Közismert bölcsesség, hogy a patkányok hagyják el először a süllyedő hajót. A CIB, és az Erste után a Raiffeisen is lehúzza a rolót néhány kirendeltsége ajtaján. Be lehetne tudni a válságadó és a végtörlesztés miatt érzett sértődöttségnek, de ez nem teljesen fedi a valóságot.

Magyarország kitűnő piacot jelentett a külföldi pénzintézeteknek, ez elsősorban azoknak lehet nyilvánvaló akik éltek már ezeknek a bankoknak az anyaországaikban ideig-óráig. A számlavezetés díjat csak bizonyos szolgáltatások igénybevétele esetén kell fizetni, a pénzfelvétel a bankautomatákból a legtöbb esetben ingyenes, nem csak a saját bankéból, a lakáshitel ügyintézés pedig sétagalopp a magyarországi eljáráshoz képest. A közelmúltban például nagy vihart kavart az Egyesült Államokban amikor a Bank of America 5 dolláros számlavezetési díjat akart bevezetni. A tervet végül elvetették a közfelháborodás miatt.

Magyarországon a magáncsőd intézményét sem tartották fontosnak a törvényalkotók, ami szintén kedvez a bankszektornak.

A bankok anyaországaiban a pénzügy szektorral nagyjából együtt fejlődtek a demokratikus intézményrendszerek, és a pénzügyi szabályozás. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezzel szemben Magyarországon a rendszerváltás után a pénzügyi szolgáltatások piacának kialakításában aktív (ha nem is mindig közvetlen és nyilvános) szerepet vállaltak a külföldi "pénzügyi szakemberek". Röviden a bankok rászabadultak az ébredező demokráciára.

Mi az oka a váratlan leépítéseknek?

A befektetői környezet negatív változása, amelyben szerepet játszik a kormány hozzáállása is, de valószínűleg inkább az, hogy a bankok a várható profit jelentős csökkenésével, a piac szűkülésével számolnak a közeljövőben. A bankok már csomagolnak, nem bíznak a magyar gazdasági növekedésben, és a láthatatlan eredményekben, nem osztják Matolcsy György kincstári optimizmusát.

A kivételes lehetőségeket rejtő magyar piacról történő menekülés a gyorsnaszád süllyedésének a biztos jele.