, és az Egyesült Arab Emirátusok befektetési alapkezelője is.

Tony Blair's new 'bank' for super-rich

The Australian

Többen megjósolták már az elmúlt évek során a kínai növekedés megtorpanását, és tévedtek. Változatos, mosolyrafakasztó érvekkel, bonyolult számításokkal indokolták a feltételezéseiket, miközben Kína tovább dübörgött.

Most azonban elkezdődött a folyamat ami keményen odacsaphat a kínai gazdasági csodának, és az évi 9% körüli növekedés korszakának a végét jelzi.

Az ingatlanárak zuhanása. Nem csak Ordos szellemvárosában.

Matolcsy György, a nemgazdasági szaktekintély a közönség segítségét kéri. Jó lenne azt hinni, hogy csak egy olcsó propagandafogásról van szó a nemzeti együttműködés szellemében, de ez inkább félreérthetetlen jele annak, hogy a kormánynak fogalma sincs a következő lépésről, ékes bizonyítéka, hogy a Fidesznek soha nem is volt hosszútávú stratégiája. A nagy nehezen kiizzadott Széll Kálmán terv is kizárólag egy feltételezett európai fellendülésre épült. 1 millió új munkahely? Ugyan már.

Mindenesetre értékelem, hogy kiváncsiak a véleményünkre, az utólsó óra utáni pillanatban.

Nos, ha a lakosságtól várják a megoldást akkor némi demagóg felhanggal azt is kérdezhetnénk, hogy ők miért kapják a fizetésüket? A törvényhozási intézményrendszert egyszerűen meg lehetne szüntetni, az ötleteket a Facebookra lehetne feltölteni és megszavazni, a kormánynak csak az lenne a dolga, hogy maradéktalanul végrehajtsa az elfogadott javaslatokat.

Addig is marad Matolcsy legújabb növekedési terve.

A klasszikus közgazdaságtani közhelyekkel bőven megrakott szülemény hagyományosan a gazdasági növekedésre koncentrál. A világ rohamos tempóban változik, ennek ellenére az alkalmazkodási hajlandóság minimális jele sem mutatkozik az új tervben.

Az eröltetett mainstream közgazdasági nyelvezet némi komolyságot kölcsönözhet az irománynak a felületes szemlélődőben, de ez a terv legalább 15-20 évvel van elmaradva a valóságtól.

Magyarország, és Írország után Portugália a következő azoknak az államoknak a sorában ahol a lakosság hosszútávú megtakartásait áldozzák be ideiglenes, rövidtávú gazdasági előnyök érdekében.  Igen, a nyugdíjakat.

Portugal raids pension funds to meet deficit targets

The Telegraph

Az önkormányzatok által kivethető ingatlanadó tervét elvetették ugyan, de azt gondolom, hogy rövidesen hallunk még az ingatlanadóról.

Az önkormányzatok által kivethető ingatlanadóval a kormány csak az eladósodott, a fizetésképtelenség rémével küzdő önkormányzatoknak kívánt egy eszközt, egy finanszírozási lehetőséget a kezébe adni. A dolognak azonban meglett volna az a hátulütője, hogy az egyébként is problémákkal küzködő településeken eladhatatlanná váltak volna az adóval súlytott pénznyelő ingatlanok, az ingatlanárak tovább zuhantak volna, miközben azok akiknek a lehetősége megengedi az elvándorlást választotta volna. Az potenciális vásárlók, és beruházók is messzire elkerülték volna ezeket a településéket.

A kormányra nehezedő bevételnövelési kényszer azonban rövidesen az országos hatályú ingatlanadó bevezetéséhez fog vezetni. Elképzelhető, hogy az IMF feltételei között fog szerepelni, de ha mégsem a kormányzatnak akkor sem lesz egyéb alternatívája. 

Szorul a hurok az iráni vezetés nyaka körül, a katonai beavatkozás egyre valószínűbb forgatókönyvnek látszik.  A nyugati országok egymás után ürítik ki a követségeiket, az újabb gazdasági szankciók heti rendszerességgel követik egymást.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentésével megkezdődött a nemzetközi közvélemény etetése az iráni atomfenyegetéssel. Talán mindenki emlékszik még Szaddam Husszein mesebeli tömegpusztító fegyvereire, és az azokkal kapcsolatos szakértői véleményekre, hírverésre.

De nem csak diplomáciai, és gazdasági fronton eszkalálódik a konfliktus. A november 12-én történt robbanás a hivatalos iráni álláspont szerint baleset volt. Ez természetesen nem zárható ki, katonai létesítményekben előfordul az ilyesmi. A robbanás a Washinghton Post által nyilvánosságra hozott műholdképek alapján teljesen elpusztította a bázist. Miközben  Irán balesetről beszél, egy titokzatos forrás egy állítólagos szabotázsakció történetével bukkan fel a mainstream médiában, aki szerint Izrael áll a háttérben, és további támadások várhatók.

November 28-án egy újabb robbanás rázta meg Iránt, ezúttal Isfahan városa közelében, ez azonban nem lett akkora hír, ugyanis az iráni hivatalos források nem erősítették meg az információt, amiről elsőként az izraeli Haaretz tudósított az iráni FARS hírügynökség oldalán megjelent majd hirtelen eltűnt beszámolóra hivatkozva. Az iráni kormány tagadja, hogy robbanás történt volna 28-án, a megkeresett hatóságok vezetői viszont eleinte meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatokat adtak. A hivatalos cáfolat ellenére műholdképek bizonyítják, hogy súlyosan megsérült az Isfahan közelében található nukleáris létesítmény.

Két robbanás, két héten belül, két kulcsfontosságú létesítményben lehet véletlen? Elképzelhető, de ennek megítélését inkább az olvasóra bízom.

Számomra inkább az az érdekes, ahogy az iráni vezetés megpróbálja elhallgatni, illetve bagatellizálni ezeket az eseményeket, közben úgy tűnik mintha Izrael szándékosan saját magát igyekezne gyanúba keverni. A The Australian jeruzsálemi tudósítója is beszámolt a robbanásról, és annak ellenére, hogy a nemzetközi médiában gyakorlatilag semmiféle visszhangja nincs az eseménynek a következő címet adta a cikkének: Minden szem Izraelre szegeződik a második iráni robbanás után. (All eyes on Israel after second Iranian blast)

Ha tényleg szabotázsról van szó elképzelhető, hogy meggondolatlan válaszlépére akarják kényszeríteni az iráni vezetést? Vagy inkább egy iráni zászló alatt végrehajtandó önmerénylet alapjainak a lefektetése zajlik, egy a világ előtt igazolható casus belli érdekében?

Egy Irán elleni katonai akció nem fog átmenni az ENSZ-ben, Oroszország és Kína vétójoga miatt. A nyílt katonai akciók megindításához egy olyan indok megteremtésére van szükség amelyett többé-kevésbe le lehet nyeletni a világ közvéleményével.

Az idő szorít, az USA egyre súlyosabb gazdasági problémákkal szembesül, miközben a riválisai, Oroszország, és Kína erősödnek. Jelenleg még kihátrálnának Irán mögül egy katonai csapás esetén, de nehéz lenne megjósolni, hogy ez meddig marad így. A gazdasági szankcióknak kettős éle van, nyugatról elszigetelik az országot, de ezzel párhuzamosan  keletre tolják, Kína felé.

Irán leghűségesebb szövetségesének hatalma Szíriában összeomlóban van, az események felgyorsultak az utóbbi hetekben, véleményem szerint egy Irán elleni csapás előkészítése folyik.

Igyekeztem objektív maradni a tegnapi bejegyzésemben, amelyben a Forbes, és a Zerohedge szerkesztőinek a véleményét tolmácsoltam. Annak ellenére, hogy engem meggyőztek az érvek, és a grafikonok arról, hogy a jegybankok akcióját egy európai bank majdnem bedőlése, egy európai Lehman epizód veszélye váltotta ki, a lehetőséget szimpla feltételezésként próbáltam kommunikálni.

A magyar online gazdasági magazinokban tegnap nyomát sem találtam az esetleges bedőléssel kapcsolatos hírnek, akkor belinkeltem volna.

Ma azonban megjelent egy cáfolat a Napi Gazdaságban, a Reuters nyomán:

"Az akció előkészítését ismerő szakemberek tagadják, hogy lett volna valamilyen vészterhes oka a beavatkozásnak, az ellen pedig különösen hevesen tiltakoznak, hogy az egyik európai nagybank az összeomlás szélére került volna, akárcsak a Lehman Brothers 2008 szeptemberében, ami aztán csődhöz, és a pénzügyi válság drámai elmélyüléséhez vezetett."

Ha eddig nem is lettem volna biztos a dologban, a "különösen heves tiltakozás", mindenképpen meggyőzött arról, hogy a héten egy jelentős bank az összeomlás szélére sodródott Európában.

Az olasz kötvényaukciókon rekordhozamok mellett ugyan, de rendre elkeltek a meghírdetett állampapírok. Az én megítélésem szerint meglehetősen kockázatos befektetés manapság az olasz államkötvény, de lehet, hogy csak én vagyok túl óvatos. Azt mondják a befektetők nem szereti a bizonytalanságot, Olaszországnál kevés bizonytalanabb hely van a világon mostanában.

Ragozhatnám még, de azt hiszem ez is megteszi: TE ADNÁL KÖLCSÖN AZ OLASZOKNAK MOSTANÁBAN?

A dolgot még sokkal érdekesebbé teszi a német kötvényaukció sikertelensége. Furcsán viselkednek a befektetők, a vergődő, mentőcsomagra szoruló olaszország papírjait viszik mint a cukrot, a gyakran európa motorjának nevezett németország pedig hoppon marad. Ha már a motoroknál tartunk, a két ország gazdasága közötti különbségeket remekül érzékelteti a gépjárműiparuk. Te melyikre szavazol: BMW vagy Fiat?

Mielőtt megfordulna a fejedben a gondolat, hogy talán a befektetők a magasabb hozamok érdekében vállalják a kockázatot, megjegyezném, hogy ez nem az a pálya. Akik a magas hozamok érdekében hajlandóak kockáztatni nem államkötvényekben utaznak.

Nagy dolgok vannak készülőben.

Mindig zavart az országok fejlődését a gazdasági növekedés szentségével párhuzamba állító felfogás, és annak számtani kifejezése a GDP. Régóta szerettem volna egy bejegyzést áldozni a témára, a következő videóval azonban megspóroltak nekem néhány leütést: