Tegnap már írtam néhány sort a jegybankok váratlan dollárterápiájáról, és annak ellenére, hogy nem szerettem volna túl sokat foglalkozni a kérdéssel ma megint elő kell vennem.
A Forbes magazin egyik elemzője szerint ugyanis nem volt teljesen ösztönszerű a meglepő húzás, és nem kizárólag a piacok ideiglenes megnyugtatása, és a likviditás általános biztosítása volt a cél.
A még tegnap megjelent cikk szerzője azt állítja, hogy a beavatkozás hátterében valójában az állhat, hogy valamelyik európai bankóriás majdnem bedőlt, a gyanúja szerint egy francia vagy olasz bank lehet a hunyó.
Ma már a Zerohedge szerkesztői tudni vélik, hogy a 66.6 szoros tőkeátéttel üzemelő francia Credit Agricole sodródott az összeomlás szélére, és ez váltotta ki a jegybankok hirtelen reakcióját.
Természetes, hogy Matolcsy György utalásai a nemzetközi pénzügyi körök támadására hazánk ellen mosolyt csal sokak arcára. Egyszerű mentegőzésnek hangzik, mint amikor a diák a bukást a tanár rosszindulatával próbálja megmagyarázni.
Az önigazolási kényszer egy hirtelen nyomozást is beindított, aminek már most borítékolhatjuk az eredményét. Senkit sem fognak elítélni, vagy gyanúsítani.
Ellenben a a nemgaz minisztert sikerült füllentésen kapni a kérdéssel kapcsolatban.
Még véletlenül sem szeretnék Matolcsyék védelmére kelni, de néhány dolgot azért szeretnék megjegyezni a feltételezett támadásokkal kapcsolatban.
A válságadókkal kapcsolatos korábbi bejegyzésemből idéznék:
"A nemzetközi nagyvállalatoknak és a mögöttük álló érdekcsoportoknak rengeteg eszköz áll a rendelkezésére a rendetlenkedő államok megleckéztetésére, senki ne gondolja, hogy Brüsszelben beírnak a panaszkönyvbe, és lenyelik a békát."
A panaszkönyre nem kellett sokáig várni:
A múlt héten nyolc nagy európai bank levélben kérte Brüsszel támogatását a magyar kormánnyal szemben a végtörlesztés ügyében. A levél aláírói között van a BayernLB, az Erste Group, az Intesa Sanpaolo, a KBC, a Raiffeisen Bank International, illetve anyabankja, a Raiffeisen Zentralbank, az Österreichische Volksbanken, továbbá az Unicredit vezérigazgatója, illetve pénzügyi igazgatója. - Napi Gazdaság
Általános gyakorlat, hogy a leköszönt politikusoknak a nagyobb cégek, tanácsadói, vagy egyéb mondvacsinált poziciókat ajánlanak fel. Természetesen nem a szakértelmükre van szükség, hanem a kapcsolataikra, a politikai befolyásukra.
Ékes példa Tony Blair aki a J.P. Morgan, és a Zurich Financial Services jól fizetett tanácsadója.
Tételezzük fel, hogy a magyar kormány olyan intézkedéseket foganatosít amelyek sértik a J.P. Morgan anyagi érdekeit. Mit tenne vajon Tony Blair? Minden politikai befolyását bevetné a kenyéradói érdekében.
Biztos vagyok abban, hogy minden valamirevaló multi, és nemzetközi bank rendelkezik hasonló tanácsadókkal.
Az egyik bejegyzés azt is feldobta a spekulációk lehetőségével kapcsolatban, hogy nem szabad a magyar politikai korrupció mértékéből kiindulni.
Az angol Channel 4 tévécsatorna Dispatches című dokomentumsorozatának készítői tavaly kísérletet tettek ennek a jelenségnek a felderítésére. Egy amerikai lobbicég képviselőinek adték ki magukat, és politikusokat próbáltak befűzni, hogy dolgozzanak nekik, illetve az ügyfeleiknek. Minden megkeresett politikus kötélnek állt, különösebb győzködés nélkül, annak ellenére, hogy az angol törvények tiltják a lobbitevékenységet a magasrangú tisztségviselőknek a hivatali idő alatt, illetve a azt követő 12 hónapban.
Ezeknek tudatában számomra nem tűnik elképzelhetetlennek a pénzügy támadások elmélete, ez azonban nem szolgál mentséggel a kormány számára, hiszen a támadásokat ők provokálták.
Ez a cikk remekül összefoglalja, hogy mi nem tetszik a "bizonyos pénzügyi köröknek":
Az Európai Bizottság ontja a javaslatokat az euróválság elhárítása érdekében. A múlt héten is kidobtak néhányat. A lényeg röviden annyi, hogy teljesen, vagy részlegesen közös eurókötvényekre váltanák a tagok államkötvényeit.
Korábban már azt jósoltam, hogy az EFSF az első lépés a nagy közös európai adósság felé, úgy látszik lassan célba érnek. A közös adósság természetes velejárója a közös költségvetés is. Viszlát Brüsszel, szervusz Moszkva!
3 lehetőséget vázoltak fel.
Az első a teljes átváltást jelentene, amelynek keretében valamennyi valutauniós tagállamnak az összes államkötvényét eurókötvényekre cserélnék.
A második verzió a részleges átváltás lenne, amely szerint a tagállamoknak az adósságaik egy részét továbbra is önerőből kellene finanszírozniuk, de közös garanciát vállalnának, a visszafizetésre.
A harmadik forgatókönyv szintén a részleges átváltásról szólna, a közös garanciák nélkül. Ebben az esetben azonban egy extra biztosítékot tartanak szükségesnek az EB agytrösztjei. Szerintük az államok aranytartalékai fedezetnek tökéletesen megfelelnek, vagyis az európai országok aranytartalékainak a centralizásáról van szó.
Olaszország, és Franciaország közel 2500 tonna aranyrúddal rendelkezik, egyelőre.
Az EB úgy vélekedik, hogy az európai országok jóval több aranyat tartanak mint amire szükségük van.
Az aranyrudakon kívül fedezetként szópa jöhet még készpénz, és a kizárólag a stabilitási kötvények finanszírozására szolgáló extradók biztosítása is. Ez utóbbi remekül hangzik.
A megfelelő garanciák AAA minősítést jelentenének a közös kötvényeknek.
Lesznek itt még javaslatok bőven, szóval nem biztos, hogy az EB múlt heti tervei közül kerük ki a befutó, de gyanítom, hogy a tagországok elbúcsúzhatnak az aranykészleteiktől.
Még jó, hogy szeptember 15-én ezt a trükköt már bedobták, tehát ismerjük a várható eredményt, és nekem sem kell új bejegyzést írnom erről a szemfényvesztésről.
Úgy látszik, hogy a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NIBEK) híre nem csak belőlem váltott ki orwelli asszociációkat.
Sokáig nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi az oka, hogy George Orwell 1984 című regényének jellegzetes motívumai rendre visszatérnek hétköznapjainkba. A kommunizmus, és az önkényuralmi rendszerek kritikájának tartott utópia elemeinek visszaköszönése nem töltött el jó érzéssel. Az Állatfarmban szinte tökéletesen ábrázolta a majd 50 évvel később lezajló szocialista rendszerváltások menetét, én legalábbis határozott párhuzamokat vélek felfedezni, de lehet, hogy velem van a baj.
Próféta volt Orwell, vagy csak jól megtanulta a leckét?
Érdekes módon a választ maga a szerző adta meg.
"A legújabb novellám (1984) nem támadás akar lenni a szocializmus, vagy az angol Munkáspárt ellen, melynek jómagam is a támogatója vagyok, hanem fel akarom hívni a figyelmet azokra a torzulásokra amelyek már részlegesen megvalósultak a kommunizmus, és a fasizmus keretein belül. A történet Britanniában játszódik, és azért választottam ezt a helyszínt, hogy hangsúlyozzam: az angol anyanyelvűek sem örökletesen jobbak mint mások, és az önkényuralom bárhol felütheti a fejét a világon ha nem harcolnak ellene."
George Orwell - Miért írok?
Orwell ismerte a hatalom struktúráit, és a korrupció hatalmát. Hitt egy eszmében, de tanúja volt ahogy a szocializmust a hatalom birtokosai a saját érdekeiknek megfelelően alakították, valósították meg.
Az 1984 napjainkban már nem a szocializmusról szól, hanem az úgynevezett demokráciáról, amelyet felhasznál és manipulál a politikai elit, és már mutatkoznak az önkényuralmi tünetek, nagyon hasonlóak azokhoz amelyekre Orwell próbálta felhívni a figyelmünket.
A közbiztonság alakulása függ a társadalomban végbemenő folyamatoktól, és a társadalom, illetve az aktuális kormányzat változásokra adott válaszaitól: a rendvédelmi, megelőző, és végrehajtó szervek működésének hatékonyságától.
A rendőrség olyan állami szerv, melynek fő feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, a törvények és bizonyos szabályok betartatása, a szabályszegőkkel szembeni eljárás megindítása. - wikipedia
A rendőrség általános feladatai nem szorulnak különösebb magyarázatra, azonban a poltikai, gazdasági, és társadalmi változások átrendezhetik a feladatok fontossági sorrendjét.
A fontossági sorrend meghatározása a kormány hatáskörébe tartozik, így elsősorban egy ország vezetőinek szempontjait tükrözik, amely ideális esetben igazodik a társadalom közbiztonsággal szemben támasztott igényeihez.
A diktatórikus társadalmakban a rendőrség politikai függetlenségét feltételezni nevetséges, de a demoratikus, vagy annak látszó államokban is bizonyos mértékben érvényesül a politikai befolyás. Elég ha például a magyar kormányváltásokat kísérő átszervezéseket, a megszűnő, és új rendőrségi elit csoportokat felidézzük magunkban.
A gazdasági körülmények negatív változása önmagában is komoly változásokat idézhet elő. A súlyos állami kiadásokat jelentő rendfenntartásra is rávetül a megszorítások árnyéka, ami a rendelkezésre álló források átszervezéséhez vezet van, az új prioritásoknak megfelelő módon. A recessziós jelenségeket kísérő várható vagy valós elégedetlenség miatt a hangsúly elsősorban a rendszer, a vezetők védelmét biztosító feladatokra helyeződik át. (TEK, NIBEK)
Az állambiztonság kerül előtérbe, miközben a hagyományos közbiztonsági feladatokra, az állampolgárok testi épségének, és vagyonának védelmére egyre kevesebb figyelemet fordítanak.
A lakosság biztonságérzetét a PR rendfenntartás, vagyis a statisztikák kozmetikázása, és a "javuló közbiztonság" kifejezés különböző szinonímáinak ismételgetése hivatott biztosítani.
Fontosabbá válik még a költségvetést közvetlenül károsító tevékenységek elleni fellépés is, de a politikai elit érdekeltségei miatt ez jobbára csak a kishalakra korlátozódik. (NAV)
A közlekedésbiztonság fogalma is új értelmet nyer amikor a ravaszul kihelyezett traffipaxok egyetlen célja a szabálysértési bírságokból származó költségvetési bevétel-terv teljesítése.
Gondoljunk csak bele mennyivel kifizetődőbb egy 8 órás traffipax műszak, mint egy vidéki betöréses lopás elkövetőinek kézrekerítése, és a kiszabott bűntetés végrehajtása.
A különböző médiafelületek címlapjainak uralkodó hírei földrajzi elhelyezkedéstől, célközönségtől, és eladhatóságtól függően változtak ebben a hónapban is: republikánus jelöltek vitái, Jackson orvosának pere, az euróválság, az IMF, és az örök bestseller, a megélhetési pojácák magánélete.
A szerkesztők nem tulajdonítottak komolyabb jelentőséget annak az információnak amely a bolygó minden jelenlegi, és leendő lakóját érinti.
Meglehetősen kevés visszhangott váltott ki az Egyesült Államok Energiaügyi Hivatalának novemberi jelentése, amely szerint az emberiség 2010-ben 564 millió tonnával több szén-dioxidot bocsátott a levegőbe mint egy évvel korábban. Ez 6%-os növekedést jelent, ami jóval több mint amit az IPCC (óvatos, és visszafogott) klímaszakértői a lehető legrosszabb forgatókönyvként vázoltak fel 4 évvel ezelőtt.
Tisztában vagyok vele, hogy sokan kételkednek, és tagadják, hogy az emberi tevékenységnek köze van a klímaváltozáshoz, de laikusként is nehezen tudom elképzelni, hogy a légkörbe pumpált több milliárd tonna szén-dioxid és társai nincsenek hatással a föld ökoszisztémájára.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának ugrásszerű emelkedése még az Index durbani klímakonferenciával kapcsolatos összefoglalójából is kimaradt.
Egy vélemény a mainstream médián túlról. Egy apróságot tartsunk szem előtt: a mainstream által előszeretettel idézett, és foglalkoztatott "hiteles" elemzők csak ritkán voltak képesek megjósolni a közelgő gazdasági problémákat.
A hivatalos kommunikáció szerint, gyakorlatilag nincs szükségünk az IMF pénzére, elővigyázatossági megállapodásról, védőernyőről beszélnek.
Néhány gazdasági kiadvány ráerősít erre az érzésre, a leminősítést elkerülendő cselt feltételeznek a kormány részéről, időhúzásról, török módszerről cikkeznek.
Az állampapírok 9% körüli hozama, a sikertelen aukciók nekem egészen mást sugallnak. Valóban képes a kormány a piacról finanszírozni az országot? Elképzelhető, hogy nem lesz szükség az IMF pénzére? A hozamok tükrében nehezen.
Természetesen a 9, de akár a 6,7, vagy 8 százalékos hozamot ígérő állampapírok elpasszolása is piaci finanszírozásnak tekinthető, de ha figyelembe vesszük Magyarország, vagy Európa valós növekedési kilátásait, és az eladósodottság mértékét, akkor ezek a kötvények gyakorlatilag időzített bombák.
Komolyan gondolja valaki, hogy ilyen extra kamatterhek mellett képes lesz az ország csökkenteni az államadósságot, vagy bármiféle érdemi növekedést produkálni? Van egyáltalán reális esély ezeknek a kintlévőségeknek a finanszírozására hosszútávon?
Az ilyen hozamok melletti eladósodás felelőtlen, fenntarthatatlan, és piaci finanszírozásnak nevezni - a véleményem szerint - minimum szemfényvesztés, a jövő zálogosítása.
Ha figyelembe vesszük, hogy az állampapírok értékesítéséből fakadó forrásoknak a jelentős része nem beruházásokra, hanem elsősorban az ország működésének a fenntartására folyik el, akkor érthetetlen, hogy miből lenne képes az ország kitermelni a megnövekedett kamatköltségeket, 1 (8%), 5 (9.3%), vagy akár 10 (9.5%) év múlva. Kizárólag újabb adókból, és hitelekből.
Közgazdászokkal tárgyalt Orbán Viktor, és Matolcsy György ma délután, gondolom volt miről beszélgetni. Megvitatták amit kellett, és előálltak a teljesen nyilvánvaló ténnyel:
Végtelen sorokban kigyóztak a betétesek a lett Latvijas Krajbanka automatái előtt, miután a bankfelügyelet felfüggesztette a pénzintézet tevékenységét. - Napi Gazdaság
Ennél egy sokkal kevésbé látványos bankroham is kibontakozóban van, amelynek a következményei könnyedén elfajulhatnak.
Az MF Global csődjének történetét már több gazdasági magazin is lehozta, nem igazán szeretném részletezni az eseményeket.
Csak annyit tennék hozzá, hogy a magánügyfelek számláinak csapolása bevett gyakorlat, az ügyfelek számláiról kölcsönvesznek egy összeget amit a saját profit érdekében használhatnak, egy meghatározott ideig. Internal Repo.
A szabályozás megengedi ezt a tevékenységet, viszont az így kölcsönvett forrásokat kizárólag biztonságosnak gondolt befektetésekre használhatták a brókerek, például AAA besorolású államkötvényekbe.
A magánszámlákról kb 1.2 milliárd hiányzik, azok az ügyfelek akik nem olvasták el az apróbetűs részt, meglehetősen idegesek, nem értik hogyan tűnhetett el a pénzük az elvileg elkülönített számláikról.
Az MF Global pórul járt ügyfelei futnak a pénzük után, a botrány közben megingatta a bizalmat a hasonló brókercégekkel szemben, és az ügyfeleik csendben megkezdték a pénzük kimenekítését. A botrány kimenetele még befolyásolhatja az eseményeket.
A válsággal súlyosan fertőzött európai országok bankjaiból is több milliárd eurót vettek ki a számlatulajdonosok, az euró miatti bizonytalanságok miatt.
A magyar kormány nemzetközi szinten elvágta magát, hiteltelenné vált. A piac a földre köpött: ez így nem mehet tovább. Ott tartunk, hogy Matolcsy, vagy Orbán azonnali lemondása is valószínűleg a forint erősödését idézné elő, az új miniszterelnök, és gazdasági miniszter személye jelentette bizonytalanság, és kiszámíthatlanság ellenére is.
Biztosra vehető, hogy a piacot nagyban befolyásoló pénzügyi körök már nem fognak kiegyezni ezzel a kormánnyal, ebben a szereposztásban biztosan nem. Ha mégis, akkor annak olyan feltételei lesznek ami így vagy úgy is a jelenlegi csapat bukását fogja eredményezni. A piaci finanszírozás már felejtős, a keleti nyitás későn jött.
A Fidesz azonban ragaszkodik a hatalomhoz, a megtartása érdekében inkább megszabadulnak majd a fölösleges terhet jelentő személyektől, és akármilyen embertelen rendelkezés bevezetésére kaphatóak lesznek. A nem ortodox gazdaságpolitika hívei vagy változtatnak a hozzáállásukon, vagy repülni fognak. Kérdés, hogy ez kielégíti-e a befektetők igényeit.
Felmerülhet esetleg, hogy folytatják az egyre reménytelenebbnek tűnő szabadságharcot, tovább dacolnak a valósággal. Ennek a következményei párton belüli szakadáshoz vezethetnek, és a lakosság elégedetlenségének növekedéséhez, államcsődhöz.
Előrehozott választások?
Ha erre a közeljövőben sor kerülne, akkor még biztosan a Fidesz kerülne ki győztesen, de már jóval gyengébben mint 2010-ben. Az MSZP, és a Jobbik, az LMP esélytelenek a kormányalakításra, az életszinvonal általános csökkenésével járó társadalmi jelenségek a Jobbiknak kedveznek hosszútávon.
Szakértői kormány?
Ez a forgatókönyv egyre valószínűbb. A piacokat megnyugtatná, a nemzetközi pénzügyi körök is jó szemmel néznék, javítaná a nemzetközi megítélést. A politikai elit is megőrizhetné a hatalmának jelentős részét, miközben a felelősségtől is megszabadulnának, és a közelgő megszorításokkal, és fájdalmas intézkedésekkel járó népharag túlnyomó része sem rajtuk, hanem a szakértőkön csapódna le. Akiket ez egyáltalán nem érdekel.
A szakértői államfő mindenképpen valaki olyan lehet aki otthonosan mozog, és elismert a nemzetközi pénzügyi körökben, lehetőleg a bankárkaszt oszlopos tagja. Ezek közül is inkább a jobboldalon szalonképesebbnek számító Járaira, vagy Surányira tippelnék, ha bevállalnák.
Egy biztos, így vagy úgy, de példátlan megszorításoknak nézünk elébe, egy nemzetközileg elismert bankárkormány pedig pontosan azt jelentené amit Orbánék állítólag megpróbáltak elkerülni.
Őszintén szólva sohasem tudtam eldönteni, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja-e a szabadságharcát a bizonyos pénzügyi körök ellen, vagy csak egy rendkívül meggyőző álarcban tetszelgő komprádort tisztelhetünk a személyében. Gyakran agyaltam ezen, és beismerem, nem jutottam sokra. Hajlok azonban arra, hogy azt gondoljam ez nem blöff a miniszterelnök részéről. A nyilatkozatai alapján semmi biztosat nem állapíthatunk meg, a nemzetközi reakció azonban árulkodó. Időnként előfordul, hogy egy politikus, aki már kialakította a megfelelő egzisztenciát valami értelmeset akar csinálni, még akkor is ha ezzel kockázatot vállal.
Csak a példa kedvéért tételezzük fel, hogy O.V. és szűk köre valóban kísérletet tett az ország felszabadítására a nemzetközi pénzügyi hatalmak gyarmatosító tevékenysége alól, vagy legalábbis megpróbálta tágítani az ország mozgásterét.
Ha ez így is lenne a forradalom kimenetele akkor is kétséges. Ha a szűk szabadságharcos vezérkar hajlandó is bizonyos poltikai, és anyagi áldozatokat vállalni, ott van még a magas rangú köztisztviselők, képviselők, és bürokraták csoportja akik még nem érték el az áhított életszínvonalat. Ne feledjük, hogy a képviselők, és a magas beosztású tisztviselők, miniszterek, államtitkárok megbizatása általában 4 évre szól biztosan. Ezeknek a pártkatonáknak azonban hosszútávon kell gondolkodnia, a politikai pozíciókkal járó életszínvonalat, és kiváltságokat minél tovább szeretnék élvezni. A megélhetési politikusok akik nem meggyőződéses forradalmárok, csak addig támogatnak egy kockázatos forradalmi tervet amíg az a saját zsebüket nem érinti közvetlenül.
Ezt a jelenséget remekül érzékeltette az egyszerűsített vállalkozói adó megszüntetése körül kialakult nézeteltérés. Véleményem szerint ez volt az első hajszálrepedés a kívülről még egységesnek látszó kormánygépezetben.
Ahogy a forradalom egyre több áldozatot követel, a kormány tagjai is egyre inkább érintettekké válnak közvetve vagy közvetlenül, ami fokozódó elégedetlenséget vált ki a megélhetési elemek csoportjában, akiket kizárólag a saját rövidtávú érdekeik motiválnak. A kormány esetleges bukása, a hatalom elvesztése komoly anyagi kockázatot rejteget a számukra, ennek elkerülése érdekében könnyen elképzelhető, hogy lassan a vezetőik, a valódi forradalmárok ellen fordulnak. Egy ilyen palotaforradalom levezénylésére Lázár Jánost tartom a legesélyesebbnek. Látványos lázadásra azonban nem számítok, inkább csak egy csendes hatalomátvételre.
Csak idő kérdése volt a leminősítés, erről ugatok már a blog indulása óta. A kormány már számos figyelmeztetést kapott. Tévesen feltételeztem, hogy Orbán Viktor tisztában van a nemzetközi pénzügyi arisztokrácia elleni frontális támadás katasztrófális következményeivel.
A figyelmeztetések ellenére a kormány tovább folytatta a végtörlesztés kereteinek feszegetését, és az MNB elleni hadjáratot. A célokkal tökéletesen egyetértek, az eszközök megválasztásával azonban komoly fenntartásaim voltak a kezdetektől fogva.
Korábban figyelmeztettem rá, hogy a végtörlesztés kisegít ugyan néhány tízezer hitelest, de számlát milliók fogják fizetni, beleértve a törlesztésre képtelen adósokat is.
Orbán Viktor vasvillával rohamozott meg egy nehézbombázó köteléket. Boritékolható volt az eredmény.
Giró-Szász András szerint spekulatív támadás folyik a forint ellen. Egyetértek, de ezt a támadást a kormány provokálta ki, egyértelmű következménye az átgondolatlan lépések sorozatának.
Az NGM sem érti, hogy mi történt, hogyan kerülhetett sor egy sikeres ország leminősítésére. Talán azért mert a gyakran emlegetett "sikerek" láthatatlanok maradtak.
Nemrégiben feltételeztem , hogy Matolcsy György végre felfogott valamit a világgazdaság működésének hátterében zajló folyamatokról. Tévedtem megint.
Miközben a gazdasági oldalak a Portugália leminősítíséről, és Németországgal kapcsolatos félelmekről cikkeznek, kevés figyelem összpontosul a GDP arányában legnagyobb kombinált adóssággal rendelkező európai országnak. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az eurózóna nyugati határvidékén is igen sötét fellegek gyülekeznek.
A Nemzetközi Valutaalaphoz fűződő viszony váratlan átértékelésének kimagyarázására irányuló megnyilvánulások szánalmas tragikomédiára emlékeztetnek, amikor a közönség nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Kósa Lajos azonban néhány pillanatra orwelli magasságokba merészkedett:
"az IMF-fel való szakítás sosem merült fel"
Mintha csak az Igazság-minisztérium (Minigaz) a múlt jelenhez igazításának lennénk a tanúi az 1984-ből.
De Süvi is eszünkbe juthat az Állatfarmból, amikor az éj leple alatt átírja az állatizmus felfestett parancsolatait.
Talán csak az én rögeszmém, hogy lépten-nyomon Orwell ijesztő vízióinak a materializálódását vélem felfedezni, de meggyőződésem, hogy a déjá vu nem a véletlen műve. Természetesen nem gondolom, hogy Kósa Lajos tudatosan alkalmazná a Minigaz módszereket, a hasonlóság pusztán a hatalom természetéből fakad.
A múlt héten felröppent a hír, hogy megszűnhet a létező legnépszerűbb autópálya matrica, a 4 napos. Úgy tűnik, hogy a lehetőség meglehetősen komoly, hiszen a kormány már felkészült a megszüntetést feszegető kérdések megválaszolására.
"Az NFM infrastruktúráért felelős államtitkára az első Magyar Fuvarozói Fórumon elmondta: a fő csapásirány a használatarányos útdíj felé történő elmozdulás, de ilyen koncepcionális változásra január 1-jétől nem kell számítani." - Napi Gazdaság
A cél természetesen a bevételek növelése, a díjfizetők táborának kiterjesztése, a díjfizetés elkerülhetetlenségének maximális biztosítása. Abban az esetben ha a díjfizetés kötelezettségét kiterjesztik az autópályákon túlra is, az autótulajdonosok jelentős részének, így az alkalmi pályásoknak is csak az éves matrica marad az egyetlen ésszerű opció.
Az illetékes elvtárs szerint viszont minden a hosszútávú nemes cél, a használatarányos útdíj bevezetésének az érdekében történik, a tervezett változtatások azonban pontosan az ellenkező irányba mutatnak.
Az négynapos megszüntetése, és az autósokra kényszerített éves matrica maximálisan szemben áll a használatarányos díjfizetés koncepciójával. Már 1 napos autópálya használat esetén minimum 10 napos matricát kell majd vásárolni, abban az esetben is ha a főutakra nem terjesztik ki a fizetési kötelezettséget.
Furcsának tartom, hogy a Porfolio elemzői kihagyták a képletből tőzsdéken kereskedő robotokat, azokat az automata szoftvereket amelyek a másodperc töredéke alatt bonyolítják a tranzakcióikat. A részvények adásvételén csak centeket keresnek gazdáiknak, viszont naponta több millió tranzakciót képesek lebonyolítani, ami már komoly hasznot biztosít hosszútávon.
Néhány a mainstream médiában ritkán idézett gazdaságelemző szerint, a robotbrókerek nélkül a tőzsdék már rég összeomlottak volna, de a nagyfokú volatilitás hátterében is a pénzgyártó programok állnak, amelyek lefölözik a kereskedés apróit, miközben komoly forgalmat generálnak. Ez természetesen csak feltételezés amit nehéz lenne bizonyítani, de sokat elárul, hogy egy részvény vétele, és eladása közötti átlagos időtartam a részvénypiacokon rohamosan lecsökkent ezeknek a kifinomult algoritmusokkal dolgozó szoftvereknek az elterjedésével párhuzamosan. (Néhány renegát elemző szerint körülbelül ez most 11 másodperc.)
Becslések szerint napjainkban a "High Frequency Trading" teszi ki az amerikai részvényforgalom közel 70%-át.
A volatilitástól idegenkedő kisbefektetőknek esélyük sincs, ez a terep robotoknak kedvez.
A "High Frequency Trading" következményei, és hatásai vitatottak, a jelenség azonban kétségtelenül létezik, és meglep, hogy a Portfolio témába vágó cikkéből kimaradt.
A Guardian cikke arról tudósít, hogy a New Beginning elnevezésű, a lakáshitelesek érdekeit képviselő civil szervezet, egy ajánlást készített a bankoknak. A javaslatcsomag célja, hogy javítson azoknak a helyzetén akiknek nehézséget okoz az ingatlanhiteleik törlesztése, és a kilakoltatás veszélye fenyegeti őket. A szervezet vezetője szerint a tervezet kidolgozásakor a bankok érdekeit is figyelembe vették. Nincs szó a tartozások elengedéséről, nagyjából annyi, hogy a törlesztőrészleteket az érintett családok aktuális jövedelméhez igazítanák.
A ír adófizetők pénzéből nemrégiben megmentett bankárok azonban nem veszik komolyan a kezdeményezést.
Ross Maguire, a New Beginning alapítója, aki a javaslatcsomag kidolgozásában is aktívan részt vett, nem hátrál, és kilátásba helyezte, hogy az ügy érdekében a "nukleáris opciótól" sem riadnak vissza. Hitelsztrájk szervezésébe kezdtek, amelynek keretein belül azt szeretnék elérni, hogy a lakáshitelesek tömegesen függesszék fel a hiteleik törlesztését, ha nem születik érdemi megoldás rövid időn belül.
A New Beginning adatai szerint körülbelül 250.000 adósnak vannak nehézségei a lakáshitelek fizetésével.
Az Irish Times beszámolója szerint a 2012-es ír költségvetési tervezet egyik példánya valahogy Berlinben kötött ki, ahol a Bundestagban bemutatták, és átnézték, még mielőtt azzal az ír képviselők megismerkedhettek volna. A költségvetési szavazást december 6-án tartják az ír parlamentben.
Az ellenzék hazaárulással vádolja Enda Kenny miniszterelnököt, aki cáfolja, hogy köze lenne a nemzeti költségvetés kiszivárogtatásához, viszont személyesen találkozott Angela Merkel német kancellárral egy nappal a német "jólértesültség" jeleinek felbukkanása előtt.
A Reuters német forrásokra hivatkozva jelentette, hogy az ír költségvetés 2%-os ÁFA-emelést tartogat 2012-re. Az ellenzék közben azt kérdezi, hogy tulajdonképpen ki is irányítja Írországot?
