A befektetők véleményét a Merkel-Sarkozy tervről számszerűsíti az olasz kötvényaukció eredménye:

"Eurótörténeti csúcsot jelentő, 6,47 százalékos átlaghozam mellett értékesített 3 milliárd eurónyi 5 éves lejáratú államkötvényt Olaszország - tájékoztatott az olasz kincstár szerdán." - Napi Gazdaság

Nem teljes az összhang az elemzők között, hogy mekkora az a hozamszint ami felett egy ország a menthetetlenül fokozódó eladósodás útjára lép. Vannak akik szerint 5%, egyesek 7%-ra teszik ezt a küszöböt, az én véleményem szerint ezt nem szerencsés konkrétan meghatározni, tartós gazdasági növekedés esélye nélkül a 3% is sok lehet. Ugyan ez a helyzet akkor is ha az állam a hiteleket elsősorban önmaga fenntartására, és a lejáró adósságok finanszírozására fordítja a gazdasági, és társadalmi értelemben megtérülő beruházások, befektetések helyett. Ezekben az esetekben a kamatterhek  - még ha alacsonynak is tűnnek az adott pillanatban - idővel az adófizetőkre hárulnak, a megszorító intézkedések keretein belül.

Olaszország már régóta csak a jóléti állam látszatát finanszírozza, érdemi gazdasági növekedést várni pedig felelőtlenül optimista álláspont. Azonban nem is Olaszország most a lényeges, hanem a 6.47 %. Ez nem feltétlenül tűnik soknak, de az már aggasztó, hogy ezzel új rekord született, úgy, hogy Berlusconi bukott, és egy bankár áll a kormányrúd mögött.

Mit is árul el ez a befektetők viszonyulásáról a Merkel-Sarkozy tervhez? Azt, hogy ez így önmagában még kevés lesz a bizalom helyreállításához. Egy kezdeti lépésnek megteszi a fiskális centralizáció, bíztató az irány, de a piacok még nem elégedettek, egyelőre kivárnak. A kérdés, hogy az európai országok kormányainak sikerül-e a tervet otthon lenyeletni.