A Kossuth Rádió december huszonvalahányadikán sugárzott 180 perc című műsorában Orbán Viktor elsősorban a felsőoktatással kapcsolatos gondolatait osztotta meg a nagyérdeművel, néhány mondat erejéig azonban eltért a fő csapásiránytól:

Magyarország legtöbb gazdasági mutatója jól alakul, a gazdasági növekedés az, amire még szükség van - mondta, felhívva a figyelmet arra, hogy jelenleg a hazai kis- és középvállalkozásokkal van igazán probléma, mert "nekik nincs levegőjük", eladósodottak, nem jutnak hitelhez a magas kamatok miatt. - Orbán: a diákmozgalom nagyszerű dolog - Hirado.hu

A kis és középvállalkozások magyar gazdaságban betöltött szerepéről, illetve a problémáiról sokan beszéltek már, de lényegi előrelépés nem igazán történt, még Nemzeti Együttműködés Rendszerének is csak néhány külföldi multival sikerült stratégiai megállapodást kötnie, a hazai KKV szektort maximum lesajnálják a rádióban. Abban egyetértek a miniszterelnökkel, hogy a vállalkozásoknak nincs levegője, de azt gondolom, hogy a hitelszűke csak az egyik x ebben képletben.

A Princeton egyetem professzora Dani Rodrik egyszer azt írta, (One Economics, Many Recipes) hogy vállalkozói szektor eredményességének a korlátja sok esetben a kormány, mivel gyakran favorizálják a nagy, politikai kapcsolatokkal rendelkező cégeket, illetve brutális, és nem ritkán költséges engedélyeztetési procedúrával és feleslegesen szigorú szabályozással hátráltatják a vállalkozó kedvűek kibontakozását. Rodrik kórképe hazánk tekintetében telitalálat.

Nincs hitel? Ez kétségtelenül probléma, különösen akkor, ha egy nem kifejezetten tőkeigényes vállalkozás beindítása is igen költséges a bürokratikus terhek miatt. Nem csoda, hogy igen kevesen mernek belevágni:

Tízből négyen, ha választhatnának önfoglalkoztatók lennének Magyarországon - derült ki az Eurobarométer felméréséből. A legerősebb indok az önmegvalósítás és a függetlenség, a legnagyobb visszatartó erő a pénz. - Tízből négy magyar vállalkozó lenne - Portfolio

Aki Magyarországon jelentős anyagi, vagy politikai háttér nélkül vállalkozóvá szeretne válni komoly egzisztenciális kockázatnak teszi ki magát, és az állami bürokrácia az egyik nem lebecsülendő rizikófaktor.

Nézd el nekem, néhány mondat erejéig most bezzegnyugatozni fogok. Az Egyesült Királyságban élő ismerősöm egyik reggel arra ébredt, hogy vállalkozó szeretne lenni. (Ehhez az is hozzájárult, hogy kirúgták a munkahelyéről, tipikus kényszervállalkozó történet.) A megtakarításaiból megvásárolta a futárkodáshoz szükséges autót, és belevágott. 3 hónapja volt arra, hogy az illetékes adóhivatalban bejelentse a tevékenységét, a minimális társadalombiztosítási hozzájárulást azonban a kezdetektől fizetnie kellett, ennek érdekében 1 azaz egy darab telefonszámot tárcsázott fel, semmiféle hivatalba, vagy egyéb bürokratikus intézménybe nem tette be a lábát, és az elmondása szerint semmiféle mondvacsinált illetéket nem kellett fizetnie.

Mit veszíthet az angol kincstár? Nem sokat. Ha a vállakozás 3 hónapon belül elbukik akkor elesnek az első 3 hónap adóbevételeitől. Viszont ha befut, akkor nyernek egy adófizetőt, és megszabadulnak egy olyan polgártól aki munkaügyi központ előtt segélyért áll sorba. 

A magyar kormány is mérlegelhetné azt, hogy a kafkai szabályozás és a süket duma helyett talán jobb lenne ha igyekeznének elhárítani az akadályokat az új vállakozások beindítása elől. Lehet, hogy elesnének a vállakozásalapítás sarcolásából fakadó bevételektől, de hosszútávon már akkor is megérné ha az új vállalkozások elenyésző hányada bizonyulna csak életképesnek. Ha hihetünk a Portfolionak akkor rengeteg vállalkozókedvű magyar van, az államnak az lenne a feladata, hogy felszámolja az akadályokat, azokat legalábbis mindenképpen amelyeket saját maga gördít eléjük.

Matolcsy pedig jobban tenné ha a motivációs ökörségek helyett inkább Rodrik könyvét olvasgatná.