A kormány az elkövetkező 2 évben 12 milliárd forintot kíván a közlekedésbiztonságba fektetni, pontosabban ennyiért szeretnék bekamerázni az országot. A Népszabadság rémhírei szerint, akár 15-20 kilométerenként is lehet alkalmunk mosolyogni a világ legdrágább természetfotósaira.

A statisztikák javulnak ugyan, de a rendőrség szerint a közútjaink első számú "közellenségei" a gyorshajtók, akik a balesetek 27 százalékáért felelősek.

És ez csak mítosz.

A vezess.hu tavaly már rámutatott, hogy a kormány az ötleteihez igazítja a statisztikákat.

A KSH részletes adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy 2011-ben az abszolut gyorshajtók a sérüléses balesetek 0.8 százalékát okozták. Az illetékes hatóságok az előírt sebességhatárok túllépéséből eredő balesetek számát előszeretettel összecsúsztatják az út, időjárási, látási, és forgalmi viszonyoknak nem megfelelően alkalmazott sebességből fakadó szerencséntlenségek adataival.

Mi a különbség?

Az utóbbiak tekintetében az automata sebességmérő kamera például szart sem ér.

Persze a biztonságunkért aggódó állam legendája már akkor megdől, amikor az intézkedő rendőrnek a költségvetésben meghatározott bevételi kvóták alapján kell eljárnia.  Nemzetgazdasági traffipaxokkal szivatni az autósokat pedig sokkal kedvezőbb hozamot ígérő befektetés, mint például a betöréses lopások elkövetőit hajkurászni, és lesittelni.

Easy money.

Egy hülye legalábbis könnyen erre a következtetésre juthat.

2013 görény egy év lesz. Nem csak itt, úgy általában mindenhol. De ez csak az én magánvéleményem, ráadásul a héten valahol azt olvastam, hogy a szerencse az optimistáké, és "minél többen bízunk a növekedési fordulatban, annál közelebb jön".

Nyugi, a kamion elé még lazán beférünk...

Matolcsy azonban nem az egyetlen optimista, van aki szerint Európa lehet az idei év nyertese:

A pénzügyi kockázatokat és a stabilitást vizsgálva elmondhatjuk, hogy sokkal bizalomkeltőbb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt - véli Háda Bálint, a Quaestor vezető elemzője. A pénzügyi szektor megítélése sokat javult, az európai bankok forrásköltsége csökkent, ereszkedtek a bankközi kamatlábak, mérséklődött a volatilitás, a kockázatkerülés, javultak a likviditási mutatók. Az euróválság tovább nem eszkalálódott - hála az EKB védőernyőjének - sőt, az euroövezet széteséséről szóló "lárma" csillapodott. - Nem fellendülés, csak stabilizálódás - Ilyen lesz 2013 - Portfolio

Meggyőző.

Én ezt az elemzést már csak a spanyol és görög fiatalok munkanélküliségi adataival egészíteném ki.

Bull market.

Amikor az igazgatóság elnöke és a vezérigazgató egyidejűleg dobta be a törölközőt, nagy kő esett le a szívemről, mert azt hittem, hogy végleg keresztet vethetek az állami mobilcégre. Tévedés. A makacs elhatározás hegyeket képes a csúcsára állítani.

A kapitulált fejesek nem pótolhatatlanok, de titokban reméltem, hogy a kormány majd veszi az adást, és talán elmélázgatnak a csúcsigazgatók lemondásában rejlő jelzésértéken.

Közben dehogy, a nép nagy távközlési projektje dübörög tovább, egy zsírúj vezetővel.

Pedig a nemzeti mobil zéertén már azelőtt megjelentek az állami cégek örökletes betegségeinek jellemző tünetei, mielőtt az első kapcsolási díjat kiszámlázhatták volna:

Milliárdokat költött tavaly az állam a tervezett negyedik, állami mobilcég létrehozására, azonban még mindig kétséges, hogy elindul-e egyáltalán. A társaságnak 64 alkalmazottja volt, az átlagbér bruttó 750 ezer forint körül alakult. - Milliárdokat vitt el a nem létező, állami mobilcég - Napi Gazdaság

A személyi kiadások természetesen csak a költségek egy részét képezik, néhány százmilliót még sikerült elkölteni irodabérlésre, szolgálati autókra, tanulmányokra, és egyéb olyan apróságokra amelyek egy "alvó" vállalkozás mindennapjaihoz elengedhetetlenek.

Ennyiért legalább azt elárulhatták volna, hogy miért van szükség az állami mobilcégre...

...mert ha jól emlékszem ezt még nem tisztázta senki.

Az egyik elmélet szerint az állam bele akar nyalni a csinos bevételekkel kecsegtető mobilbiznisz-köcsögbe. Elképzelhető, de az elmúlt százmillió év tapasztalatai azt mutatják, hogy az állam rossz gazda, és az MPVI eddigi tevékenysége sem utal gyökeres változásokra ezen a téren. Szolgáltatás még nincs, de már sokba kerül.

Egy másik teória szerint az állami mobil piacra lépésével fokozódna a verseny a szektorban. Hazánkban a percdíjak botrányosan magasak, a három nagy nem töri össze magát az árversenyben az biztos. (Mondjuk a különböző telkom adókkal a kormány sem javít sokat a helyzeten.)

De ha a nagy szolgáltatók esetleg kartelleznek is, valóban egy állami cég alapítása a legkézenfekvőbb megoldás?

Ez lenne a bölcs törvényhozóink legjobb ötlete a piaci környezet befolyásolására?

És az MPVI Zrt tényleg telekommunikációs multikkal fog versenyezni?

Mert azt azért megnézném.

A falra hányt milliárdok után zajos politikai balsiker lenne a visszalépés, különösen kampányszezonban, így sanszos, hogy egy darabig még fizetni fogjuk a nemlétező állami mobilcég telefonszámláit.

Is.

A Fidesz a választójog határokon túlra terjesztésével új frontot nyitott a választási csatározásokban. A külhoni magyarok fontosabb emberek lettek, legalábbis a nagy meccs napjáig.

Mesterházy Attila is felhúzta a fejére a legvastagabb bőrt amit az MSZP székházban talált, és felkerekedett, hogy szavazóbázis után nézzen a 23 millió román vendégmunkás, és a 800000 potenciális áttelepülő országában, akik 2004 decemberében majdnem elárasztották az országot.

Nyilvánvaló volt, hogy nem lesz feltétlenül népünnepély a határon túli magyarok kedvezményes honosítása ellen kézzel-lábbal kampányoló párt első emberének bevonulása, és a helyzet kényelmetlenségét Mesterházy is érezte. Michael Jackson mozgáskultúrájának népszerűsítése helyett ezúttal egy kövér bocsánatkéréssel nyitotta meg a kolozsvári bolhacirkuszt.

Aligha meglepő módon megjelentek azok is, akik az átlagosnál jobban zokon vették amikor az MSZP az anyaország jóléti rendszerét lerabolni készülő sáskahadként tűzte őket az óriásplakátjaira. A gyülekezési szabadságukkal élve a nemtetszésüket személyesen is kifejezték az aktuális főszocialistának.

Szanyi Tibor a látogatás után józan, megfontolt politikusként, a saját bűbájos stílusában igyekezett tovább enyhíteni a pártja, és a határon túli magyarság közötti feszültséget. A kolozsvári kirándulás tapasztalatait a Facebookon összegezte:

"Ha a hülyeség fájni tudna ... Úgy sétáltunk ki-be, mint kés a vajban. Kb. 10 barom emelgette a tábláit. Ennyi."

Szanyi kakapitány határon túli élménybeszámolójára tömegesen érkeztek a válaszok, és rövidesen egy nem kifejezetten lovagias szópárbaj alakult a felek között, ami annyira elmérgesedett, hogy a végén már kölcsönösen egymás kiírtásának előnyeit ecsetelték. Tibi elvtárs végül letakarítota az önmagáról kiállított jellemrajzot, de a Transindex teljes egészében megőrizte azt. Jó szórakozást!

Váratlan nemzetpolitikai fordulat. 360 fok.

A bevágott cikkek az MSZP 2004-es "A felelős döntés" című kampányanyagából származnak.                                                                                                          

Szinte még időm sem volt megkönnyezni az állami mobilcég fergetes ötletének halálhörgését, és már be is köszönt a következő rémálom, az állami e-útdíj.

A történet amit mindenki ismer:

A Getronics megnyerte a tendert, de végül ezért vagy azért nem írta alá a szerződést. A kormány jó előre betáplálta a 2013-as költségvetésbe azt a bizonyos 75 milliárdot, és kényszerhelyzetbe került. Új pályázat kiírására nem maradt idő, eldöntötték tehát, hogy majd ők megcsinálják. A katasztrófa kézenfekvő.

A főnök, miután a további zökkenőmentes szabadságharcról biztosította a vásárosnaményi kormányzati ródsó naív egybegyültjeit, előrukkolt a Bé-tervvel:

"Köszönjük szépen, nagyon jót szórakoztunk, jó mulatság volt, kiírtuk a pályázatot, beadták a cégek, elbíráltuk, szerződni akartunk, aztán nem írták alá. Még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő" - fogalmazott. - A nyugdíjasoknak is üzent Orbán - magyar lesz az e-útdíj - Napi Gazdaság

Mondjuk azt eddig is tudtam, hogy a közbeszerzési eljárások Magyarországon a rossz kabaré kategóriába tartoznak: kiírják a pályázatot, beadják a cégek, és az állam szerződik a Közgéppel. (Tényleg, hol van az univerzális szobatárscég, talán túlvállalták magukat 2013-ra?)

Az e-útdíj halasztása nem tűr további halasztást, és az állam a saját szellemi erőforrásait bevetve fogja megmutatni, hogy itt bizony kalapáccsal is lehet aranyeret operálni. Gondolom azonnal neki is látnak a kivitelezésnek, miután a meglepetésszerű havazás következményeit "zökkenőmentesen" elhárította az ezzel megbízott állami cég, és a télügyi megbízott.

Az a probléma, hogy az állami megvalósítás garantálja az ésszerűtlenséggel párosuló kontrollálhatatlan költségeket. A közútfelhasználók e-sarcolásának első állami lépéseit valahogy úgy képzelem el, hogy elsőként távoli egzotikus országok e-útdíj rendszerét tanulmányozza majd néhány útdíjügyi megbízott, a visszatérés után pedig már a Liszt Ferenc érkezési termináljában felveszik a teljesítményfüggetlen jutalmaikat.

Persze az e-útvonalak nem csak az államnak kerülnek majd sokba, hanem az autósoknak is, hiszen a jelenlegi (kifogástalanul működő) matricás rendszar bevételeit a tervek szerint 75 millárdal szárnyalják majd túl a második félévben. És ha azt akarod mondani, hogy csak a szállítókat fogják szivatni vele, akkor gondolj bele, ha 5936 bazilliárd forintból végül kiépül a hálózat, milyen egyszerű lesz a kis, személygépkocsi ikonnal felmatricázott kurblit megtekerni.

Ismét összegyűlnek a világ nagyjai Davosban, és mi más lehetne a téma mint a gyengélkedő bankszektor:

A szabályozói környezet megváltozása, illetve a bankszektor jövője a legfontosabb témák a szerdán induló Davosban zajló konferencián - számol be a CNBC. - Indul a davosi fórum - Mi lesz a bankszektorral? - Portfolio

Az EU pénzügyminiszterei is ugyanazon a problémán kérődznek a napokban:

Az európai bankok közvetlen feltőkésítését lehetővé mechanizmus bevezetéséről és ennek időzítéséről is vitázhatnak ma kezdődő brüsszeli találkozójukon az Európai Unió pénzügyminiszterei - írja a Bloomberg. - A bankok feltőkésítéséről indul meg a nagy vita az EU-ban - Portfolio

A blog indulása óta körülbelül százezer bejegyzést írtam arról a jelenségről amikor a kormányok az adófizetők pénzével támogatják meg a pénzügyi szektort. Szeretném megígérni, hogy soha többé nem fordul elő, de hazudnék.

Nem értem, hogy a kapitalizmus sarokköveinek számító pénzügyi intézményekre miért nem vonatkoznak a piacgazdaság alapvető szabályai. Ahelyett, hogy a piacok farkastörvényeinek engedelmeskedve hagynák bedőlni a versenyképtelen bankokat, állami támogatásban részesítik őket ha a vezetőik elszámítják magukat.

Az univerzális magyarázat természetesen mindig kéznél van: ha hagynánk bedőlni a bankokat akkor az egész pénzügyi rendszer stabilitása veszélybe kerülhet, és hát pénz nélkül mindnyájan tűznénk vissza az őskorba, sőt, minden valószínűség szerint éhenhalna az emberiség.

Csak az Európai Unió Bizottság több mint 5000 milliárd eurót pumpált a bankokba 2008 óta, (Csak az arányok kedvéért, az európai autóipar megmentésére 80 milliárdot irányoztak elő 2020-ig.) és még egy bankmentő intézményt (ESM) is létrehoztak annak érdekében, hogy ne kelljen a tagországok kormányaival alkudozni a mentőcsomagokról. Csak megnyomják a gombot Brüsszelben és dől a zseton az éhező bankárok szájába.

Véleményem szerint a pénz alapvető funkciója az árucsere megkönnyítése, egy olyan eszköz amely a civilizáció javát szolgálja, legalábbis azt kellene szolgálnia. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy lassan az egész emberiség (Európa biztosan) azért gürizik, hogy az adott rendszert valahogy a víz felett tartsa. A jelenlegi pénzügyi rendszerünk működésképtelen és kifejezetten drága. Az egész kontinensen nyugdíjakat vágnak, iskolákat, kórházakat zárnak be, és szociális kiadásokat csökkentenek, de a bankok (a pénz) megmentésére mindig akad néhány száz milliárd euró. Az EU fejeseknek a foltozgatás helyett inkább egy új rendszeren kellene törni a fejüket, mert a 21. század elején, több mint 40 évvel a holdraszállás után nem vagyok köteles elhinni, hogy hatékonyabb alternatíva még senkinek sem jutott az eszébe.

Érdemes szemmel tartani az amerikai fejleményeket, mert ha tetszik ha nem, az Atlanti-óceán túloldalán zajló gazdasági folyamatok hosszútávon komolyabb befolyást gyakorolnak Magyarország gazdaságára mint Matolcsy kéretlen kiszólásai. Nem is kell túl messzire visszautaznunk az időben kézenfekvő bizonyítékért, az amerikai subprime buborék által korbácsolt hullámok pénzügyi cunamit okoztak az öreg kontinensen is.

Ennek ellenére nem szenteltem különösebb figyelmet a pénzügy szakadékkal kapcsolatos vajúdásnak, mert egy percig sem gondoltam, hogy olyan érdemi megoldással állnak elő az amerikai döntéshozók, amely képes fékezni az eladósodás rohamos ütemét. A jelenlegi politikai elit képtelen meghozni a szükséges intézkedéseket, a döntést el is napolták márciusra. Az adósságplafon emelgetésénel, illetve a billió dolláros platinaérme elmebeteg ötleténél sokkal többre nem igazán futotta a kormánynak az elmúlt évek során. Márciusban ismét nekifutnak.

Még decemberben írtam egy bejegyzést "Minden amit a pénzügyi szakadékról tudni akarsz" címmel, amelybe beszúrtam egy szerintem félelmetes grafikont az amerikai államadósság dagadásáról.

Valaki viszont belinkelte nekem a GDP arányos államadósságot, ami első pillantásra már nem is tűnik annyira ijesztőnek.

Látható, hogy a negyvenes évek vége felé az amerikai közadósság a GDP arányában 120% körül tetőzött, jóval meghaladva napjaink számait.

Ha öszehasonlítjuk a két ábrát az is megfigyelhető, hogy az 1950-1980 közötti GDP arányos adósságcsökkenéséhez nem a dollárban kifejezett államadósság felszívódása, hanem a boom évek gazdasági növekedése vezetett.

Elképzelhető, hogy napjainkban az ötvenes-hatvanas évekhez hasonló gazdasági fellendülés küszöbén áll az Egyesült Államok? Szerintem nehezen, de ha más véleményed van nyugodtan írd meg.

A GYSEV és a MÁV közötti különbségeket azt hiszem senkinek sem kell ecsetelnem. Miközben az állami vasúttársaság a racionalizáció, illetve a hatékonyságnövelés érdekében kizárólag a szárnyvonalak bezárásával képes előállni, a rablókapitalista magánvállalat fejleszt, bővít, átvesz, és nem mellesleg emberi szolgáltatást is nyújt az utazóközönségnek.

A Népszabadságban már több mint fél éve jelent meg egy cikk, amely szerint elképzelhető, hogy a MÁV felsővezetők a GYSEV-től tanulhatják el a kötöttpályás személyszállítás mesterfogásait. Nem tudom mi lett a tervből, de ebben az írásban azt is megosztották a tudatlan halandókkal, hogy miért szarabb a MÁV.

Ungvári Csaba felsorolta azt is, meglátása szerint mi mindenben jár a MÁV előtt a GYSEV. A MÁV-Start vezetője szerint az egyik ilyen előny, hogy a GYSEV vonalain fajlagosan lényegesen nagyobb mértékű az árufuvarozás, mint a MÁV egész országot behálózó hálózatán. Márpedig ez komoly többletforrást biztosít a pályák működtetéséhez. Éppen ezért a jövőben a magyar vasút mindent megtesz majd az árutulajdonosok bizalmának elnyerése érdekében. A saját árufuvarozó céggel jelenleg nem rendelkező MÁV pályahasználati bevételeit ugyanis az is növeli, ha hálózatát idegen cégek veszik igénybe.

A GYSEV másik nagy előnye, hogy közvetlen és jó kapcsolatokat ápol a szolgáltatási területén dolgozó vállalkozásokkal, önkormányzatokkal. Így nagyobb figyelmet tud szentelni az utasok, vagy akár a fuvaroztatók igényeinek kielégítésére. A vezérigazgató szerint nem lehet ez másként a MÁV-Startnál, illetve anyavállalatánál sem. Éppen ezért a két társaság megkezdte a regionális igények felmérését. Az első egyeztetéseket Pécsett már megtartották, és a programot a következő hetekben az ország többi régiójára is kiterjesztik.

A GYSEV nagy előnyben van az elővárosi vasúti szolgáltatások szervezésében is. A Bécs agglomerációjában vonatokat közlekedtető társaság nemcsak arra talált megoldást, hogy bekapcsolódjon az osztrák főváros közösségi közlekedésébe, de eredményesen tud együttműködni az önálló rendeletek alapján működő burgenlandi régió vezetésével is. Ungvári Csaba szeretné, ha a magyar személyszállító vasút is hasonló eredményeket tudna felmutatni. Ehhez azonban el kell nyernie az utasok bizalmát is. - GYSEV lesz a MÁV-ból? - Népszabadság

A lista elég arcpiritó, de hiányos. Azt például biztosan kifelejtette Ungvári, hogy a GYSEV-nél valószínűleg ritkábban fordul elő, hogy valaki fizetést kap anélkül, hogy valamiféle munkát végezne.

10 KIBASZOTT ÉVEN KERESZTÜL!!!!!!!

A Kehi szerint a cégnél több mint tíz évig foglalkoztatott korábbi vezető tanácsadó tényleges munkavégzés nélkül vette fel fizetését és egyéb juttatásokat, aminek következtében közel százmillió forint vagyoni hátrány érte a MÁV Informatikát. - Tíz éven át munka nélkül vehetett fel busás fizetést egy volt MÁV-főtanácsadó - HVG

Fogadni mernék, hogy a GYSEV sokkal kevesebb hosszúsándorfélét alkalmaz mint a MÁV. A két cég közötti legfontosabb különbségről Ungvári meglehetősen polkorrekt módon hallgatott, pedig a hatékonyságot szerintem komolyan befolyásolja a jól fizetett nemdolgozók száma is.

Természetesen nem egyedi esetről van szó, és nem csak a MÁV-ról, az összes állami cégnek megvannak a sógor, koma, jóbarát alapon felfedezett sztártanácsadói, és az egyéb felelős pozícióban dagadó káderpiócái. A legszörnyűbb az egészben az, hogy a kormány még több nagyállami nagyvállalatot szeretne, mert azok igen hatékonyak.

Még több közszolgálati kiskirály és tanácsadó dönthet majd az adófizetői milliárdok sorsáról, akiket a fosztogatástól aligha fognak elrettenteni a hasonló esetekben kiszabott nembüntetések.

A Kásler kontra devizahitel ügyet a Kúria január 15.-én átpasszolta az Európai Bíróságnak. Nem lep meg, hogy a legbírók megfutamodtak, a döntésnek igen komoly következményei lehetnek.

Talán az sem lep meg senkit, hogy Kásler Árpádot a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnökét zaklatják, fenyegetik, amiről az érintett a saját weboldalán számolt be tegnap.

Tíz éve soha nem kapcsoltam ki éjszakára a telefonomat, de mostanában ha próbálnak hívni már nem fog sikerülni. A zaklatások elkerülése végett kénytelen vagyok megtenni. Ezt nevezhetjük akár szakmai ártalomnak is, mert ha folyamatosan tyúkszemekre taposok, ez vele jár. - kaslerarpad.hu

A lelki szemeimmel szinte látom ahogy Csányi Sándor éjszakánként a telefonba liheg.

Ennyi volt az infláció az Egyesült Államokban decemberben, nulla százalék. A 2012-es évet tekintve pedig 1.7% körüli, azon kívül, hogy kivételesen jó hír az amerikaiaknak, ékes bizonyítéka annak is, hogy az eszetlen pénznyomtatás, a mennyiségi lazítás nem okoz inflációt.

Decemberben nem változtak a fogyasztói árak az Egyesült Államokban - jelentette a kereskedelmi tárca. Az energia- és élelmiszeráraktól tisztított index 0,1 százalékos drágulást jelzett. - Nulla százalékos volt az infláció az USA-ban - Index

Az egyik kutya valahol a "energia- és élelmiszeráraktól tisztított index" környékén van elásva.  A háztartások a bevételeik olyan minimális százalékát fordítják enegiára (gáz, benzin, elektromos áram satöbbi), és élelmiszerekre, hogy ezt nem is érdemes mérni, csak az időnket vesztegetnénk vele, és ráadásul összezavarnánk a hivatalos statisztikákat a szőrszálhasogatással.

Egyébként az amerikai átlagpolgárok mintha nem éreznék a statisztikákból kiolvasható alacsony infláció áldásos hatásait. 2012-ben az árak emelkedése, mint aggasztó gazdasági probléma mindig dobogón végzett a közvéleménykutatások során, szorosan a munkanélküliség mögött.

Of those voters who were asked about the biggest economic problem facing "people like you," 38% said it was unemployment, 37% said rising prices, 14% said taxes and 8% said it was the housing market. - CNN

Hisztis egy népség az amerikai, a zéróközeli infláció mellett is van képük az áremelkedések miatt panaszkodni.

Az centrállamosítási ámokfutásnak még nincs vége, Matolcsy legfrissebb heti válasza legalábbis erre enged következtetni:

„Senki nem veszítene azon, ha az állam visszaszerezné a hibásan eladott belföldi monopóliumokat: a befektetőknek már sokszor megtérült, és megelőznék későbbi veszteségeiket” – ezzel a meglepő, és a magántőkét, és pláne a nyereséget ismét csak a piacgazdaság egyfajta kellemetlen melléktüneteként felfogó fordulattal érvel a Matolcsy György a szokásos csütörtöki Heti Válasz-cikkében az államosítási láz mellett. - Add el a céged, vagy tönkreteszünk! - Index

Matolcsy egy állami monopóliumokra támaszkodó gazdaságról álmodott, és egy olyan játszmáról írt amelyben csak nyertesek vannak.

A nemzetgazdasági miniszternek sikerült ellentmondásba kerülnie saját magával ami önmagában nem címlapértékű fejlemény. Személy szerint nehezen tudom elhinni, hogy egy olyan játéknak amelyben a magánszektor üzleti érdekeltségeit az állam a kényszerítés eszközeivel próbálja megszerezni mindenki a nyertese lehet. Hiába, javíthatatlan szkeptikus vagyok.

Az államnak együttműködésre kellene törekednie a magánszektorral, de a kormány jelenlegi célkitűzései sokkal inkább arra emlékeztetnek mint amit Matolcsy György a cikkében a "régi játékként" definiált:

A nemzetgazdasági miniszter szerint a gazdaság világában „sokan még a régi játékot játsszák, amikor az egyik fél nyeresége a másik fél veszteségéből ered: ezek a zéró összegű játékok. - Matolcsy szerint mindenki nyertes lehet - Heti Válasz

A zéró összeg esetünkben még kedvező végeredmény lenne, én azonban tartok tőle, hogy Matolcsy államosítási játékai súlyos költségvetési mínuszokkal végződnek majd.

"Nekem a Gyuri azt mondta, hogy ebben a játékban csak nyertesek leszneeeeeeeeee..."

Az elmúlt napokban a központosítás ostorozásával voltam elfoglalva, miközben számtalan alkalommal ledaráltam, hogy ha a lehetne is jól központosítani ennek a kormánynak akkor sem sikerülne.

Még szinte be sem fejeztem az utolsó bejegyzést amikor az élet, pontosabban a kormány tálcán kínálta a balfékség legújabb ékes bizonyítékát :

„A dolgok most épp úgy állnak, hogy próbálják, és akár az éjszakai órákig próbálhatják valahogy a minisztériumban és az autópálya-kezelőnél megoldani a lehetetlent, mert félnek attól, hogy ha éjfélig nem írják alá a szerződést, és nem indul el júliusban az e-útdíj, akkor hiába hogy a legfelsőbb helyekről érkezett utasítás szerint jártak el mindvégig, fejek fognak hullani” – mondta kedden a kora esti órákban egy, a minisztérium ügyeit ismerő forrásunk. - Éjfélkor kiröppent a zsebünkből 75 milliárd - Index

Az e-útdíj bejáratása nem lehet könnyű feladat, de bizonyára sokkal egyszerűbb, mint például az oktatási intézményeket egy központi szuperközpontból hatékonyan működtetni.

A legújabb hírek szerint még nincs minden veszve, az állam tovább birkózik a feladattal, és egy újabb hónap haladékot adott a Getronicsnak, ennek ellenére a július elejei start sansztalannak látszik.

Közben az egyik olvasó felvilágosított, hogy az Orbán-kormány és a központosítási mánia azért sem rácsodálkozásra okot adó jelenség, mert maga a Fidesz is egy tetőtől talpig centralizált monstrumpárt. És valóban, az egész szervezet tudat nélküli politikai frankensteinként hajtja végre a mester utasításait, érvek, viták, fékek, és ellensúlyok nélkül, az alárendelt tisztviselők bólogatnak és végrehajtanak, legyen szó bármekkora baromságról.

Az ellenforradalmár Ángyán József a szabályerősítő kivétel.

A Kossuth Rádió december huszonvalahányadikán sugárzott 180 perc című műsorában Orbán Viktor elsősorban a felsőoktatással kapcsolatos gondolatait osztotta meg a nagyérdeművel, néhány mondat erejéig azonban eltért a fő csapásiránytól:

Magyarország legtöbb gazdasági mutatója jól alakul, a gazdasági növekedés az, amire még szükség van - mondta, felhívva a figyelmet arra, hogy jelenleg a hazai kis- és középvállalkozásokkal van igazán probléma, mert "nekik nincs levegőjük", eladósodottak, nem jutnak hitelhez a magas kamatok miatt. - Orbán: a diákmozgalom nagyszerű dolog - Hirado.hu

A kis és középvállalkozások magyar gazdaságban betöltött szerepéről, illetve a problémáiról sokan beszéltek már, de lényegi előrelépés nem igazán történt, még Nemzeti Együttműködés Rendszerének is csak néhány külföldi multival sikerült stratégiai megállapodást kötnie, a hazai KKV szektort maximum lesajnálják a rádióban. Abban egyetértek a miniszterelnökkel, hogy a vállalkozásoknak nincs levegője, de azt gondolom, hogy a hitelszűke csak az egyik x ebben képletben.

A Princeton egyetem professzora Dani Rodrik egyszer azt írta, (One Economics, Many Recipes) hogy vállalkozói szektor eredményességének a korlátja sok esetben a kormány, mivel gyakran favorizálják a nagy, politikai kapcsolatokkal rendelkező cégeket, illetve brutális, és nem ritkán költséges engedélyeztetési procedúrával és feleslegesen szigorú szabályozással hátráltatják a vállalkozó kedvűek kibontakozását. Rodrik kórképe hazánk tekintetében telitalálat.

Nincs hitel? Ez kétségtelenül probléma, különösen akkor, ha egy nem kifejezetten tőkeigényes vállalkozás beindítása is igen költséges a bürokratikus terhek miatt. Nem csoda, hogy igen kevesen mernek belevágni:

Tízből négyen, ha választhatnának önfoglalkoztatók lennének Magyarországon - derült ki az Eurobarométer felméréséből. A legerősebb indok az önmegvalósítás és a függetlenség, a legnagyobb visszatartó erő a pénz. - Tízből négy magyar vállalkozó lenne - Portfolio

Aki Magyarországon jelentős anyagi, vagy politikai háttér nélkül vállalkozóvá szeretne válni komoly egzisztenciális kockázatnak teszi ki magát, és az állami bürokrácia az egyik nem lebecsülendő rizikófaktor.

Nézd el nekem, néhány mondat erejéig most bezzegnyugatozni fogok. Az Egyesült Királyságban élő ismerősöm egyik reggel arra ébredt, hogy vállalkozó szeretne lenni. (Ehhez az is hozzájárult, hogy kirúgták a munkahelyéről, tipikus kényszervállalkozó történet.) A megtakarításaiból megvásárolta a futárkodáshoz szükséges autót, és belevágott. 3 hónapja volt arra, hogy az illetékes adóhivatalban bejelentse a tevékenységét, a minimális társadalombiztosítási hozzájárulást azonban a kezdetektől fizetnie kellett, ennek érdekében 1 azaz egy darab telefonszámot tárcsázott fel, semmiféle hivatalba, vagy egyéb bürokratikus intézménybe nem tette be a lábát, és az elmondása szerint semmiféle mondvacsinált illetéket nem kellett fizetnie.

Mit veszíthet az angol kincstár? Nem sokat. Ha a vállakozás 3 hónapon belül elbukik akkor elesnek az első 3 hónap adóbevételeitől. Viszont ha befut, akkor nyernek egy adófizetőt, és megszabadulnak egy olyan polgártól aki munkaügyi központ előtt segélyért áll sorba. 

A magyar kormány is mérlegelhetné azt, hogy a kafkai szabályozás és a süket duma helyett talán jobb lenne ha igyekeznének elhárítani az akadályokat az új vállakozások beindítása elől. Lehet, hogy elesnének a vállakozásalapítás sarcolásából fakadó bevételektől, de hosszútávon már akkor is megérné ha az új vállalkozások elenyésző hányada bizonyulna csak életképesnek. Ha hihetünk a Portfolionak akkor rengeteg vállalkozókedvű magyar van, az államnak az lenne a feladata, hogy felszámolja az akadályokat, azokat legalábbis mindenképpen amelyeket saját maga gördít eléjük.

Matolcsy pedig jobban tenné ha a motivációs ökörségek helyett inkább Rodrik könyvét olvasgatná.

Az Index megkérte a frissen államosított oktatási intézmények munkatársait, hogy osszák meg a tapasztalataikat az átállás sikeréről. A megkeresésre jobbára anonim válaszok érkeztek.

A sanda gyanúm azt súgja, hogy ennek az üzenetnek köze lehet a névtelenségeskedéshez:

"Felhívom szíves figyelmüket, hogy valamennyien a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ munkatársai vagyunk. Az állami intézményfenntartó központot az elnök képviseli. A kommunikációs szabályzat kiadásáig az intézményvezetők közvetlenül nem nyilatkozhatnak. Kérem, hogy a média munkatársaitól a kérdéseket kérjék be, a rá adandó válaszokat fogalmazzák meg és küldjék be az e-mail címemen a KIK-központba, ahol a kommunikációs munkatársak érdemben foglalkoznak a megkeresésekkel” – szól a rövid levél. - Szájkosarat kaptak az iskolaigazgatók - FN24

Nem csak a krétapénzért kell majd a központba szólni, ezentúl az egyes intézményeket érintő kérdésekre is központilag fognak válaszolni. Nehogy a felelőtlen igazgatócskák a süketelésükkel azt a látszatot keltsék a közvéleményben, hogy itt valaminek a sikeres elkúrása zajlik.

A történet egyébként ismerős lehet. Tavaly októberben a kórházigazgatóknak küldték el azokat az előre megírt sablonválaszokat amelyeket a sajtó érdeklődése esetén kell előkapni a fiókból:

A főigazgatóknak részben – a levél tartalma szerint – azt kell mondaniuk, mindenkinek mindene megvan, illetve ki kell térniük a válasz elől, mondván: az adósságokról adat csak a jövő hónap közepén várható, de azt is majd az államtitkárság kommunikálja, mint minden negyedévben. Ezen kívül azt kell állítaniuk, hogy a Semmelweis-terv alapvetésének megfelelően, amely szerint mindenkinek, bárhol lakjon is az ország területén, egyenlő eséllyel, azonos szintű egészségügyi ellátást kell kapnia, a kórházban a betegek ellátása folyamatos, zavartalan, megbízható és biztonságos. - Hazugságra kéri a kórházakat egy körlevél - HVG

Egyáltalán nincs szükség a médiacenzúrára, elég ha azokat az intényményvezetőknek, illetve alkalmazottaknak a száját cenzúrázzák akik nem egészen úgy értelmezik a siker jelentését ahogy a kormány.

Nagyjából azt is el tudom képzelni, hogy mi fog azokkal történni akik esetleg megsértik a centralizált kommunikációs együttműködés alapelveit. Túlzásba esnék ha ellőném a zsarolás kifejezést így a bejegyzés vége felé?

Urak, lassan ideje lenne a Mártha Imrének is küldeni egy levelet mielőtt eloszlatja az E.On bevásárlással kapcsolatos "siker" legendáját.

Nemrégiben írtam egy bejegyzést az Európa jövőjét firtató újévi jóslatokkal kapcsolatban, és egyelőre úgy néz ki, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt főnöke tippelt a legjobban.

Dél-Európa tekintetében humanitárius katasztrófát és fokozódó erőszakot vizionált Yves Daccord, a szervezet vezetője.

A konzuli szolgálat honlapján emlékeztetnek arra, hogy a múlt hét végétől több robbantássorozatot hajtottak végre Athénban újságírók, politikai pártok székházai, valamint bankfiókok ellen. A támadások turisták, külföldiek által gyakran látogatott helyeket nem érintettek, a házilag készített robbanószerkezetek személyi sérülést egyetlen esetben sem okoztak - idézték fel. - Vigyázzon, ha Görögországba utazik! - figyelmeztet a Külügyminisztérium - Napi Gazdaság

Azt hiszem lassan ideje átírni a 2013-as görög költségvetésben a turizmusból származó bevételek célszámait.

A lényeg, hogy a befektetők nyugodtan aludjanak...

A központosítás nem működik, és a kormány elképzeléseivel szemben nem vezet fokozott hatékonysághoz, hanem éppen ellenkezőleg. Ami az iskolák állami fenntartásba vételének várható sikerét illeti, én szóltam, hogy katasztrófa lesz, ráadásul ez még csak a kezdet.

A megfelelő tanulságokat levonhatták volna a Vidékfejlesztési Minisztérium szakoktatási intézményeinek példájából:

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrizte a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) fenntartásában lévő középfokú szakoktatási intézményeket. A Számvevőszék egyik fő megállapítása szerint a VM fenntartásában lévő mezőgazdasági szakképző iskolák működési feltételei nem járultak hozzá a feladatellátás eredményességéhez, vagyis sokkal többe kerülnek és kevésbé hatékonyak, mint önkormányzati fenntartású társaik. - Újabb pofon a költségvetésnek és az oktatásnak - Portfolio.hu

Mondjuk ha minden iskolát állami fenntartásba vesznek akkor nem marad viszonyítási alap, és lehet ismételgetni majd, hogy ez így jobb. Nem lesz az. A centralizáció eleve hibás koncepció, és ahhoz, hogy akárcsak minimális hatékonyságnövekedéssel párosuljon olyan szervezőkészségre, és összeszedettségre lenne szükség, amelyre ez a kormány nem képes. Nem a kétharmadot akarom támadni, ez egyszerűen tény, a jelenlegi hatalmi struktúrák nem teszik lehetővé, a másik oldal ugyanúgy belebukna. Ha lenne a felsővezetésben egy olyan géniusz aki sikeresen le tudna zavarni egy országos léptékű centralizációs akciót, valószínűleg arra használná a tehetségét, hogy lebeszélje a döntéshozókat erről az őrültségről.

Klebelsberg-központ meg járási igazgatók már vannak, pecsét és takarítás nincs. Az iskolaigazgatók, akik feltételezhetően ismerik a helyi körülményeket, ha ezentúl pénzt akarnak kretyópapírra, vagy angoltanárra majd tágyalhatnak a központtal, akik valahányszáz kilométerről kigondolják, hogy tényleg szüksége van-e a szóban forgó intézménynek ezekre az extrákra.

Őszintén szólva nem lep meg, hogy a Hoffmann Rózsikát letiltották a felsőoktatással kapcsolatos fejlemények kommentálásától, csak azon csodálkozom, hogy még miért nem munkanélküli miután a gondosan, hónapok alapos munkájával előkészített felsőoktatási reformcsomagot egy laza romkocsmázás után lekukázta a nagy vezető.

Quentin Tarantino nem hisz abban, hogy a képernyőn, illetve a filmvásznon megjelenő erőszak kapcsolatban áll az amerikai tömegmészárlásokkal. Mindenesetre nagyon felhúzza magát ha ilyesmiről kérdezik.

A világ legnagyobb aranyrablását az Egyesült Államok kormánya, és a nemzeti bankja, a Federal Reserve követte el 1933-ban. Franklin D. Roosevelt által jegyzett 6102-es elnöki rendelet megtiltotta az aranyrudak, és az arany érmék, illetve az aranyra váltható értékpapírok (az amerikai fizetőeszköz, a dollár kivételével)  felhalmozását, és tulajdonlását az USA határain belül. Az 1933 április 5-én kihirdetett rendelet szerint május 1-ig minden ilyesmit be kellett szolgáltatni a FED valemelyik fiókjában. Aki leadta az aranyát 20.67 dollárt kapott unciánként, aki nem az 10 éves börtönbüntetésre, vagy 10000 dollár pénzbírságra számíthatott.

                                                               Forrás:Wikipedia

A rendeletet a kormány azzal indokolta, hogy a nehéz gazdasági helyzet az arany felhalmozásához vezetett, ami fékezi a gazdasági növekedést, és fokozza a válság hatásait.

A beszolgáltatási határidő után a FED az arany unciánkénti árfolyamát 20.67-ről 35 dollárra emelte. A befektetési arany tulajdonlását Gerald Ford legalizálta 1974-ben.

Ez egy régi történet, miért vettem elő most?

Illinois állam törvényhozói egyelőre nem söprik ki a széfeket, de szeretnék tudni, hogy mit rejtenek. A nemesfémek kereskedelmét szabályozó törvény (Precious Metals Purchasing Act-SB3341) megköveteli a kereskedőktől az ügyfelek személyi adatainak rögzítését, a nemesfémek eredetének igazolását, illetve megtiltja a kézpénzes tranzakciók lebonyolítását.

Válság?

Stimmel.

A Bilderberg csoport és a titkos találkozóik sokáig csak összeesküvés-elméletként éltek a köztudatban, egészen addig amíg már nem lehetett tovább tagadni.

Most derült rá fény, hogy nem csak a politikusok dugják össze néha a fejüket az üzleti élet hatalmasságaival  azért, hogy kitalálják mi a legjobb a népnek. Az RT szerint a világ nemzeti bankjainak vezetői évente hat alkalommal gyűlnek össze Bázelben a nyilvánosság kizárásával. Persze szigorúan a mi érdekünkben.

Ordoszról és a többi kínai szellemvárosról már megjelent néhány beszámoló a magyar médiában:

Ingatlanpiaci szakértők tavaly év végén 64 millióra becsülték az országszerte üresen álló ingatlanok számát Kínában. A Népköztársaságban gyakran egész városnegyedek, sőt kész városok maradnak lakó nélkül, s csaknem minden esetben új építésűek. A jelenség az elmúlt évek építőipari boom-jának, az ország gazdasági növekedésének fenntartásához szükséges, kereslet nélküli, a kormányzat által megrendelt óriás beruházások eredménye. - Szellemvárosok Kínában - 64 millió lakás üresen - Ingatlan és Befektetés

Itt nézegethetsz fényképeket a halott városról, ha kedved van hozzá.

Magyarázat van, az ingatlanárak rohamos emelkedése miatt sokan nem tudják megengedni maguknak ezeket a lakásokat, akik pedig igen azok gyakran csak befektetési céllal vásárolnak, és eszük ágában sincs beköltözni. Ezek az óriásberuházások egyelőre jót tesznek a kínai építőiparnak, és a gazdaságnövekedési mutatóknak, de szerintem kezd már buborékszaga lenni a dolognak. A kormány állítólag a vidéki lakosságot akarja a városokba terelni, és az óriásmetropoliszok zsúfotságát csökkenteni az építkezésekkel.

Valamivel nehezebb megmagyarázni, hogy az állami tulajdonú China International Trust and Investment Corporation miért építtet szellemvárosokat Afrikában is.

Az angolai Luanda külterületén található az alig 3 év alatt felhúzott Nova Cidade de Kilamba, amely 750! darab 8 emeletes lakóépületet, 12 iskolát, és több mint 100 kereskedelmi egységet tartalmaz. Félmillió embernek szolgálhatna lakóhelyéül, de teljesen üres.

Nagyobb térképre váltás

A Checkpoint Karcsi és barátai készlet már megrendelhető az Amazon.com oldalán.

A kormány rezsi ellen indított háborúja egy rendkívül összetett kérdés, én most csak az E.On gázüzletágának megvásárlásához fűznék néhány megjegyzést. Az állami cégek hatékonysági problémáiról már írtam egy bejegyzést, ezért ezt most átugrom.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint, az E.On államosítása önmagában édeskevés az árcsökkenéshez:

A vásárlásnak egy közvetlen következménye van: az E.On nagykereskedő veszteséges, onnantól kezdve, hogy ezt a magyar állam megveszi, ezt a veszteséget a magyar állam fogja finanszírozni, ami újabb malomkő lesz az MVM nyakában. ... A hosszabb távú hatása a vásárlásnak, hogy a magyar állam tárgyalhat a Gazprommal a hosszú távú gázszerződésről. - Varró: Áramkimaradások jöhetnek - Index

Szóval tárgyalhatnak...

Gazdaságtv.hu

A szakértők azonban kételkednek abban, hogy a magyar állam jobb alkupozícióban lenne mint a német multi, a Gazprom elnökhelyettese Alexandr Medvegyev már meg is üzente, hogy ne álmodozzunk olcsóbb gázról. Próbálkozni mindenesetre lehet, Orbán Viktor január végén Moszkvába repül.

Az E.On az egyik legjelentősebb partnere, és vásárlója a Gazpromnak, a kapcsolat üzleti alapú, az oroszok tele vannak gázzal, amit a német cég Európában értékesít. Az sem titok, hogy az orosz kormány a Gazprom energetikai óriásvállalatot előszerettel alkalmazza a politikai nyomásgyakorlás eszközeként, az "orosz gázfegyver" kifejezés nem véletlenül vált közismerté. Egyelőre úgy tűnik, hogy árengedményt nem sikerül kicsikarni, azonban az hazai gáznagykereskedelem államosítása politikai kockázatnak teheti ki az Magyarország gázellátását a jövőben, abban az esetben ha az orosz-magyar viszony - akár egy külső körülményből fakadóan -  megromlik.

A jelenlegi magyar kormány elkötelezett a keleti nyitás mellett, de mi van akkor, ha egy következő kormány ezt már nem tartja előnyösnek, nem is beszélve arról, hogy a politikai erővonalak átrendeződése nem csak hazánkban fordulhat elő. Lehet, hogy az E.On gáz államosításával a kormány kiszabadult a luxusprofitot hajhászó karvalytőke karmai közül, de egy olyan mérleghintára helyezte a magyar gázellátást, amelyen nagyon óvatosan kell egyensúlyoznia a nyugati szövetségesek és Moszkva nem ritkán ellentétes érdekei között.

Az Al Jazeera Counting the Cost című gazdasági műsorának a házigazdája nem rejti véka alá a meglepetését amikor az egyik vendége szembesíti a bankok pénzkreálási gyakorlatával.

Hogyan őrizhető meg a fenntarthatóság látszata?

Egy kis pénzügyi voodoo Washingtonból:

Az elképzelés szerint az amerikai kincstár (pénzügyminisztérium) az ezer milliárd dolláros platina pénzérmét a Fednél vezetett számláján helyezné el, ami lehetővé tenné a kormánynak, hogy leírjon ezer milliárd dollárt 16,4 ezer milliárd dolláros adósságából. - Ezer milliárd dolláros érmével az államadósság ellen - ATV

Az amerikai "pénzügyi szakadékkal" kapcsolatos híreket nem kommentáltam a blogon, mert meggyőződésem volt, hogy érdemi, hosszútávú megoldás nem fog születni. Azt gondoltam, amit azt hiszem le is írtam valahol, hogy megemelik az adósságplafont és kész. Ez a platinaérme trükk eszembe sem jutott. Van fantáziájuk az biztos.

Ezt a Krugman gyereket igazán szájbaverhetné már valaki egy téglával.

Az államadósság csökkent valamelyest az előző évihez képest, a Nemzetgazdasági Minisztérium adósságnyomás-mérője most éppen 77.93% -on áll. (2011-81.4%)

A Portfolio elemzése szerint ennek az alacsonyabb adósságnak viszont jóval többe kerül a finanszírozása, a magyar állam, illetve az adófizetők kamatkiadásai soha nem voltak ennyire magasak.

Korábban már írtam néhány bejegyzést a piaci finanszírozás káros mellékhatásairól, a magas hozamok mellett értékesített állampapírokból fakadó brutális kamatterhekről. A Portfolio egyik másik elemzése szerint az IMF függetlenség körülbelül havi 10 milliárd forintba kerül. Ez a szabadság ára, ez az extra költség amit azért fizetünk, hogy az IMF-szörnyeteget távol tartsuk az ország határaitól, és a kormány a saját gazdaságpolitikai eszközeivel operálhasson. 

Megéri?

Ezt most még nehéz megítélni, az IMF programjai nem mindenhol váltották be a hozzájuk fűzött növekedési reményeket, miközben néhány unortodox gazdaságpolitikát alkalmazó ország évtizedek óta impozáns gazdasági eredményekről számolhat be. (Kína, Dél-Korea) Az IMF, az Európai Központi Bankkal, és az Európai Bizottsággal karöltve folytatott európai válságkezelése sem fest túl jól egyelőre.

A magyar gazdasági szabadságharca drága, és kockázatos mulatság, de egyben egy lehetőség is, amit illene kihasználni, és csak a kormányon múlik, hogy mihez kezdenek a súlyos milliárdok árán kiszélesített gazdaságpolitikai mozgástérrel.