Őszintén szólva sohasem tudtam eldönteni, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja-e a szabadságharcát a bizonyos pénzügyi körök ellen, vagy csak egy rendkívül meggyőző álarcban tetszelgő komprádort tisztelhetünk a személyében. Gyakran agyaltam ezen, és beismerem, nem jutottam sokra. Hajlok azonban arra, hogy azt gondoljam ez nem blöff a miniszterelnök részéről. A nyilatkozatai alapján semmi biztosat nem állapíthatunk meg, a nemzetközi reakció azonban árulkodó. Időnként előfordul, hogy egy politikus, aki már kialakította a megfelelő egzisztenciát valami értelmeset akar csinálni, még akkor is ha ezzel kockázatot vállal.
Csak a példa kedvéért tételezzük fel, hogy O.V. és szűk köre valóban kísérletet tett az ország felszabadítására a nemzetközi pénzügyi hatalmak gyarmatosító tevékenysége alól, vagy legalábbis megpróbálta tágítani az ország mozgásterét.
Ha ez így is lenne a forradalom kimenetele akkor is kétséges. Ha a szűk szabadságharcos vezérkar hajlandó is bizonyos poltikai, és anyagi áldozatokat vállalni, ott van még a magas rangú köztisztviselők, képviselők, és bürokraták csoportja akik még nem érték el az áhított életszínvonalat. Ne feledjük, hogy a képviselők, és a magas beosztású tisztviselők, miniszterek, államtitkárok megbizatása általában 4 évre szól biztosan. Ezeknek a pártkatonáknak azonban hosszútávon kell gondolkodnia, a politikai pozíciókkal járó életszínvonalat, és kiváltságokat minél tovább szeretnék élvezni. A megélhetési politikusok akik nem meggyőződéses forradalmárok, csak addig támogatnak egy kockázatos forradalmi tervet amíg az a saját zsebüket nem érinti közvetlenül.
Ezt a jelenséget remekül érzékeltette az egyszerűsített vállalkozói adó megszüntetése körül kialakult nézeteltérés. Véleményem szerint ez volt az első hajszálrepedés a kívülről még egységesnek látszó kormánygépezetben.
Ahogy a forradalom egyre több áldozatot követel, a kormány tagjai is egyre inkább érintettekké válnak közvetve vagy közvetlenül, ami fokozódó elégedetlenséget vált ki a megélhetési elemek csoportjában, akiket kizárólag a saját rövidtávú érdekeik motiválnak. A kormány esetleges bukása, a hatalom elvesztése komoly anyagi kockázatot rejteget a számukra, ennek elkerülése érdekében könnyen elképzelhető, hogy lassan a vezetőik, a valódi forradalmárok ellen fordulnak. Egy ilyen palotaforradalom levezénylésére Lázár Jánost tartom a legesélyesebbnek. Látványos lázadásra azonban nem számítok, inkább csak egy csendes hatalomátvételre.
A Fideszben zúgolódnak Matolcsy ellen
Meglehetősen naív feltételezés, hogy a szakadás hátterében szakmai kérdések állhatnak, eddig ugyanis ezek nem nagyon izgatták a képviselő urakat.
