Nem mindenki pesszimista az előttünk álló évvel kapcsolatban. 184 elemző összesített előrejelzése szerint az Egyesült Államok hat legnagyobb bankja, köztük a Goldman Sachs, Bank of America, és a JP Morgan átlagosan 57%-os profitnövekedésre számíthat 2012-ben.
Az egyetlen gazdasági műsor amit soha nem hagyok ki a Keiser Report. Max Keiser a program szerkesztője és házigazdája tekintélyes műsoridőt szentelt a magyar eseményekre a legutolsó adásban.
Elnézést kérek azoktól akik nem beszélnek angolul, de nincs időm lefordítani a műsort. A Magyarországra vonatkozó rész 02:56-nál kezdődik.
Max Keiser az Egyesült Államokban született kiugrott Wall Street bróker, aki jelenleg Franciaországban él.
2009-ben a BBC biztosított saját műsort a számára The Oracle címmel, azonban a szókimondó stílus miatt 10 epizód után levették a műsorról.
Azóta az RT, és a Press TV angol nyelvű adásaiban van állandó műsora, és az Al-Jazzera televízióban jelenik meg rendszeresen.
Max Keiser 2004-ben az Ecologist magazinban megjelent cikkében rámutatott, hogy a következő világméretű recesszió 2008-ban fog kezdődni a Fannie Mae, és a Freddie Mac összeomlásával.
Bizonyára sokan emlékeznek még arra a nyilatkozatra amit egy ismeretlen bróker adott a BBC élő adásában, amelyben többek között azt is megemlítette, hogy nem a kormányok hanem a Goldman Sachs uralja a világot. Az interjú különböző reakciókat váltott ki, a műsorvezetők sem tudták palástolni a meglepetésüket a szokatlanul őszinte hangvételű megnyilvánuláson.
Az adás után is beszédtéma maradt egy ideig az esemény, a vélemények ugyan megosztottak voltak a nyilatkozat valóságtartalmát illetően. Voltak akik szerint csak egy otromba tréfáról lehetett szó, egyes "szakértők" az interjú alanyának az elmeállapotát is megkérdőjelezték.
Mégis mekkora hitelt adhatunk egy ismeretlen bróker szavainak?
Az Indexen is megjelent a zürichi egyetem tanulmányának egy meglehetősen lebutított változata, illetve egy azzal kapcsolatos hír amely szerint a világ nemzetközi vállalatai között 147 szupercég birtokolja a globális vállalati szektor vagyonának 40%-át. Itt található az eredetihez sokkal közelebb álló fordítás, és itt pedig az angol nyelvű változat.
A zürichi kutatók által a világ legbefolyásosabb vállalatairól összeállított listán a Goldman Sachs a megtisztelő 18. helyen szerepel, ami figyelemre méltó, de nem hinném hogy megfelelően alátámasztaná Alessio Rastani szavait.
A tanulmány a cégek közötti interkontinentális kapcsolati hálót kívánta szemléltetni, és a vállalatok által képviselt gazdasági erőt. A befolyás terén azonban a személyes kapcsolatoknak, a kapcsolati tőkének is komoly szerepe van, például a vállalati szektor, és a kormányok valamint egyéb globális intézményrendszerek között.
A Goldman Sachs ebben a tekintetben kétségtelenül kitünő helyzetben van, és az elmúlt évben Európában is javított a pozícióin.
Mario Monti Olaszország új miniszterelnöke a kilencvenes évek közepétől nemzetközi tanácsadóként dolgozott a Goldman Sachs-nak, miközben az Európai Bizottság tagja is volt.
Mario Draghi az Európai Központi Bank novemberben beiktatott új elnöke 2002-2005 között volt a Goldman Sachs International alelnöke. Draghi tagadja azokat a vádakat melyek szerint aktívan részt vett volna a görög adósság "eltüntetését" célzó, a Goldman Sachs közreműködésével végrehajtott származékos ügyletek lebonyolításában, de mivel a tranzakciók időpontjában már a cégnél szolgált, alelnökként minimum tudnia kellett róluk. Erről írtam már korábban egy bejegyzést Görögtűz címmel.
Ha már itt tartunk talán érdemes azt is megemlíteni, hogy ki az aki a görög oldalon biztosan tudott a hitelállomány szalonképesítéséről. Jól sejted, Lucas Papademos az új görög "szakértői kormány" feje akkoriban a Görög Nemzeti Bank elnöke volt, és az euró bevezetésének egyik fő szervezője. Petros Crhistodoufou szintén a Goldman Sachs alkalmazottja volt, jelenleg a görög adósságkezelő szerv elnöke.
A Világbank jelenlegi elnöke Robert B. Zoellick a Goldman Sachs International alelnöke, illetve ügyvezető igazgatója volt 2005-2007 között.
Európában még talán felesleges kongatni a vészharangokat, de az Egyesült Államokra vonatkozóan már minden bizonnyal megállja a helyét Alessio Rassani kijelentése.
Az egykori Goldman Sachs alkalmazottak (tanácsadók) névsora az Obama kormányban:
ALTMAN, ROGER.
BERKOWITZ, HOWARD P.
BIDEN, JOE.
BRAINARD, LAEL.
BUFFETT, WARREN.
CLINTON, HILLARY.
CRAIG, GREGORY.
DONILON, THOMAS.
DUDLEY, WILLIAM C.
EFFRON, BLAIR W.
ELMENDORF, DOUGLAS.
EMANUEL, RAHM.
FARRELL, DIANA.
FRIEDMAN, STEPHEN.
FROMAN, Michael.
FUDGE, ANNE.
FURMAN, JASON.
GALLOGLY, MARK.
GEITHNER, TIMOTHY.
GENSLER, GARY.
GEPHARDT, RICHARD A.
GREENSTONE, MICHAEL (Hamilton Project)
HAMILTON PROJECT, THE
HORMATS, ROBERT.
KAGAN, ELENA.
KASHKARI, NEEL.
KORNBLUH, KAREN.
LEW, JACOB J.
LIDDY, EDWARD MICHAEL.
LIPTON, DAVID A.
MINDICH, ERIC
MURPHY, PHILLIP.
NIEDERAUER, DUNCAN.
OBAMA, BARACK H.
ORSZAG, PETER.
PATTERSON, MARK.
PERRY, RICHARD.
RATTNER, STEVE.
REISCHAUER, ROBERT D.
RIVLIN, ALICE.
RUBIN, JAMES.
RUBIN, ROBERT.
SHAFRAN, STEVEN.
SPERLING, GENE.
STORCH, ADAM.
SUMMERS, LARRY.
THAIN, JOHN.
TYSON, LAURA D’ANDREA.
Talán nem véletlen, hogy a "Government Sachs" kifejezés már szállóigévé vált.
A volt alkalmazottak kormányba delegálása csak az érme egyik oldala, az előző kormányzat 30 tisztségviselőjének ajánlott munkát a Goldman Sachs, akik azóta lobbizásra használják fel a "szakértelmüket", és a kapcsolataikat.
Nouriel Roubini egy népszerű és gyakran idézett közgazdász, a 2012-re vonatkozó előrejelzése a Világgazdaság oldalán olvasható.
A közgazdasági guru azonban a 2011-es évet sem zárta túl fényesen, cége az RGE (Roubini Global Economics) 2 millió dollár veszteséget könyvelhetett el. A pletykák szerint októberben megpróbált megszabadulni a cégtől.
Ez nem azt jelenti, hogy az előrejelzéseinek ne lenne realitása, de nem árt őket némi fenntartással kezelni, mielőtt komolyabb összegeket fektetnénk be az ötletei alapján. Világgazdasági kérdésekben talán járatos Roubini, a saját cége gazdasági ügyei tekintetében azonban vannak még problémái.
Ez a bejegyzés a Nyomda Karácsonyra című írások folytatása, első két rész itt , és itt található.
Amikor ennek a bejegyzésnek az első epizódját gépeltem az ECB likviditásnövelésével kapcsolatban, akkor jutott eszembe, hogy ez az esemény hitelesen tudná szemléltetni azt a folyamatot ahogy napjaink pénzügyi rendszerében a pénz bekerül a gazdasági vérkeringésbe.
Bizonyára sokan vannak olyanok akik hallották már azt a feltételezést, hogy a pénz gyakorlatilag adósságként jön létre. Minden egyes forint, euró, dollár amit a bankodban vagy a párnád alatt tartasz adósságot képez.
A tökéletes példa itt hever az orrunk előtt.
Az ECB a részére biztosított exkluzív jogoknál fogva kinyomtat 489 milliárd eurót. Ezt az összeget hitelként folyósítja a kereskedelmi bankok számára, kedvezményes 1%-os kamatra. Tulajdonképpen a folymat már itt elkezdődik, a kereskedelmi bankok az igényelt összeggel tartoznak az ECB-nek amit a szerény kamattal együtt kötelesek visszafizetni 3 éven belül, azaz minden egyes bankjegy adósságként kerül a kereskedelmi bankok számláira.
A bankok ezek után eldönthetik, hogy mit is kívánnak tenni az olcsó hitellel. A tőketartalékaikat igazítják az új szabályoknak megfelelő mértékűre, esetleg államkötvényeket vásárolnak aukciók keretein belül, vagy hiteleket folyósítanak cégeknek, és magánszemélyeknek. A kötvények eladói (az aukciót meghirdető államok) kötvényhozamot, vagyis kamatot fizetnek a bankoknak. Az kereskedelmi bankok bevételét a kötvényhozamok és az ECB-nek fizetendő 1%-os kamat különbsége adja. Ebből következik, hogy a kormányok költségvetésébe kerülő, kötvényeladásokból származó forrás újra adósságként jelenik meg, amit már az ECB-nek fizetendő kamat mellett a bankoknak fizetendő kamatok is terhelnek. A kormányok a hitelekből származó új forrásokkal szabadon gazdálkodhatnak (garázdálkodhatnak) beruházhatnak, infrastruktúrát fejleszthetnek, fizethetik az alkalmazottaikat, vagy a lejáró adósságszolgálatot finanszírozhatják.
A magánszemélyek és vállalatok számára történő hitelfolyósítás esetn nagyjábó ugyanez a helyzet. Az 1%-os kamatra kölcsönzött pénzt a bankok továbbhitelezik az ügyfeleiknek, és az aktuális hitelkamataik jelentik a bevételt, persze miután levonták az ECB 1%-át.
(Kihagytam még azt a pikáns részletet, hogy a kereskedelmi bankok a részleges tartalékrendszernek köszönhetően a tartalékokat képező eszközeik értékének a többszörösét is kihelyezhetik hitelek formájában.)
A példa szerintem jól szemlélteti, hogy minden egyes bankjegy adósságként kerül forgalomba, és magában rejti a bankok hasznát.
A bankjegykibocsátás privatizálásának illetve "függetlenítésének" a hívei szerint ez a rendszer azért jó, mert megakadályozza a államok felelőtlen pénznyomtatását ami inflációhoz vezethet. Ez elképzelhető, volt már rá példa.
Ennek ellenére van egy unortodox kérdésem, amit valamiért fel sem merül Brüsszelben.
Miért nem hitelez az ECB közvetlenül az unió tagállamainak 1%-os kamatra?
(A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1%-os kamat nem évi kamatként értendő, hanem a teljes időtartamra, azaz 3 évre fizetendő.)
A bankok veszítenének a hasznukból, de emberek milliói szabadulnának szép lassan fel a közvetett vagy közvetlen adósrabszolgaság alól, és országok a fizetésképtelenség örvényéből.
Miért természetes az, hogy valakik az áruforgalom megkönnyítését célzó eszközből hasznot húznak?
Elképedve vettem tudomásul amikor Orbán Viktor egy parlamenti felszólalásában képes volt rezzenéstelen arcal ecsetelni a növekedési prognózisát, amit Matolcsy György még el sem készült növekedési tervére alapozott. Igen arra a növekedési tervre amelyhez Matolcsy a közönség segítségét kérte.
Komolyan gondolja a miniszterelnök, hogy ez lehetséges? Elképzelhető, hogy Matolcsy összedob néhány nap, vagy hét leforgása alatt egy olyan tervet amelynek segítségével képes lesz az ország érdembeli gazdasági növekedést produkálni, figyelembevéve az adott világgazdasági körülményeket? (Kizárólag akkor ha láthatatlan, vagy mérhetetlen gazdasági növekedésre gondolt a miniszterelnök.)
Ha a nemzetgazdasági miniszter képes lenne erre akkor nagyon sok helyen igényt tartanának a szolgálataira, egy néhány hetes turné keretein belül megmenthetné a világot.
Érthető, hogy a gazdasági növekedés fontos a kormány számára, mert a növekedéssel járó állami bevételnövekedésre óriási szükség lenne a következő évben.
Említettem korábban is, hogy véleményem szerint a GDP egyáltalán nem fejezi ki egy ország fejlődését, vagy a lakosság életszínvonalának növekedését. Ezzel kapcsolatban már felraktam egy videót, amit beszúrok ide is ha akkor kihagytad volna.
Van egy másik problémám is a GDP-vel amiről ebben videóban nem esik szó, mégpedig az, hogy nem mutatja ki a gazdaság élénküléséhez hozzájáruló folyamatok összetevőit, például a források adósságtartalmát. Ha egy állami beruházás megvalósul az értéke (költségei) megjelenik a GDP mutatókban, de ha a szóban forgó beruházást mondjuk sokéves lejáratú államkötvények kibocsátásából fedezték a költségvetésre rakódó teher csak hosszabb távon, az államadósság növekedésében fog jelentkezni. Természetesen ha a szóban forgó beruházás egy jól átgondolt, gazdaságilag életképes, vagy társadalmilag kiemelten hasznos befektetés, akkor az képes ellensúlyozni az adósság jelentette terheket.
Ellenkező esetben viszont körülbelül olyan mintha bankjegyekkel fűtenénk a házunkat.
Az olcsó hitelek időszakában nem nehéz GDP növekedést elérni, korlátlan források esetén pedig a határ a csillagos ég is lehetne. Na itt az egyik probléma: az olcsó hitelek időszaka lejárt. Az olcsó hitelek hiánya nem csak az állami beruházásokra van negatív hatással, hanem a részben hitelekből finanszírozott lakossági fogyasztásra is. (Emlékezzünk vissza a devizahitelek virágkorában tapasztalható újautó eladási rekordokra.)
Ha az állam a kötvényeladásokból származó forrásokból kizárólag luxusautókat vásárol a kormány tagjainak rövid távon az is a GDP növekedését eredményezi.
Azt hiszem a mondanivalómat megfelelően illusztrálják a következő grafikonok, az első Magyarország GDP növekedését ábrázolja 1990-től 2010-ig, a második pedig az államadósság növekedését ugyanebben az időszakban.
Forrás: Portfolio.hu
A GDP növekedés nagyon sokba került, és az államadósság összegének folyamatos emelkedése miatt úgy gondolom, hogy nyugodtan nevezhetjük látszólagos növekedésnek. Sokkal kevésbé szembetűnő a jelenség ha az általános gyakorlatnak megfelelően az államadósság a GDP százalékában kerül kifejezésre. Mindenesetre érdekes lenne kiszámolni, hogy melyik időszakban mennyi hitelre volt szükség mondjuk 1 millió dollár GDP előállításához, de ezt én inkább kihagyom.
Véleményem szerint ezek grafikonok ebből a nézőpontból vizsgálva a hitelek hibás felhasználására, és a gazdaság hatékonyságának a hiányára utalnak, de valószínűleg a pazarlás, és a korrupció is komoly szerepet játszik.
Nem tartozom az Alex Jones rajongók táborába, de néha érdekes vendégei vannak a műsorában. December 27-én Gerald Celente a Trends Research Institute alapítója nyilatkozott, és az európai problémákon belül is elsősorban az egyre aggasztóbb magyar fejleményekre kívánta felhívni a figyelmet.
Gerald Celente 1980 óta foglalkozik gazdasági, politikai, és szociológiai trendek előrejelzésével, és számos amerikai és nemzetközi hírcsatorna stúdiójában megfordult már.
A Foreign Affairs oldalán jelent meg néhány napja Matthew Kroenig tollából egy esszé, amely szerint eljött az idő az Irán elleni katonai akcióra. A szerző szerint minnél tovább halasztják a támadást annál jobban sérülnek az amerikai érdekek.
Bárki megfogalmazhat egy iráni csapást sürgető esszét, és talán nem is kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani az irománynak. Az teszi igazán érdekessé a dolgot, hogy az írás a Foreign Affairs hasábjain jelent meg. (Nyomtatott változatban a 2012 január-februári számban fog megjelenni)
A Foreign Affairs gyakorlatilag a Council on Foreign Relations nevű "exkluzív klub" szócsöve.
"A Council on Foreign Relations páratlan befolyást gyakorol az amerikai külpolitika alakulására, azáltal, hogy összefogja az Egyesült Államok majd minden fontosabb szereplőjét e területen, valamint hatékony „tájékoztató” munkájának eredményeként közvetve kezében tartja e szakpolitika irányának kijelölését. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy Obama személyes külpolitikai tanácsadói közül számos CFR tag van…"
A szervezetről a Méltányosság Politikaelemző Központ oldalán található egy teljes elemzés, ahonnan a fenti idézet is származik.
"Hullámverésben a remegő kezű kormányos nem jó előjel" - Orbán Viktor
Index
Egy korábbi bejegyzésemre szeretnék visszautalni amelyben azt fejtegettem, hogy a Fidesz-KDNP monstrumon belüli törés szerintem az unortodox szabadságharc elkötelezettjei, és azok között várható akik az adófizetők kötelező hozzájárulásaiból fenntartott bürokratikus államgépezet nyújtotta privilégiumokat még élvezni szeretnék egy kicsit, és nem akarják, hogy a forradalommal együtt esetleg elbukják a zsíros jövedelemforrásaikat, és a hatalmi pozíciójukat is.
Az államcsőd kifejezés egyre gyakrabban jelenik meg a hazai közbeszédben. Több remek bejegyzést is volt szerencsém olvasni a közelmúltban amelyek az államcsőd lehetőségével, és a feltételezhető következményekkel foglalkoztak. A szerzők a legtöbb esetben - teljesen természetes módon - az átlagember szemszögéből, a mindennapi életünkre gyakorolt esetleges hatások irányából közelítették meg a problémakört.
Ahogy már említettem ez teljesen természetes és nincs is ezzel semmi baj, én azonban a saját blog nyújtotta szabadságnál fogva egy másik nézőpontból szeretném megvizsgálni a kérdést, ami talán más megvilágításba helyezi az államcsőd lehetőségét: a befektetők szemszögéből.
Egy hitelügyletnek két főszereplője van, a hitelező aki a forrásokat biztosítja, és a hitel felhasználója, aki kötelezettséget vállal a tőke, és a kamatterhek visszafizetésére. Ebben az esetben a hitelezők azok a befektetők (bankok, befektetési alapok, nyugdíjalapok, magánszemélyek) akik az államkötvények, és kincstárjegyek vásárlásával biztosítanak forrásokat az állam számára.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki a fenét érdekel a befektetők, vagyis a hitelezőink álláspontja? Be kell látnunk azonban, hogy a hitelezőinknek világviszonylatban sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük mint a magyar szavazópolgároké, vagy akár a magyar választott kormányoké. Sőt, azt gondolom nem túlzás azt állítani, hogy a belföldi gazdasági és politikai helyzet alakulására is komoly befolyást tudnak gyakorolni, ha az érdekeik úgy kívánják.
Ahogy már említettem egy államcsőd a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásairól már jelentek meg bejegyzések, ezért ebbe én most nem kívánok belemászni.
A befektetők számára azonban egy államcsőd annyit jelent, hogy az állam fizetésképtelenné válik, vagyis elbukják a befektetett tőkéjüket, és a várható kamatjövedelmet. Ezt semmiképpen sem szeretnék ebben biztos vagyok. Magyarország esetében ez körülbelül 22000 milliárd forint (+ kamatok), vagy egy jelentős részének az elveszítését jelentené, valamint egy olyan pénzügyi lavina elindulását is okozhatná amelynek beláthatatlan következményei lennének az egész régióra nézve. (Bankbedőlések, CDS szerződések aktiválása, stb)
Korábban már utaltam erre a Minősíthetetlen címmel megjelent irományomban.
Az államcsőd tekintetében az átlagpolgárok és a befektetők érdeke megegyezik: lehetőleg el kell kerülni. Kitűnően illusztrálja ezt a gyakorlatilag már fizetésképtelenné vált országok, például Görögország víz felett tartására tett elkeseredett kísérletek.
Mit is tehetnek a befektetők ha egy látszólag együttműködésre képtelen (inkopetenciából kifolyólag vagy szándékosan) kormánnyal találják szemben magukat, amely nem tudja érdemben garantálni a befektetéseik biztonságát?
A válasz azt hiszem egyértelmű, meg kell szabadulniuk a kormánytól. Ezt történhet úgy, hogy minden szakértelmüket és erőforrásukat egy olyan párt támogatására fordítják amely eséllyel indul a parlamenti választásokon a kormányzók ellen, esteleg úgy, hogy a belföldi gazdasági folyamatokra gyakorolnak olyan negatív hatásokat amely az általános elégedetlenséget egy olyan szintre növeli, hogy a kormányt a saját népe űzi el. Olyan módszerek is számításba jöhetnek még amelyeknek a menetét én részletesen nem ismerem, de láthatóan nagyon hatásosnak mutatkoztak Görögország és Olaszország esetében, ahol a kormányfők "önként" lemondtak a szakértői kormányok javára. Természetesen az IMF, ECB, EU is hajlandó segítséget nyújtani, könnyen lehet, hogy ennek a segítségnek az ára volt a hatalomátadás a fent említett országok esetében is.
Az IMF a magyar államkötvényekbe fektetőket is szívesen kimentené, talán ez az oka, hogy Orbán Viktor annyira magabiztos a visszatérésükkel kapcsolatban.
Az év vége felé valószínűleg egyre több spekuláció fog megjelenni azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk 2012-ben. Bizonyos tekintetben nagyon nehéz pontos képet kialakítani, a kormány egymásnak ellentmondó nyilatkozatai és a zavaros, hosszútávú koncepciót láthatóan nélkülöző gazdaságpolitikája nem szolgál megfelelő támpontokkal.
Egy dolgot azonban minden különösebb kockázat nélkül ki lehet jelenteni a jövő évvel kapcsolatban: 2012 érezhetően rosszabb év lesz mint 2011, legalábbis a magyar lakosság túlnyomó többségének számára.
Emelkedő adókat, további megszorító intézkedéseket, és az életszínvonal csökkenését rejtegeti 2012. Az egyetlen pozitív fejlemény, hogy 2012 még mindig jobb lesz mint 2013.
Az adott helyzetből kiindulva nem kell különösebb adottság ahhoz, hogy valaki pesszimista jóslatokkal dobálózzon, éppen ezért szeretném levezetni, hogy mire alapozom a véleményem.
Olyan külső tényezők is szerepet játszanak a körülmények változásában amelyekre sem a Fidesz, sem egy esetleges új kormánynak nincs komoly befolyása.
Egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen kinek fizetjük az emelkedő adóinkat. Az állam a bevételeinek jelentős részét az államadósság finanszírozására fordítja, amely súlyos terhet jelent a költségvetésre nézve.
A következő táblázat Magyarország évenkénti fizetési kötelezettségét illusztrálja 2020-ig.
A grafikonból egyértelműen kiolvasható, hogy az elkövetkező 3 évben a kormánynak jóval több bevételt kell áldoznia az adósságszolgálatra mint idén, még a jelenlegi árfolyamok mellett is. Kétségtelen, hogy az extra bevételek előteremtése nem lesz egyszerű feladat, különösen ha figyelembe vesszük a várható gazdasági "növekedést", és a világgazdasági körülményeket is. 2012-ben 1200 milliárd forintal lesz több az aktuális törlesztőrészlet mint idén, ami stagnáló gazdaság mellett kizárólag az adófizetőkre hárul. (Kivéve ha a kormány jövőre is beáldoz valamit a nyugdíjakból) Az emelkedő államkötvényhozamok pedig az újrafinanszírozást nehezítik, hoszabb távon jelentenek majd problémát, ugyan úgy ahogy egy esetleges IMF segély, vagy az MNB valutatartalékainak megcsapolása.
December 22-én írtam egy bejegyzést Nyomda Karácsonyra címmel amelyben azt állítottam, hogy az ECB a nyilatkozatok ellenére pénzt nyomtat, és közvetetten államkötvényeket vásárol, és ez a hirtelen jött "likviditás" forrása. Meglehetősen vakmerő ötletnek tűnt az ellenkezőjét állítani az ECB gyakran hangoztatott álláspontjának, de következő nap, december 23 -án megjelent egy cikk a Napi Gazdaságban:
Érdemes elolvasni.
Amikor a Nyomda Karácsonyra című bejegyzést fogalmaztam, már tudtam, hogy egy második részt is írni fogok, amelyben a frissen nyomtatott új pénz útját kisérelem majd meg elméletben nyomon követni és, hogy rávilágítani, hogy ez a folyamat milyen jelentőséggel bír mindennapi életünkben. Ez úgy néz ki, hogy már csak egy harmadik epizód keretein belül fog megvalósulni, mert mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet - a Napi Gazdaság cikkének segítségével is - arra, hogy a az ECB már nyilvánosan sem határolodik el annyira határozottan a QE politikájától, (és amit gyakorlatban már alkalmaz is) valamint arra, hogy ez még csak a kezdet.
New Orleans tisztségviselői a kormányzóhoz fordultak segítségért, mert a bűnözés elviselhetetlen méreteket öltött a városban. Háborúról beszélnek, és arra kérik az állam kormányzóját engedélyezze, hogy a nemzeti gárdát a városba vezényeljék, a rendőrség ugyanis már képtelen megbírkózni a feladatokkal.
Index
A hír nem mai, 2007 februárjából származik amikor a Fidesz képviselőcsoportja ideiglenesen elbontotta a Kossuth teret lezáró kordont, amit Gyurcsány Ferenc kormánya állíttatott fel.
Azóta felcserélődtek a szerepek, az egykori kordonbontók ma kormányoznak, Gyurcsány Ferenc pedig egy rögtönzött PR performansz keretein belül azokkal a rendőrökkel vitette el magát, akiknek akkoriban minden támogatást megígért.
A demokrácia leépülése felett érzett aggodalom mindig az aktuális ellenzékre hárul, akik miután pozícióba kerültek gyorsan elfelejtik, hogy milyen a világ a kordonon kívül.
Érdekes idézeteket lehet találni a nem is túl távoli múltból, az előző szereposztás idejéből.
A keresők csodákra képesek, ha a memória felfrissítéséről van szó.
"A kormánynak nincs tennivalója az ügyben, csak a rendõrségnek" - hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc kormányfõ, kérve az állampolgároktól és az országgyûlési képviselõktõl, hogy tartsák be a rendet, a normákat. Véleménye szerint az országgyûlési képviselõknek különösen vigyázniuk kell azzal, hogy mit cselekszenek, mert a példa ragadós lehet. Hozzátette: a politikusoknak még a látszatát is el kell kerülniük annak, hogy önérdeket, saját véleményt érvényesítenek.
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke közölte, a Fidesz akciója beláthatatlan ideig tartó jogállambontás, éppen ezért elfogadhatatlan. Mint mondta, Magyarországon az a törvényes rend, hogy ha valaki demonstrálni akar, akkor azt bejelenti, és nem teszi Európa szégyenévé a Parlament elõtti Kossuth teret.
"Vártunk, türelmesek voltunk, de mindennek van határa. Elérkezett az a pont, amikor, ha másnak nem, a képviselőknek példát kell mutatni demokráciavédelemből" - mondta a téren újságíróknak a Fidesz elnöke, aki szerint szomorú, hogy 17 évvel a rendszerváltás után arra kényszerültek, hogy ilyen formában védjék meg az alkotmányos rendet és a demokráciát.
"Egy lopakodó diktatúra ellen eréllyel és bátran kell fellépni. Arra kérünk most minden magyar embert, hogy egy valódi rendszerváltozás és az új választások kikövetelése céljából jöjjön ki a Kossuth térre, hogy újra együtt követeljük a Gyurcsány rezsim távozását"- Jobbik
A nevek tetszőlegesen felcserélhetők, behelyettesíthetők, a szereposztás változik, a szöveg ugyanaz.
Csak nekem van olyan érzésem mintha egy színházban ülnék?
Gyurcsány számítása bejött, a rövidre sikerült politikai fogsága nemzetközi hír lett:
BBC News
A legújabb leminősítés tényére, és a várható következményeire most nem szeretnék túl sok karaktert pazarolni, elsősorban azért mert számos kitűnő bejegyzés született, és fog születni ezzel kapcsolatban, valamint azért sem mert az új jegybanktörvény bejelentése után nyilvánvaló volt, hogy a bóvliba sorolás már csak napok kérdése.
Ezt akkor meg is írtam az Apokalipszis Most című bejegyzésben.
Függetlenül attól, hogy az új jegybanktörvény előre megfontolt szándékkal készült, vagy csak a Merkel-Sarkozy paktumra adott hirtelen reakció eredménye, a befektetők válasza biztos volt.
Vitatott kérdés, hogy a hitelminősítők tevékenysége szigorúan szakmai alapon történik-e, vagy esetleg bizonyos pénzügyi körök befolyása alatt állnak. Én személy szerint nem hiszek a szigorú szakmaiság elméletben amit már több alkalommal kifejtettem, ennek ellenére tiszteletben tartom azoknak a véleményét akik kizárják az esetleges politikai vagy pénzügyi befolyásoltság lehetőségét.
A fő probléma a minősítők tevékenységével kapcsolatban inkább a jóslataik önbeteljesítő jellegéből adódik. A leminősített országokkal szemben megrendül a bizalom, a tőke menekül, a befektetők magasabb hozamot követelnek az államkötvényekért ami tovább nehezíti az állam finanszírozását. A kérdés az, hogy meddig lehet leminősíteni egy országot anélkül, hogy a leminősítés következményei súlyos károkat okozna a nemzetközi gazdaságban is. Hol van az a határérték amely alatt a leminősítések kontraproduktív hatásúak, és visszafordíthatatlan láncreakciókat indítanak el a globalizált gazdasági világban?
Görögország egy kitűnő aktuális példa. Nem fedné a valóságot, ha azt állítanám, hogy Görögország jelenlegi helyzetéért a hitelminősítőket terheli a felelősség, de meglehetősen lassan reagáltak a kibontakozó válságra, akkor azonban erélyesen. A problémákat előrejelezni képtelenek voltak, és inkább rontottak a helyzeten amikor észbekaptak. Görögország gyakorlatilag fizetésképtelen, a mentőcsomagok tartják csak életben. Az ország csődje azonban magával ránthatná a görög államadósságnak kitett bankokat is, veszélybe sodorná nem csak az Európai Uniót, de az egész fennálló pénzügyi rendszert is, amelynek hierarchiájában a hitelminősítők előkelő helyet foglalnak el. Nem véletlen, hogy az EU, IMF, ECB trojka mindent megtesz a csőd elkerülése érdekében.
A hitelminősítők elvileg a befektetők érdekeit védik, nekik szolgálnak iránymutatással a kockázatok tekintetében. Magyarország gazdaságilag súlyos helyzetben van, de a leminősítések további problémákat, finanszírozási nehézségeket fognak eredményezni. A bóvli kategória elriaszthat potenciális befektetőket, egy államcsőd azonban komoly veszteséget jelentene a magyar államadósságnak kitett bankoknak, befektetőknek. Egy magyar államcsőd nem szólna akkorát mint egy olasz, vagy egy görög, de azért fájna sokaknak. Az IMF biztosan hajlandó lenne mentőövet dobni nekünk (a befektetőknek) akár az utolsó pillanatban is, de ezért fejeket követelne, unortodox fejeket. Mint Berlusconi, vagy Papandreu.
"Az ECB szerdán közölte, hogy 489,19 milliárd eurót folyósított a piaci finanszírozási szűkösség enyhítését célzó, hároméves banki likviditási forrásból a szerdán meghirdetett első tenderen." - Napi Gazdaság
Az ECB leakasztott a szögről 489 milliárd eurót, és kedvezményes 1% -os kamatra kölcsönöz belőle a kereskedelmi bankoknak, és remélik, hogy azok majd jól gazdálkodnak vele. Emelik az alaptőkét, államkötvényeket vásárolnak, beindul a hitelezés, találgatnak a londoni elemzők is.
Természetesen érdekes kérdés, hogy mire költik a majd a kereskedekmi bankok a hirtelen jött likviditást, és, hogy ez az akció segíthet-e a válság enyhítésében, de szerintem van még érdekesebb kérdés is. Honnan is származik tulajdonképpen ez a 489 milliárd euró?
A válasz egyszerű, az ECB beindította a pénznyomdát.
Az ECB álláspontja szerint azonban ez nem egyszerű pénznyomtatás, mert egyúttal "sterilizálnak" is. Mit is jelent az úgynevezett sterilizálás a gyakorlatban?
Azt, hogy a likviditásért cserébe, a folyósított összeg egy bizonyos százalékának mértékéig (30-50%) a bankok letéteket helyeznek az ECB tulajdonába. A letétek fedezetét akár államkötvények is képezhetik, szóval látatlanban biztosra veszem, hogy a bankok elsősorban a fizetésképtelenség határán vergődő (és számos esetben gyakorlatilag már fizetésképtelen) országok államkötvényeit fogják felhasználni fedezetként, logikus, hogy ezektől akarnak megszabadulni elsősorban.
Az ECB reméli, hogy a bankok a talált pénz egy részét újabb államkötvények vásárlására fogják fordítani.
Gyakorlatilag tehát az ECB a fogadkozások ellenére pénzt nyomtat, és közvetetten ugyan, de államkötvényeket vesz.
Az gondolom senkinek nem kerülte el a figyelmét, hogy Orbán Viktor, és David Cameron nem adták azonnali áldásukat a Merkel-Sarkozy páros nevével fémjelzett Európa-mentőcsomagra.
Magyarországon, és a nemzetközi sajtóban is gyorsan híre ment a hezitáló magyar miniszterelnöknek, arról azonban nem sok információ érkezett, hogy konkrétan mit is nem írt alá Orbán Viktor.
A Merkel-Sarkozy paktum többek között az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozását, és működését is szabályozza, az ESM operatív vezetését az Európai Központi Bankra bíznák.
A következő videó az ESM-ről angol nyelvű, de eléggé vizuális, nem kell kimagasló nyelvismeret az értelmezéséhez.
Sajnos nem találtam magyar nyelvű forrást, és nincs időm fordítani vagy feliratozni, csak a kiemelt cikkelyeket vázoltam fel nagy vonalakban.
Az új szerződés 8-as cikkelye az ESM alaptőkéjéről rendelkezik: hétszázmilliárd euró.
9. Az ESM tagjai, (az unió tagállamai) a befizetési felszólításokat megmásíthatatlanul, és feltétel nélkül kötelesek teljesíteni a követelés beérkezésétől számított 7 napon belül.
10. Az igazgatótanács tagjainak jogában áll megváltoztatni az ESM alaptőkéjének szintjét.
27-2. Az ESM teljeskörű jogképeséggel rendelkezik a bírósági eljárások tekintetében. (Akárkit perelhetnek)
27-3. Az ESM, valamint a tulajdona, finanszírozása, és eszközei immunitást élveznek minden nemű bírósági eljárással szemben.
27-4. Az ESM, valamint a tulajdona, finanszírozása, és eszközei immunitást élveznek a házkutatással, rekvirálással, lefoglalással, kisajátitással, és az elkobzás egyéb formáival szemben, legyenek azok akár végrehajtói, bírósági, adminisztratív, törvényhozói vagy közigazgatási intézkedések következményei.
30. Az ESM vezetői, igazgatói, az igazgatótanács tagjai, és helyetteseik, illetve az alkalmazottak védettséget élveznek bármilyen jogi eljárással szemben az általuk végrehajtott cselekedeteik tekintetében, és sérthetetlenséget a hivatalos irataikra és dokumentumaikra vonatkozóan.
Tehát az ESM az EKB keretein belül működne, a felszólítására 7 napon belül feltétel nélkül küldeniük kell a pénzt a kormányoknak, és immunitást élvez mindennemű jogi vagy bírósági eljárással szemben, viszont ők bárkit beperelhetnek. Jól hangzik.
Nem tudom, hogy a videó készítője milyen forrásból értesült a tervezetről, de az tény, hogy a szerződés tartalmáról nem sok minden került a széles nyilvánosság elé. Az Európai Tanács honlapján is csak egy igen szűkszavú tájékoztató található, konkrétumok nélkül.
Ha hitelt adunk a feltételezéseknek az megmagyarázza az elmúlt napok hazai történéseit is. Pénteken hazautazik a csúcstalálkozóról a miniszterelnök, majd váratlanul benyújtják a jegybanktörvényt.
Mivel az ESM operatív tevékenységét az Európai Központi Bank végezné, a tranzakciókra valószínűleg a nemzeti bankokon keresztül kerülne sor. Orbán Viktornak ezért lett olyan sietős a befolyás növelése az MNB vezetésében, és a devizatartalékok feletti ellenőrzés átvétele.
Az IMF hazautazik, Barroso dühös levelet ír, a jegybanktörvény visszavonását követelik.
Csak emlékeztetőül: Merkel, és Sarkozy azt akarták, hogy az EU tagállamainak képviselői azonnal aláírják a szerződést. A kérdés az, hogy meddig lehet húzni az időt, miközben a nyomás növekedik Brüsszel felől.
Az Egyesült Államok kormánya minidig is különös figyelemmel kísérte az antidemokratikus változásokat a világ országaiban. Kivételt ezalól csak azok az esetek képeztek ahol az elnyomás az USA érdekeit szolgálta.
Az aggodalom legújabb megnyilvánulásának a New York Times biztosított felületet. A múlt héten már megjelent egy cikk Paul Krugman tollából, amit tegnap egy második követett Kim Lane Scheppele tolmácsolásában. (Scheppele ma is felrakott egy frissítést a magyar helyzetről "More Hungary" címmel.)
Krugman írása magyarul, teljes terjedelmében a Gépnarancs oldalán olvasható.
Nem szeretnék belemenni ezeknek a cikkeknek a részleteibe, az Index nagyjából összefoglalta a mondanivalójukat.
Paul Krugman, és Scheppele aggódnak a Magyarországon zajló nyugtalanító politikai fejlemények, a tekintélyelvűség irányába történő csúszás miatt. Nem emlékeztem rá, hogy a liberális, Nobel díjas közgazdász áldozott-e valaha egy szót is a például 2006-os rendőri túlkapásokra, ezért utánanéztem. Nem. Sőt, egyáltalán nem írt az országról 2010 augusztusáig.
Mindig jól esik az együttérzés, és elhiheti Krugman úr, hogy mi, akik a saját bőrünkön érezzük a "csúszást" szintén aggódunk.
A Fidesz bürokratái a szemeink előtt betonozzák be magukat a hatalomba, az ellenkezést nem tűrő kétharmados felhatalmazás leple alatt.
Azonban a magyar parlament még mindig nem adott felhatalmazást a hadseregnek, hogy magyar állampolgárokat, ügyvéd, és tárgyalás nélkül meghatározatlan ideig fogságban tartson, mint ahogy ezt az USA szenátusa tette, a demokrata elnök jóváhagyásával. Erre is áldozhatna egy bejegyzést. Az őt személyesen is érintő jogtiprás nem izgatja Paul Krugmant?
A magyar demokratikus intézményrendszer iránti aggodalom jogos, de nem ártana ha Krugman úr otthon is körülnézne egy kicsit, és a saját polgártársai demokratikus jogaiért is hullatna néhány könnycseppet.
December 16-án az USA képviselőháza, és a szenátus megszavazta a 2012-es National Defense Authorization Act (NDAA, HR1540) törvénycsomagot, amelynek keretein belül a hadsereg felhatalmazást kapott, hogy amerikai állampolgárokat, (illetve az USA területén tartózkodó egyéb személyeket) az Egyesült Államok területén, tárgyalás, és jogi képviselő nélkül őrizetbe vegyen, és korlátlan ideig fogva tartson. Obama vétót ígért, amiből nem lett semmi.
Evangelos Venizelos görög pénzügyminiszter hétfőn utasította az adóhatóságokat, hogy azonnal szüntessék meg az adóvisszatérítések kifizetését, a cégeknek (beleértve az állami beszállítókat), a magánszemélyeknek, és a nyugdíjasoknak.
A rendelkezés egy kétségbeesett kísérlet a görög költségvetési hiány csökkentésére, amely meghaladja a GDP 10 százalékát.
"Elfogadta a parlament hétfőn azt a bizottsági módosító indítványt, amely megszünteti a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetést azok esetében, akik eddig fenntartották magánpénztári tagságukat. Az általuk fizetett nyugdíjjárulék így az állami nyugdíjkasszába kerül." - Napi Gazdaság
Ezzel a húzással a kormány gyakorlatilag kivégezte a magánnyugdíjpénztárakat. De ez nem minden. A pénzügyi stabilitásról szóló előterjesztést egészítették ki ezzel a javaslattal, amely az egykulcsos személyi jövedelemadó bebetonozását is szolgálja.
Azt az egykulcsost, amely egyelőre 16%, legalábbis hivatalosan.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kormány nem érzi annak szükségességet, hogy az állami nyugdíjkasszába befizetett járulékokat a rendeltetésüknek megfelelően, az aktuális és a jövő nyugdíjainak fedezetéül használja fel. Arra fordítják amit éppen jónak látnak, például az államadósság csökkentésére, ha úgy adódik.
Az újra kötelezővé váló állami nyugdíjkassza-befizetés csavar még egyet a dolgon, mivel az öngondoskodás álcája alatt sem lehet már kibújni a nyugdíjjárulék befizetése alól.
A rendeltetésszerű felhasználás megszűnésével a nyugdíjjárulék is megszűnik nyugdíjjáruléknak lenni, nem marad más mint az elnevezés, és egy csalóka jogcímen beszedett adó.
Mivel minden bérből, és fizetésből élőnek (is) kötelező lesz a befizetés, nyugodtan hozzá lehetne csapni a személyi jövedelemadóhoz a 8.5%-ot, lényegében ugyanis ez történik a rendelkezések együttes hatálybalépésének pillanatában.
16%+8.5%= 24.5%
Vagy maradjunk a 16%-nál, és a nyugdíjjárulékot kereszteljük át államadósság-csökkentő adónak?
A manhattani szövetségi bíróságon, egy nemrégiben indított polgári perben született ítélet a múlt héten, amelyben a bíró kimondta: Irán vezetésének előzetes tudomása volt a 2001 szeptember 11-én végrehajtott terrortámadásról. Az eljárást még idén májusban kezdeményezte egy, a merénylet özvegyeit tömörítő szervezet. Az egyik jogi képviselőjük szerint az ítélet elősegíti, hogy a nagyobb figyelem összpontosuljon Iránra, és a terrortámadásban játszott szerepére, és reméli, hogy az Egyesült Államok kormányát komolyabb erőfeszétésekre ösztönzi az iráni kapcsolat további kivizsgálásában.
A bíró ítélete indoklásában elmondta, hogy elengendő bizonyíték áll rendelkezésre, többek között 3 névtelenségbe burkolózó iráni disszidens vallomása.
Komolyan ijesztőnek találom ahogy a CNN műsorvezetői röhögés nélkül képesek ezt a nézők pofájába dörgölni, de végülis ez a dolguk. Az Irán-ellenes hangulatkeltés érdekében pont jókor jött ez az ítélet.
Csak csatlakozni tudok a videó végén nyilatkozó biztonsági szakértőhöz aki szerint a feltételezés ellentmont a józan ész szabályainak. Ha az előkészületeket sikerült eltitokolni az USA és a szövetségeseinek titkosszolgálatai elől, akkor valószínűtlen, hogy a 3 szóban forgó disszidens értesülhetett róla. Kivételt csak az jelenthetne ha ők maguk is részt vettek volna a szervezésben, de akkor nem hiszem hogy kedvük lenne tanúként részt venni ebben az eljárásban.
A hivatalos verzió szerint a terrorszervezet tagjait is csak a végrehajtás érdekében szükséges minimális információkkal látták el, csak a vezetők ismerhették a teljes tervet. Akkor kik is ezek a váratlanul előbukkant disszidensek, és mi a jólértesültségük forrása?
Pletykák a mecsetben?
Azt hiszem Orbán Viktornak teljesen felesleges szövegírót alkalmaznia, elég lenne ha a háromharmados támogatottságot élvező Kádár János rendszerváltás előtti beszédeit tanulmányozná, és ismételgetné.
Mi változott 20 év alatt?
A nehéz, és nagy feladatok, valamint a környéken ólálkodó válság maradt, az biztos. Nem is beszélve egy omladozó gazdasági rendszer, és egy szétesőben lévő unió súlyáról, ami kívülről nehehezedik az országra, még ha konkrétan nem is ugyanazokról van szó mint akkor.
Annyit talán Kádár János (Darth Vader?) javára lehet írni, hogy nem álltatott láthatatlan eredményekkel, soha meg nem írt könyvekkel, és láthatóan tisztában volt azzal, hogy vannak olyan problémák amelyeket nem lehet öt perc alatt, vagy akár két hét leforgása alatt megoldani. Az élet azóta bizonyította, hogy olyanok is amelyekhez 20 év is kevés. Kádár azt is feltételezte, hogy a problémák megoldására tett lépések következményeként újabb problémák merülhetnek fel. Arról nem szólt, hogy ezek akár súlyosabbak is lehetnek mint az eredeti problémák, mi már ezt is megtanultuk.
Több mint 20 évvel a szocializmus bukása után akármilyen összehasonlításban alulmaradni Kádárral szemben szégyen, de Orbán Viktor védelmében szükséges megemlíteni, hogy ők csak a kétharmados támogatottság biztos tudatában kormányoznak szemben az egykori MSZMP háromharmadával.
Éppen befejeztem a drónos bejegyzésemet, amikor megláttam 2 kapcsolódó hírt a hálón.
Az elsőt az Indexen:
Index
Vannak jó drónok és rosszak, Irán nemlétező drónhadseregétől rettegni kell, a tehéntolvajokat semlegesítő határőrdrónnak pedig tapsolni. Erről a hírről egyébként a Babylon A.D. című film jutott eszembe, tudod amikor Vin Diesel, és kis csapata a határon örködő drónokba botlik.
Természetesen nem magukon az eszközökön van a hangsúly, hanem azon, hogy kinek a kezében van az irányítás, és mik a céljai. Ez nem csak a drónokra, hanem az atomfegyverekre is vonatkozik.
Egészen más ha egy békés, demokratikus berendezkedésű ország rendelkezik velük, azzal nincs semmi baj, sőt örvendetes fejlemény, ezzel szemben komoly aggodalomra ad okot ha olyan államok kezében van a pusztító haditechnika amelyek fanatikus diktátorok irányítása alatt állnak.
Irán 1945-óta egy háborúban vett részt, amikor az amerikai zsoldban álló Szaddam Husszein elnök iraki csapatai megtámadták az országot 1980-ban.
Az Egyesült Államok katonai beavatkozásait a világ különböző pontjain a történelem ezen időszakában időigényes feladat lenne felsorolni, ettől most eltekintek, de valószínűleg senkinek sem okoz nehézséget felidézni néhányat.
Kit tekinthetünk agresszornak, ha nem veszünk tudomást a propagandáról, és kizárólag a tényeket vesszük figyelembe?
A második hír szerint kedden egy újabb amerikai drón zuhant le ezúttal a Seychelles-szigetek közelében.
Telegraph
Közismert bölcsesség, hogy a patkányok hagyják el először a süllyedő hajót. A CIB, és az Erste után a Raiffeisen is lehúzza a rolót néhány kirendeltsége ajtaján. Be lehetne tudni a válságadó és a végtörlesztés miatt érzett sértődöttségnek, de ez nem teljesen fedi a valóságot.
Magyarország kitűnő piacot jelentett a külföldi pénzintézeteknek, ez elsősorban azoknak lehet nyilvánvaló akik éltek már ezeknek a bankoknak az anyaországaikban ideig-óráig. A számlavezetés díjat csak bizonyos szolgáltatások igénybevétele esetén kell fizetni, a pénzfelvétel a bankautomatákból a legtöbb esetben ingyenes, nem csak a saját bankéból, a lakáshitel ügyintézés pedig sétagalopp a magyarországi eljáráshoz képest. A közelmúltban például nagy vihart kavart az Egyesült Államokban amikor a Bank of America 5 dolláros számlavezetési díjat akart bevezetni. A tervet végül elvetették a közfelháborodás miatt.
Magyarországon a magáncsőd intézményét sem tartották fontosnak a törvényalkotók, ami szintén kedvez a bankszektornak.
A bankok anyaországaiban a pénzügy szektorral nagyjából együtt fejlődtek a demokratikus intézményrendszerek, és a pénzügyi szabályozás. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezzel szemben Magyarországon a rendszerváltás után a pénzügyi szolgáltatások piacának kialakításában aktív (ha nem is mindig közvetlen és nyilvános) szerepet vállaltak a külföldi "pénzügyi szakemberek". Röviden a bankok rászabadultak az ébredező demokráciára.
Mi az oka a váratlan leépítéseknek?
A befektetői környezet negatív változása, amelyben szerepet játszik a kormány hozzáállása is, de valószínűleg inkább az, hogy a bankok a várható profit jelentős csökkenésével, a piac szűkülésével számolnak a közeljövőben. A bankok már csomagolnak, nem bíznak a magyar gazdasági növekedésben, és a láthatatlan eredményekben, nem osztják Matolcsy György kincstári optimizmusát.
A kivételes lehetőségeket rejtő magyar piacról történő menekülés a gyorsnaszád süllyedésének a biztos jele.
Néhány nappal ezelőtt már fejtegettem, hogy lassan itt van december közepe, az Orbán Viktor által kilátásba helyezett spekulánstámadás időpontja. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy egy feltételezett pénzügyi támadásról a miniszterelnöknek és kollégáinak nem lehetnek információi, de járhat a fejükben egy olyan kormányzati intézkedés, vagy törvénytervezet, amelyről tudják, hogy kivívhatja a nemzetközi nagytőke, a befektetők haragját. A kormány lépésére adott befektetői reakciót spekulánstámadásként lehet kommunikálni a választók felé.
Az elmúlt időszakban minden jel arra mutatott, hogy a kormány felfogta a erőviszonyok közötti egyenlőtlenségeket, és felhagyott az MNB-elleni támadásokkal. Matolcsy még le is ült Simorral tárgyalni egy kicsit a közelmúltban.
Az új jegybanktörvény azt hiszem nem csak nekem okozott meglepetést, az IMF delegációt, és az Európai Bizottságot is hidegzuhanyként érte. Mindenesetre az biztos, hogy Orbánék tudták mire készülnek, és sejthették, hogy az új jegybanktörvénynek lesz nemzetközi visszhangja.
A megtévesztő elnevezés ellenére a világ nemzeti bankjainak jelentős része a nemzetközi magántőke érdekeit szolgálja. Ez Magyarországon is így van. A kormány, az állami befolyás növelése felé tett lépéseinek nem kizárólag politikai vonzata van, az MNB "államosítás" nyílt támadás a nemzetközi magántőke ellen. A befektetők és érdekvédelmi szervezeteik ezt aligha fogják szó nélkül végignézni. Az IMF, és az EB küldöttségének hirtelen reakciója sokat elárul. Gyakorlatilag semmi dolgunk nincs, csak hátradőlni és várni a leminősítést.
A múltkori bejegyzésemben tévesen következtettem arra, hogy a kormány a hiánycél módosításának kényszerét készül bejelenteni, de az új jegybanktörvény ennél súlyosabb következményekkel járhat, rosszul időzitett, és szükségtelen kockázatokat hordoz magában. A "nemzeti" bankok feletti ellenőrzés növelésése szerintem szükséges, ( ha rajtam múlna már holnap megszűnne ez az egész, magánérdekeket előtérbe helyező privatizált pénznyomtatási rendszer) de a nemzetközi helyzet, és azon belül Magyarország helyzete sem teszi lehetővé egy ilyen vállalkozás kivitelezését. Az MNB elleni feszengésnek semmi eredménye nem lesz, csak beláthatatlan következményei.
Az új jegybanktörvény egy rosszul időzített, felelőtlen lépés volt a kormány részéről, és kétségtelenül magában hordozza a magántőke, a befektetők, vagyis a "spekulánsok" válaszlépéseinek lehetőségét.