sorok között

sorok között

A lusta görög

2012. május 10. - Politikai Ateista

A lusta görög kifejezéssel gyakran találkoztam az elmúlt hónapok során. Annak ellenére, hogy nem vagyok az általánosítások híve, azt tudom, hogy az adóelkerülést és az állami juttatásokkal való trükközést Görögországban sokan szinte tudományos magaslatokba emelték.

Zakynthos új polgármesterének feltűnt, hogy szokatlanul sokan igényelnek állami támogatást a vakságukra hivatkozva, és miután mélyebben beleásta magát az ügybe, megdöbbenve tapasztalta, hogy az állítólagos gyengénlátók között még taxisofőrök is akadnak. Úgy döntött, hogy megszűnteti az áldatlan állapotokat, és gondolhatod, hogy nem ő lett a legnépszerűbb figura a városban.

Esendőek vagyunk és a természet azt diktálja, hogy elsősorban a saját érdekeinket tartsuk szem előtt, nem születhet mindenki Dugovics Titusznak. Mindenesetre trükközni csak ott lehet, ahol erre lehetőség van, és nem hiszem el, hogy az előző polgármestereknek nem szúrtak szemet a vak taxisok. A vezetők felelőssége olyan társadalmi struktúrák kialakítása ahol a közérdek érvényre jutása nem ütközik a személyes ambíciók falába, és fordítva.

A két nagy görög párt a PASZOK, és az Új Demokrácia a 1975-óta egymást váltják a kormányzásban. A fenyegető adóssághegyről minimum tudniuk kellet, de én úgy vélem, hogy a közreműködésük nélkül nem is jöhetett volna létre. A nagyvonalú állami kiadásokat akkor sem nyesegették amikor már majdnem borult a bili, inkább fizettek néhány milliárdot a Goldman Sachs varázslóinak, hogy ideiglenesen rejtsék el a negatív előjeleket a könyvelésben. Az EU revizorainak kijátszásával és az eurózóna csatlakozással időt nyertek.

A fenntarthatatlan állapotokon egyik politikai erő sem akart változtatni, mert akár az óvatos reformok is a választók - képviselői mandátumokban mérhető - bosszújával járt volna, amelynek könnyen áldozatául eshetett volna a váltópárti státusz. Az érdemi cselekvés lehetőségét inkább átpasszolták a következő kormánynak. Egy olyan ország képét festették le a választóiknak, amely soha nem létezett, miközben kizárólag a személyes érdekeiket tartották szem előtt.

A két nagy váltópárt most a korábbi ellentéteket és nagyvonalúságot félretéve, az EU/IMF/ECB által előírt megszorítások képviselőivé váltak. Természetesen ennek semmi köze egy váratlan megvilágosodásnak, vagy a költségvetési stabilitás szükségszerűségével kapcsolatban érzett hirtelen feltörő felelősségtudatnak. Tudatában vannak azoknak a külső erőknek amelyek átvették az ország jövőjének formálását, és a befolyás megőrzésének a legkevésbé kockázatos módszerének most az látszik, ha alárendelik magukat ezeknek a hatalmaknak.

 

 

Görög dominó

A görög választási eredmények igazolták azokat a várakozásokat amelyektől Brüsszelben, és Berlinben is rettegtek. A két nagy párt, amely elkötelezte magát a mentőcsomag feltételeként meghatározott megszorítások véghezvitele mellett, külön-külön, és együtt sem képes kormányt alakítani. A legtöbb szavazatot begyüjtő Új Demokrácia már hétfőn feladta a kísérletezést, és lepaszolta a kormányalakítás jogát a második helyezettnek.

A mentőcsomagot ellenző pártok, rendkívül széles ideológiai skálán mozgó táborában nagyjából ugyanez a helyzet, ennek ellenére a második helyezett radikális baloldali SZIRIZA elnöke töretlen lelkesedéssel vágott bele egy balos kormánykoalíció szervezésébe. A szélsőjobbon kívül mindenkivel hajlandóak tárgyalni, és a programjuk egy-egy pontja is elég egy kiadós infarktushoz Brüsszelben, Berlinben, vagy az IMF főhadiszállásán.

- Az azonnali eltörlése minden olyan intézkedésnek amely tovább szegényíti a görög   lakosságot.

 - Az azonnali eltörlése minden olyan intézkedésnek amely aláássa az alapvető munkavállalói jogokat.

- A képviselők mentelmi jogának eltörlése.

- A görög bankok tevékenységét felülvizsgáló nyomozás indítása, továbbá a görög bankszektort érintő, a Blackrock által végrehajtott könyvizsgálat eredményeinek közzététele.

- Egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítása a görög államadósság okainak kivizsgálására. Görög adósság fizetésének felfüggesztése a vizsgálat eredményeinek közzétételéig.

 

Impozáns program, de nem valószínű, hogy a SZIRIZA képes lesz egy koalíciós kormány létrehozására, és ezt ők is tudják. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a párt frontembere zseniálisan taktikázik. Ha egyik párt sem tud kormányt alakítani -ami szinte biztos - akkor új választásokat fognak kiírni. A populáris programnak, a határozott fellépésnek köszönhetően a SZIRIZA sokkal több szavazatot fog besöpörni a megismételt választásokon, ami lehetőséget teremthet egy anti-trojka kormány felállítására.

Ennek azonban beláthatatlan következményei lehetnek. Az IMF/EU/ECB tengely talán átutalja a következő részletet, de ha a görögök nem teljesítik a mentőcsomag feltételeit, akkor elzárják a pénzcsapokat. A problémát azonban nem lehet megoldani azzal, hogy a görögöket egyszerűen kirúgják az unióból és hagyják éhen halni, az összeomlás az EU-t, és a pénzügyi szektort is magával rántja. A másik oldalról viszont, ha egy új kormány sikeresen szembeszáll az unióval és a hitelezőivel akkor a példa ragadóssá válhat, és könnyen lehet, hogy más tagállamokban is olyan formációk kerülnek hatalomra akik egyszerűen megtagadják az adósságaik fizetését.

Akiket a görög csőd a legérzékenyebben érintene:


 

A trojka már biztos lehet abban, hogy a görög választók többségét demokratikus eszközökkel nem tudják jobb belátásra bírni, és valószínűleg a legkényelmesebb megoldást, egy szakértői kormány "beiktatását" próbálják majd kierőszakolni. Rezeg a léc.

 

 

 

 

Strómanok és Oligarchák

Ángyán József lemondásában - saját bevallása szerint - az is szerepet játszott, hogy ezzel szerette volna elérni, hogy végre lehetősége legyen négyszemközt megvitatnia a mezőgazdaság problémáit a miniszterelnökkel. Nem járt sikerrel. Sikerült viszont ráirányítania a közvélemény figyelmét a magyar mezőgazdaság érdekességeire, és az agrároligarchák kérdésének feszegetésével egy új bekezdést nyitott a magyar közbeszédben. Az oligarchák már a parlamentben is vitát generáltak, amire Orbán Viktor a kifejezés jelentésének sajátos, és szigorúan szűkre szabott értelmezésével kísérelt meg pontot tenni, nem sokkal az után, hogy a Közgép ismét egy állami megbízást zsebelt be.

A miniszterelnökkel ellentétben, nekem az a véleményem, hogy a különböző gazdasági érdekcsoportok császárainak nem kell közvetlenül asszisztálniuk az országgyűlés munkáját, ha a strómanjaik megfelelően ellátják az érdekképviseletüket. De inkább maradnék a mezőgazdaságnál.

Nemrégiben jelent meg egy cikk a termőföldek piacának alakulásáról:

"Sem a válság, sem a végtörlesztési időszak nem tudott visszaesést okozni a hazai termőföldpiacon. Az árak és a kereslet is stabil növekedést mutat az ország egészét tekintve és csak egy-egy megyében tapasztalható némi csökkenés a forgalom tekintetében, derül ki az OTP közleményéből." - Tovább szárnyal a termőföld - Növekvő kereslet és árak - Portfolio.hu

A termőföldpiac "szárnyalását" tévedés lenne a magyar mezőgazdaság szárnyalásával azonosítani. A termőföldek árának, és keresletének növekedése mögött az Ángyán József által is emlegetett uniós támogatások, és a külföldi földvásárlási-moratórium végének közelgő határideje áll. A termőföld már nem kizárólag megélhetési forrás, hanem sokkal inkább egy jól jövedelmező befektetési lehetőség. A földek művelése, a produktív termelés csak másodlagos tevékenységgé silányul, amely jóval több munkával, viszont kevesebb haszonnal kecsegtet mint a spekuláció a termőterületekkel, és az uniós támogatásokkal. A befektetők kiszorítják a gazdákat a földekről, a termőföldek nem rendeltetésszerű használata pedig hosszútávon nem sok jót tartogat a magyar mezőgazdaság számára.

 

 

 

 

 

 

Financial Times: A részvénykereskedelem 84%-át robotok bonyolítják

Említettem, hogy  a gazdasági realitás, és a tőzsdeindexek közötti szakadék kérdésére visszatérek.

Az elemzők a részvénypiacok árváltozásait kísérő kommentárjaikban gyakran hivatkoznak a befektetők hangulatváltozásaira, illetve a döntéseik feltételezhető okaira. A hasonló okfejtéseket azonban szinte teljesen értelmetlenné teszi a High Frequency Trading, a kereskedésben a számítógépes algoritmusok használatának terjedése. A robot-brókerek a másodpercek töredéke alatt adják-veszik a részvényeket, és az opciókat, filléres hasznot generálva a tulajdonosaiknak a tranzakciókon, amelyeket naponta milliós nagyságrendben bonyolítanak. Korábban már írtam erről, de aki a HTF-ről részletesebben szeretne tájékozódni az itt találhat egy remek összefoglalót.

A Morgan Stanley, a Financial Times-ban felbukkant jelentése szerint az Egyesült Államokban tavaly lezajlott részvénykereskedelem 84%-át szoftverek végezték, és mindössze 16%-át bonyolították valódi befektetők, és naivitás lenne feltételezni, hogy a HTF alkalmazása kizárólag a részvénypiacokra korlátozódik. Úgy látszik már nem csak a gyárak szalagmunkásainak kell az automatizálástól rettegnie, hanem a brókereknek is.

Tudom még fokozni.

Ha a tranzakciók 84%-át gépek bonyolítják, akkor feltehetőleg a legtöbb esetben ezek az automatizált rendszerek egymással kereskednek.

Azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése torzító hatást gyakorol a piacokra, és nagyban hozzájárul a valóság, és a tőzsdeindexek közötti szakadék kialakulásához.

Norvégia elhagyja a süllyedő Európát

Norvégia annak idején nem csatlakozott az eurózónához, és jelenleg úgy néz ki, hogy ez igen bölcs döntés volt a részükről. Gyanítom, hogy mostanában nem is fognak kapkodni a lehetőség után.

A jelek szerint a Mario Draghi, és az ECB piramis-játékából is kimaradnának.

Nem is olyan régen a norvég pénzügyminiszter Sigborn Johnsen azt nyilatkozta, hogy csökkenteni kívánják az állami befektetési alapokban az európai országok kötvényeinek arányát.

"Csökkenteni kívánjuk az európával szembeni kitettségünket mert úgy véljük, hogy változik a világgazdasági fejlődés iránya, és a befektetési stratégiánknak ezt tükröznie kell. Valószínűleg meg fogunk válni néhány európai befektetésünktől." - Reuters


A nagytakarítás jó ütemben halad. A norvég befektetési alap megszabadult az összes ír, és portugál államkötvényétől, és csökkentette a spanyol, illetve olasz államkötvényeinek arányát az alap portfóliójában.

 "Az eurozóna komoly struktúrális, és pénzügyi kihívások előtt áll."  

Yngve Slyngstad -Norges Bank Investment Management - Bloomberg

Úgy tűnik, hogy Norvégiában már nem nagyon bíznak az európai mentőcsomag-megszorítás kombó sikerében, a befektetési stratégiájuk változása legalábbis erről árulkodik. A norvég állami alap kezelőinek a görög adósságcsere-akció sem nagyon tetszik, a kedvezőnek tűnő hozamok ellenére nem akarják benyelni az esetleges ír, portugál, spanyol, vagy olasz keserű pirulát sem.

A norvég életszínvonalből kiindulva azt hiszem levonhatjuk azt a következtetést, hogy a döntéshozóik valamit azért tudnak.

Bővebben:

Eladta ír és portugál kötvényeit az óriás norvég állami alap

portfolio.hu

 

A drachma záradék

Ma megjelent egy cikk a Portfolio.hu oldalán, amely szerint egyes német cégek -a háttérben- megpróbálnak felkészülni görög fizetőeszköz, a drachma visszatérésére.

A drachma esetleges újbóli bevezetésére való készülés nem nyilvános. Mindössze néhány vállalat beszél róla olyan nyíltan, mint a Tui. Az utazási iroda német igazgatója még novemberben mondta, hogy felkészülnek arra a helyzetre, hogy az előfoglalásokat nem euróban, hanem drachmában kell kifizetniük. - Portfolio

Az lehet, hogy nem nyilvános, de valójában nem csak néhány vállalat óvatos tapogatózásáról van szó, vannak akik már konkrét lépéseket is tettek.

Az Európai Befektetési Bank (EIB) április közepe óta drachma záradékot iktat a görög állami vállalatokkal kötött hitelszerződéseibe - arra az esetre ha Görögország kiválna az euróövezetből, vagy az eurózóna széthullana.

Az EIB vészjósló magatartására felkapták a fejüket a brüsszeli bürokraták, Olli Rehn az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős biztosa nyilatkozatában sajnálatosnak, és érthetetlennek ítélte az EIB lépését, valamint ígéretet tett arra, hogy közbenjár a dolog rendezése érdekében.

Na ja, utazási irodák.......

Néma sikoly

A Dow Jones IA május elsején 2007-óta nem látott magaslatokba tört, az S&P 500 16 pontot erősített. A munka ünnepe remekül telt a Wall Street-en, és Londonban is.

A tőzsdék pozitív eredményei köszönőviszonyban sincsenek napjaink gazdasági valóságával, az Egyesült Államokban, és Európában legalábbis biztosan nem. Ezzel már foglalkoztam itt. Az alapvető gazdasági mutatók siralmasak, a munkanélküliség növekszik, az ingatlanárak zuhannak, az országok nyakig el vannak adósodva, a kormányok megszorítanak, mindezek ellenére a piacok dübörögnek.

Az egyik általánosan elfogadott magyarázat szerint, ez azért van, mert a vállalatok a globális recesszióra a hatékonyság növelésével - a munkaerővel kapcsolatos költségek csökkentésével - válaszoltak. Ehhez a legtöbb esetben a kormányok is asszisztálnak - a munkavállalói jogok megnyírbálásával, és deregulációval - a gazdaságaik versenyképességének növelése érdekében. A probléma ezzel csak az, hogy munkanélküliség, illetve az alulfoglalkoztatottság növekedésével a vásárlóerő is csökken, a vállalatok termékeit, és szolgáltatásait egyre kevesebben engedhetik meg maguknak legyenek azok akármilyen hatékonyan előállítva.

Vannak kevésbe népszerű magyarázatok is, de ezekkel inkább egy másik bejegyzésben foglalkozom.

A tőzsdék pozitív teljesítményét sokan a recesszióból történő kilábalás jeleként azonosítják, én ezt azonban óriási tévedésnek tartom, és egy kicsit Münchausen báró történetére emlékeztet, amikor a saját hajánál fogva húzza ki magát, és a lovát a mocsárból. Nem tudom elképzelni, hogy a különböző vállalatok papírjainak áremelkedése választ tud adni az alapvető gazdasági problémákra.

Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de nagyon fájdalmas landolásnak leszünk majd a tanúi, amikor a valóság, és a tőzsdindexek találkozni fognak.

 Williambanzai7

 

 

 

 

 

 

Szélsőségek

Görögországban a választásokat megelőző két hétben tilos a pártokkal kapcsolatos közvélemény-kutatásokat nyilvánosságra hozni. Én azonban nem vagyok görög, és az a közvélemény-kutatás amiről ez a bejegyzés szól sem hivatalos. A rossznyelvek azt beszélik, hogy valamely európai ország athéni nagykövetségének megrendelésére készült, és valahogy kiszivárgott.

Számos bejegyzésben foglalkoztam már a közelgő görög választásokkal, és ennek egyszerűen az az oka, hogy véleményem szerint a vasárnapi szavazás kimenetele egész Európára érezhető hatást fog gyakorolni. De nem csak én gondolom így.

Említést tettem arról az MTI hírről is amely szerint a mentőcsomagot támogató pártok (ND, PASOK) népszerűsége növekszik. Az imént említett közvéleménykutatás viszont arra enged következtetni, hogy az MTI félre van informálva.

 

 

 Athén A

 

 Athén B

 

Athén C

 

Pireusz A

 

Pireusz B

 

ND         konzervatív

13,0%   14,0%   12,3%   12,0%   8,1%  
PASOK szociáldemokrata

 13,0%

  9,5%   5,7%   8,5%   7,6%  
ΚΚΕ   kommunista 7,6%   8,3%   4,8%   10,7%   12,0%  
SYRIZA   szélsőbal 12,3%   13,7%   21,1%   13,4%   15,4%  
DEMOCRATIC LEFT                       bal 7,0%   5,0%   3,6%   6,1%   6,4%  

INDEPENDENT GREEKS szélsőjobb

11,3%   11,3%   12,7%   13,8%   13,7%  
LAOS     jobboldali-nacionalista 1,8%   1,8%   2,0%   1,0%   1,8%  
DEMOCRATIC ALLIANCE liberális 2,2%   1,4%   0,9%   1,4%   1,1%  
GREEN        zöldek 2,0%   3,7%   4,8%   5,2%   3,3%  
GOLDEN DAWN szélsőjobb-nacionalista 9,5%   6,6%   9,6%   4,5%   6,7%  
Bizonytalan szavazók 14,0%   18,0%   14,0%   15,0%   14,0%  

 

Természetesen nagyon nehéz valamit előrejelezni egy nem hivatalos forrás, nem hivatalos felmérése alapján, de annyi biztosra vehető, hogy az egykor nagy váltópártok (ND, PASOK) képtelenek lesznek külön-külön kormánytöbbséget szerezni, és a mentőcsomag megmentése érdekében kénytelenek lesznek koalícióra lépni egymással, az mentőcsomag-ellenes szélsőségekkel szemben.

Annak megállapításához, hogy a radikális, anti-EU pártok jelentős számú mandátumot fognak szerezni, nincs közvélemény-kutatásra szükség. Bőven elég ha a francia elnökválasztások első fordulójának eredményeit vesszük alapul, ahol a szélsőjobb, és a szélsőbal is meglepően jól szerepelt, annak ellenére, hogy a válság hatásaival, illetve megszorításokkal egyelőre még nem kellett szembenéznie a francia szavazópolgároknak.

Berlinből és Brüsszelből aggódva követik a görög eseményeket, és az a gyanúm, hogy már meg is van a jelöltjük a következő "szakértő" miniszterelnök tisztségére.

Stavros Dimas. Tartsd fejben ezt a nevet.

 

 

 

 

Az ember aki véletlenül eladott 23 tonna aranyat

Az nemesfémek árának manipulálása régóta beszédtéma a különböző alternatív gazdsági oldalakon. A mainstream média természetesen kerüli a dolgot, hiszen a komoly kiadványok nem foglalkoznak "konspirációs-teóriákkal". Ez a hagyomány hétfőn már majdnem megdőlt.

 

Annyi történt, hogy valaki hétfőn egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kattintással megszabadult 1.24 milliárd dollár értékű aranytól. Természetesen nem fizikai aranyról van szó, hanem "papíraranyról", határidős szerződésekről. A jelenség mellett a Wall Street Journal sem mehetett el szó nélkül sietve leszögezték, hogy csak egy félreütésről volt szó, valaki mellényúlt a billentyűzeten. Ez most komoly? Véletlenül? 1.24 milliárd dollár?

 

@llamfő.hu

 

Van egy Taoista történet egy öreg parasztemberrõl aki évekig dolgozott búzaföldjén. Egy napon elszökött a lova. Meghallva ezt, eljöttek a szomszédai meglátogatni. "Micsoda balszerencse!" mondták rokonszenvesen. "Bizonyára..." válaszolt a fölmûves. Másnap reggel a lova visszatért, és magával hozott három vadlovat. "Milyen csodálatos!" kiáltottak fel a szomszédok. "Bizonyára... " felelte az öregember. A következõ napon a fia megpróbálta megülni az egyik betöretlen lovat, de az levetette magáról, és a fiú kitörte a lábát. A szomszédok újból eljöttek hogy együttérzésüket fejezzék ki balszerencséje miatt. "Bizonyára... " felelte a paraszt. A rá következõ napon katonai tisztviselõk érkeztek a faluba újoncokat toborozni. Látván hogy a fiú lába el van törve, nem sorozták be. A szomszédok újból gratuláltak a földmûvesnek, hogy jóra fordultak a dolgok. "Bizonyára... " mondta a paraszt. - forrás

A Fidesz mindent megtett Schmitt Pál megmentése érdekében, de az áldoktor az ellenzéki erők legnagyobb örömére távozni kényszerült. A kormányt természetesen kényelmetlenül érintette a dolog, de pusztán a parlamenti többségüknél fogva könnyedén feltöltötték a megüresedett állást a saját emberükkel, Áder Jánossal.

A botrány egyik nyilvánvaló eredménye, hogy egy darabig most a többi politikus is izgulhat akiknek esetleg van valami hézag a bizonyítványával, az ellenzékiek is. A hosszútávú következmények azonban sokkal súlyosabbak lehetnek a következő kormányra nézve, ha abból a Fidesz kimarad.

Ebben a ciklusban a fejcserének már nincs különösebb jelentősége, teljesen mindegy, hogy valaki meggyőződésből aszisztálja a kétharmad ámokfutását, vagy szimplán azért mert nincs jobb dolga. A 2014-es parlamenti választásokat követő időszakkal kapcsolatban azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Ha a Fidesz ellenzékbe szorul, az új törvényhozóknak Áder sokkal több kellemetlenséget tud majd okozni mint azt Schmitt tehette volna. Ráadásul két évvel tovább is marad. Pezsgőt?

 

Az új görög kormány programja

Elvileg vasárnap tartják a választásokat Görögországban. Nem véletlenül írtam, hogy elvileg, az Athens News jelentése szerint aggasztó késlekedés tapasztalható a választások lebonyolításának előkészítésében. Vasárnapig kiderül.

 

Az új görög kormánynak nem kell majd a törvényalkotással bajlódnia, a programjukat nagyjából már megírta az IMF, az EU, és az ECB, a leendő görög törvényhozóknak csak adminisztratív szerepet szánnak. Az új parlament összetételére azonban nincs garancia, egy renitens kormány komoly fejfájást okozhat. 40 éven keresztül a görögök a jobb, és a bal oldal nagy váltópártjai közül választottak, most azonban más a helyzet, a klasszikus demokratizmus gyakorlata felborulni látszik. A szavazataikat idén az EU-paktumot támogató (kivitelező), illetve a paktumot ellenző pártokra adhatják majd le.

Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott IMF jelentés szerint a görög dráma még nem ért véget, a költségvetési hiány várhatóan magasabb lesz az előrejelzéseknél, az új kormánynak el kell köteleznie magát a további megszorítások mellett. Az Ekathimerini szerint 11.6 milliárd eurós kiadáscsökkentésre van szükség 2013-2014-ben ahhoz, hogy a trojka által megszabott, és a befektetők által elvárt gazdasági pálya majdnem teljesüljön 2017-ig. Ez forintban nagyjából 3300 milliárdnak felel meg. Vélhetően szükség lesz a fizetések, és a nyugdíjak további csökkentésére, a szociális juttatások vagdalására, a gyógyszerártámogatások csökkentésére, és némi leépítésre a közszférában. Ez még csak óvatos minimum.

Nem lesz egy sétagalopp, az biztos.


Az aranyember Londonban

A Goldman Sachs tovább kívánja erősíteni a pozícióit Európában. Az eurozónát gyakorlatilag már megszállás alatt tartják, európai emberük Mario Draghi, az unió monetáris politikáját meghatározó Európai Központi Bank trónján csücsülve élet, és halál ura szinte az egész kontinensen. Ezt akár szó szerint is veheted.

Miért szinte?

Sir Mervyn King a Bank of England kormányzója egy év múlva elbúcsúzik a posztjától, a helyére pályázik többek között Jim O'Neill a Goldman Sachs eszközkezelőjének az elnöke.

Kérem tegyék meg tétjeiket.

Goldman's Jim O'Neill in Bank governor race

The Telegraph

 

 

Ülj le Feri, egyes

Őszintén szólva egyre jobban szórakoztat a nagy magyar szakdolgozat-háború, és kíváncsian várom, hogy ki lesz a következő bukó. Balegyenes-Jobbhorog.

A helyzet viszonylag egyértelműnek tűnik. A KISZ-es megbizatása miatt elfoglalt Gyurcsány Ferencnek nem volt ideje holmi szakdolgozatokkal foglalkozni, lemásolta a sógoráét, és beadta. Ennyi. Fontosabb feladata volt, sőt küldetése: politikus akart lenni. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan mikor tűnt el, viszont az külön poén, hogy ha a "Gyurcsány" dolgozatot otthagyták volna a többi között, vagy csak a Rozs Szabolcsét nyúlják le akkor most valószínűleg nem lenne miről irnom. Losonczi Kata leutazik Pécsre, megtalálja a szakdogát, szimatol még egy kicsit azután hazamegy.

Gyurcsány természetesen tagad, és koncepciós eljárásról beszél, ismeretlen elkövető ellen feljelentést tesz. Ezt nyilvánvalóan csak a magyar nyomozószervek inkompetenciájának teljes tudatában teheti meg, ő lenne a legjobban meglepődve ha sikerülne kézre keríteni az elkövetőt. Egyébként is, mi értelme van ellopni Gyurcsány szakdolgozatát, a Rozs Szabolcséval együtt? Kinek állhat ez érdekében? Kizárólag annak aki botrányt akar csinálni, vagy el akar tüntetni valamit. Botrányt nem csinált a titokzatos tolvaj, szóval marad a B.

Valaki azt írta, hogy Gyurcsány most csinált politikai hullát magából. Én lennék a legboldogabb, de attól félek, hogy aki az öszödi fülestől sem került padlóra, az nem fogja feladni könnyen. Hazudtunk reggel, éjjel meg este. Azt hiszem ez tökéletes cím lenne egy Gyurcsány-életrajzhoz, már csak azért is mert jó eséllyel ez a volt miniszterelnök leggyakrabban idézett mondata.

 

Még szerencse, hogy a politikusainkat nem lehet komolyan venni, mert ha az ő nyilatkozataikból indulunk ki, akkor könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy a koncepciós perek tekintetében fiatal "demokráciánk" túlszárnyalja a Rákosi-korszakot.

Lopakodók

Említettem, hogy a kórházak tulajdonviszonyának a kérdésére még visszatérek.

Néhány bejegyzésben már foglalkoztam az egészségügy reformjával, ezen belül is elsősorban a nyilvánvaló, és kevésbé nyilvánvaló privatizációs törekvésekkel.

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Intézetének oktatója is figyelemre méltó változtatásként értelmezi a módosítást. Az egészségügyi közgazdász lapunknak azt mondja, az egészségügy változásai furcsa láncolattá állnak össze. "Miközben az egészségügy költségvetését gyakorlatilag befagyasztják, és miközben elindul a szolgáltatói oldal államosítása, illetve a tb-alapokat is végleg beleolvasztják a költségvetésbe, ezzel a passzussal lehetővé teszik a magánbiztosítók erőteljes piaci megjelenését a leharcolt szektorban." - A Fidesz fű alatt hozza be a magánbiztosítókat? - HVG

A magánbiztosítók társadalombiztosításba történő beszervezése gyakorlatilag már eldőlt. A szándék biztos, a kivitelezés óvatosan, de biztosan halad. A magántőke a társadalombiztosításba, illetve az egészségügybe történő bevezetésének azonban intézményi feltételei is vannak. Gondolom még mindenkiben dereng az MSZP, és a Hospinvest "sikersztorija".

A megyei, és az önkormányzati intézmények központosítása a kiadáscsökkentésen kívül a részleges intézményi privatizációnak is az előkészülete. Az önkormányzatokat megszabadítják ugyan a fenntartási kötelezettségektől, ezzel a huszárvágással azonban a döntéshozatalból is kizárják őket. Ez lehetőséget biztosít az országos szintű kiszervezéseknek anélkül, hogy akadékoskodó önkormányzatokkal kellene számolni, illetve az állam képes a monopolhelyzetet garantálni a potenciális befektetők számára.

A tervezet szerint az állam tulajdonában és fenntartásában levő egészségügyi intézmények esetében egyes fenntartói jogok külön jogszabályban meghatározott szervezet részére átadhatóak. Ezt az említett külön jogszabályt a meglepetések elkerülése végett érdemes lenne még a fenntartói jog átadhatóságának gyakorlati megvalósítása előtt elkészíteni, különben könnyen muníciót adhat a jogalkotó azoknak az aggályoknak, amelyek egy államosított, központosított ellátórendszer egyes elemeinek pillanatok alatti privatizálási veszélyeire figyelmeztetnek. - Brutális változások az egészségügyben - Napi Gazdaság

Így már érthető, hogy miért olyan fontos Szócska Miklósnak a tulajdonviszonyok rendezése.

A magánosított egészségügy problémája elsősorban a profitorientáltságból fakad, a lakosságnak az ellátás költségein kívül a biztosítók, és az intézményi befektetők hasznát is fedeznie kell.

A felületes szemlélődő feldobhatná, hogy jelenleg minden jel az állami egészségügyi rendszer finanszírozhatatlanságára utal, - és tévedne. Nem finanszírozhatatlan, csak nincs rá pénz. Elgondolkodtató eredményeket találhat az aki veszi a fáradságot, és összehasonlítja az állam éves adósságszolgálatra, illetve az egészségügyre fordított kiadásait.

Szerinted?

 

A demokratizálás káros mellékhatásai

A járulékos veszteség kifejezést általában az iraki, és az afganisztáni megszállás demokráciaépítés közben jelentkező civil áldozatok, illetve a civil infrastuktúrában keletkező károk tekintetében használják.

Járulékos, közvetett veszteségek azonban a másik oldalon is jelentkeznek. Egyszer már írtam arról a nehezen számszerűsíthető veszteségről amelynek az amerikai lakosság az elszenvedője, akiknek az adóját fegyverekre költi a kormányuk, az oktatás, az egészségügy, illetve a környezetbarát, megújuló energiaforrások fejlesztésére helyett. De vannak ennél sokkal nyilvánvalóbb veszteségek is.

110000 aktív állományban szolgáló amerikai katona szed az orvosok utasítására felírt különböző antidepresszánsokat, nyugtatókat, és szorongás elleni szereket. A statisztikák nem tartaltalmazzák azokat akik saját magukat gyógyítják olyan szerekkel amelyekhez a gyógyszertárakben nem lehet hozzájutni: alkohol, és drogok.

A kezelés alatt álló katonák fegyverrel a vállukon sétálgatnak.

 

Szócska-paradox

Nem tudom mit iratott fel magának Szócska Miklós, hazánk egészségügyekért felelős államtitkára, de a felesleget szívesen átveszem, ütős anyag lehet.

"Magyarország "irigylésre méltóan" halad az egészségügyi rendszer újjászervezésével - mondta Szócska Miklós egészségügyi államtitkár pénteken, útban hazafelé a visegrádi négyek, valamint Ausztria egészségügyi kormányzati vezetőinek találkozójáról." - HVG

 Ha egy kelet-afrikai szakmai kongresszus után eresztett volna egy hasonló nyilatkozatot, talán még el is nézem neki, de azt nehezen tudom elhinni, hogy például az osztrákok sárgulnának az irigységtől. Újjászervezés? Még viccnek is rossz. Véleményem szerint a reform elsősorban arról szól, hogy az egészségügyi kiadásokat milyen módon lehet a minimumra csökkenteni úgy, hogy a működőképesség látszata azért még megmaradjon. A központosítás keretein belül 20 milliárdot szeretnének megsprórolni az egészségügyön, amelynek a kulcsát a hatékonyság fokozásában látja a kormány. A centralizáció a véleményem szerint a hatékonyság egyik ősellensége, a központosítás majdnem kizárólag kiadáscsökkentési célokat szolgál.

Alig egy héttel az önfényezés után, Szócska felébredt, körülnézett, majd megrökönyödve tájékoztatta az Inforádió hallgatóit a kórházakban tapasztalt "elképesztő állapotokról". Az államtitkár úrnak azonban nem az általános körülményekkel volt problémája, hanem a tulajdonviszonyokkal. (Erre rövidesen visszatérek.)

Lehet, hogy naív vagyok, de azt gondoltam, hogy az egészségügyi reformnak csúfolt kényszerű centralizáció első lépései közé tartozik a tulajdonviszonyok tisztázása. Én úgy tudtam, hogy 2012 január elsejétől a megyei, és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményei hivatalosan már állami fentartásban vannak, furcsa, hogy a tulajdonviszonyok problémája csak nemrégiben bukkant fel.

A Wikipédia nagylelkűen megelőlegezte Szócska Miklósnak az "egészségügy átalakításának szakértője" címet. Meglátjuk.

Azt azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy az irigylésre méltó átszervezésnek már van némi kézzelfogható eredménye is, Havas Szófiát végre sikerült kivágni a János kórházból.

 

Ezt a bejegyzést Havas Szófia képével szerettem volna illusztrálni, de ez volt a legkevésbe visszataszító a találatok között.

 

 

Hitelválság újratöltve

A hitelválságot (credit crunch) a pénzintézetek az ingatlanpiaci lufi kidurranását követő óvatossága - a hitelkibocsátások visszafogása, és a hitelfeltételek szigorítása - idézte elő. Ebban a bejegyzésben eltekintenék annak a részletezésétől, hogy mi vezetett idáig, ma egy új jelenség kibontakozására szeretnék néhány gondolatot áldozni.

Tegnapelőtt egy nagyon érdekes cikk jelent meg a Portfolio honlapján, mindenkinek csak ajánlani tudom:

Magyar bankok: ez a motor lefulladt  - Portfolio

Azok kedvéért akiknek nincs felesleges 5 perce röviden összefoglalom. A cikk nagyjából arról tudósít, hogy a végtörlesztési hajrá utáni első hónapban a hiteligénylések, és a hitelkihelyezések soha nem látott mélységbe zuhantak Magyarországon. Természetesen feltételezhetjük, hogy a lakosság a végtörlesztések miatt kimerítette a "hitelkeretét", azonban ennek ellent mond, hogy a betétek összege növekedett a vizsgált időszakban, illetve azt is figyelembe kell vennünk, hogy a végtörlesztési szezon alatt felvett hitelek jeletős hányadát adósságtörlesztésre fordították.

A jelek szerint a hitelválság egy új szakaszba lépett, a hitelpiacon a keresletcsökkenés első tünetei jelentkeznek. El lehetne könyvelni a dolgot a magas jegybanki alapkamat, és a brutális hitelköltségek következményeként, azonban nem egy egyedülálló magyar jelenségről van szó.

A vállalati, és magánhitelpiaci keresletcsökkenés egyre több eurozóna tagállamban kezdi felütni a fejét az Európai Központi Bank 1%-os alapkamata, és a két, egyentént 500 milliárd eurós likviditásnövelő akció ellenére.

A lakáshitelek iránti kereslet 2012 első negyedévében 70%-kal esett Portugáliában, 44%-kal Olaszországban, és 42%-kal Hollandiában. Spanyolországban ez elmúlt évben 49%-kal csökkent a kereslet az ingatlanhitelek iránt. A teljes eurozónára kivetített eredmények sem mutatnak sokkal sokkal jobb képet: A lakossági hitelezés 43%-kal, a vállalati szektorban kihelyezett hitelek összege 30%-kal csökkent.

A lakáshitel-kereslet drasztikus csökkenése nem kecsegtet fényes kilátásokkal az ingatlanpiac, illetve az építőipar terén, sem Magyarországon, sem pedig az Európai Unióban. Az Európai Unióra vonatkozó 2012-es GDP-előrejelzéseket azt hiszem már most illene negatív előjellel kiegészíteni. Azoknak akik közeljövőre vonatkozóan (1-5 év) az ingatlanárak emelkedését jósolják egész egyszerűen elment az esze.

 

A hitelminősítő monopólium

Az eladósodott európai országok kormányainak nem csupán a visszafizethetetlen hiteleik miatt kell aggódniuk, a zivataros gazdasági körülmények között érkező leminősítések további fejfájást okozhatnak az országok vezetőinek, és az eurozónának egyaránt.

Az euróválság kirobbanását követő leminősítési hullám következtében felmerült egy európai hitelminősítő létrehozásának ötlete. A cél nyilvánvalóan az elsősorban amerikai érdekeltségű minősítők egyeduralmának ellensúlyozása lett volna, azonban úgy tűnik, hogy ez a terv kudarcba fulladt. A német pénzügyminiszter Wolfgang Schauble nem lát esélyt:

"Egy államilag létrehozott hitelminősítő, avagy akár az EU-Bizottság által alapított intézet nem lenne képes megállni a helyét a sikeres amerikai intézetekkel vívott ádáz piaci versenyben" - Napi Gazdaság

A sikeren, és a piaci versenyen kívül azért van itt valami más is.

Az amerikai Egan-Jones még viszonylag kispályásnak számít az államadósság-minősítési üzletben, azonban 2011 július 16-án elsőként minősítették le az USA államadósságát, (AAA - AA+) idén április 16-án pedig tovább rontották azt. (AA+ - AA)

Az amerikai értékpapír és tőzsdefelügyelet (SEC) néhány nappal a negatív besorolás után eljárást indított az Egan-Jones ellen. A SEC szerint az Egan-Jones vezetői félreértelmezhető dokumentumokat nyújtottak be a cég tapasztalatát illetően a amikor az államkötvény-minősítési engedélyre pályáztak 2008-ban. Eltartott egy ideig amíg kiszúrták.

A SEC az S&P-re is rávetette magát miután az tavaly lerontotta az USA besorolását.

Érdekes módon a bizottságot egyáltalán nem zavarta, hogy a nagyok, az S&P, a Moody's, és a Fitch futószalagon ontották a kitűnő besorolásokat a wc-papír értékű származékos papírokra, és a CDO szeméthegyre. Mondjuk ők nem a felügyeletet tájékoztatták félre, hanem a befektetőket, megszabadítva őket némi vagyontól.

A jelek szerint az USA kormányának megvannak az adminisztrációs eszközei azokkal a hitelminősítő cégekkel szemben amelyek árnyaltabban látják az ország hitelképességét. A lojálisaknak viszont elnézik a privát szektorban elkövetett garázdálkodását. Európának nem állnak rendelkezésére olyan eszközök amelyekkel az elsősorban amerikai érdekeltségű minősítőket sakkban tarthatnák.

 

 

A választások tétje

Sarkozynek az első forduló után nem áll túl jól a szénája. A magyar származású miniszterelnöknek kormányfői szerepbében nem csak a francia belpolitikában volt jelentősége, Angela Merkel német kancellárral karöltve az euró, és az EU megmentésének élharcosai, és az ESM-paktum zászlótartói, illetve végrehajtói voltak. Merkel hű szövetségesre talált francia kollégájában, még akkor is ha ellentétes ideológiai háttér, és szavazóbázis juttatta őket a trónjukra. A konzervatív Sarkozy, és a balos Merkel egymásra találtak a válság elleni küzdelem hevében.

Győzelme esetén Hollande hozzáállása a közös valutához, a válságkezelés módszeréhez, illetve a német kormányfőhöz meghatározó tényező lehet az eurózóna gazdaságpolitikájában, illetve a válságkezelés menetében. Véleményem szerint azonban nagy meglepetésre nem kell számítani, ami újabb ékes bizonyítéka lesz az Európai Unió tagállamaiban lezajló választások, és a domináns politikai ideológiák jelentéktelenségének.

Csak zárójelben tenném hozzá, hogy ha sikerült volna visszafognia magát a New York-i szállodában, akkor most Strauss-Kahn lenne Sarkozy kihívója.

Merkelnek a Sarkozy-bumeránggal kell szembenéznie

Világgazdaság online

Williambanzai7 via Maxkeiser

 

A bejegyzés publikálása után megjelent egy-két érdekes olvasnivaló a témában.

The Economist: Hollande veszélyes ember - Napi Gazdaság

 

Merkel keményen kritizálta a francia ötletet - 168 óra

Érinthetetlen

Valószínűleg nem fog megtörténni, de ha esetleg egyszer szobrot állítanak Orbán Viktornak én javasolni fogom, hogy az alkotó egy olyan momentumot öntsön bronzba amikor a miniszterelnök egy tárgyalóasztal mögött ülve várja az IMF delegációját. Jól mutatna a Kossuth téren.

Az IMF tárgyalások kezdetének elhúzódásával kapcsolatban sok elemző a török-kártyát emlegette, véleményük szerint a magyar kormány taktikázik, szándékosan húzza az időt, de valójában nem áll szándékukben szerződést kötni a Valutaalappal. Még a napokban is jelentek meg hasonló cikkek, és a legszomorúbb az egészben, hogy azoknak akik elkövették ezeket az írásokat még mindig van állása. A törökös megoldás fel sem merült, de azt hiszem a miniszterelnök brüsszeli produkciója minden taktikázással kapcsolatos illúziót sikeresen eloszlatott.

A megszorítások legújabbkori 2.0-ás bibliáját a hóna alá csapva érkezett, bizonyítva a hajlandóságot a lakosság szarrá adóztatására, majd hisztis kislányként bezzeg- egyiptomozott is egy kicsit.

Tavaly decemberben elején - a beharangozott "spekulációs támadás" előtt - már kiváncsian vártam, hogy mivel fog előrukkolni a kormány. A spekulációs támadásoknak megvan az a furcsa természete, hogy a célpontot nem értesítik előre egész egyszerűen azért, mert ebben az esetben az akció jó eséllyel kivitelezhetetlenné válik. Orbán Viktornak nem lehetett előzetes tudomása az általa beharangozott pénzügyi támadásról, ami számomra annyit jelentett, hogy valami olyasmire készül a kormány amiről sejtik, hogy a piacok bosszúját vonja maga után. Végül a jegybanktörvény borította ki a bilit, az elfogadása után elszáltak az árfolyamok a Budapesten tárgyaló IMF küldöttséggel együtt.

 

Az IMF-nek nem volt sürgős a tárgyalások újrakezdése. A kormány az ország finanszírozhatóságának fenntartása érdekében olyan megszorító intézkedéseket vezetett be amelyekre még a Valutaalap szakértői is büszkék lennének, miközben az európai politikai színpad fekete bárányává vált Orbán Viktor és kormánya a népszerűségéből is veszített. Szemléletes példát láthattunk arra vonatkozóan, hogy az IMF nem kizárólag a hitelei segítségével képes zsarolni befolyásolni egy ország gazdasági és politikai életét, hanem egyszerűen a távolmaradásával is.

A keserves várakozás után most már úgy látszik, hogy talán hajlandóak visszatérni, és megkezdeni a tárgyalásokat. Ehhez nem kellett más, csak a jegybanktörvény módosításának ígérete. Azt gondolom, hogy ez a fejlemény sokat elárul a hatalmi viszonyokról. A hazánk monetáris politikáját meghatározó, megtévesztő elnevezésű Magyar Nemzeti Bank egyetlen részvényese, vagyis a tulajdonosa elméletileg ugyan a magyar állam, a gyakorlat azonban egészen más képet mutat. Orbán csak jelenthet Simornak, akinek még a fizetése is nemzetközi alku tárgyát képezi.

Brüsszel engedhetett Simor fizetése ügyében

Napi Gazdaság

 

A tárgyalások előmozdítása érdekében a fizetéséről is lemondott:

 

Titkos tanulmányok

A napokban az FN24 birtokába szivárgott egy titkos, a fejlesztési miniszter által jegyzett dokumentum, amely szerint a diákhitel 2 bedöntheti a költségvetést a nem is oly távoli jövőben. Az FN24 cikkére sokan felkapták a fejüket, a rémhír még a parlamentbe is eljutott, ahol az ellenzék Hoffmann Rózsát vonta kérdőre. Érdekesnek találom, hogy az MSZP soraiban szundikáló honatyákat az FN24 világosította fel az diákhitel 2 veszélyeiről, mondjuk csak a felsőoktatásról van szó, felesleges idegeskedni.

A Diákhitel Központ Zrt fejesei elismerték a háttértanulmány létezését, de minden lehetséges fórumon megpróbálják cáfolni azt a feltételezést hogy a kamattámogatásos diákhitel veszedelmes terheket jelenthet a jövő költségvetésére nézve. Nyilatkozataik szerint az FN24 újságírója benézte a számításokat, rosszul adott össze, vagy félreértett valamit. 

Tévedni emberi dolog, de úgy tűnik, hogy az NFM is elvégzett néhány összeadást, amit bele is foglaltak is a bizalmas dokumentumba:

"A dokumentum összehasonlítja a következő évekre a Széll Kálmán Tervben leírt felsőoktatási megszorítások által megtakarított és a Diákhitel 2. kamattámogatási vállalása által kifizetendő összegeket is. E szerint 2019-ig az előbbi jön ki győztesnek, egye kisebb előnnyel, onnantól viszont átbillen a mérleg. 2020-tól többe kerül a Diákhitel 2. az országnak, mint a megszorításokból megspórolt, jövőfelélő „felsőoktatási reform” költségvetési hozadéka." - FN24

Az új diákhitelprogram nyilvánosságra kerülésekor többek között én is írtam arról, hogy ez a rendszer hosszútávon fenntarthatatlan. Nem kellenek titkos számítások, több százezer diák egyenként milliós nagyságrendű tartozásának kamattámogatását évtizedekik fizetni nem lesz olcsó móka, még akkor sem ha a felsőoktatásban résztvevők száma - gazdasági, és demográfiai okok miatt - csökkenni fog. Mindenesetre ennek a kormánynak nem kell ezen aggódnia, a törlesztések, és a kamattámogatások folyósítása 10-12 év múlva fog igazán dübörögni. A felsőoktatás finanszírozásának problémáit nem oldották meg, csak eltolták maguktól.

Kanyarodjunk vissza egy pillanatra a Diákhitel Központ érveléséhez. Szerintük az újságíró ott követett el hibát, hogy a diákok tőketartozását egy kalap alá vette az állami kamattámogatások összegével. Valóban csalóka képet adhat a tőketartozást is az állam számlájára felírni, de naivitás lenne feltételezni, hogy a diplomás réteg milliárdos nagyságrendű felhalmozott adósságállományának nem lesznek nemzetgazdasági következményei az elkövetkező évtizedben.

Egy kapcsolódó hír az Egyesült Államokból: 

Veszélyeztethetik a gazdasági fellendülést a diákhitelek Amerikában

Hirado.hu

És egy másik Kanadából:

Montreálban pénteken összecsapások voltak a rohamrendőrök, és a diákhitelek emelése ellen demonstráló diákok között. Több rendőr és tüntető megsebesült, és 17 diákot tartóztattak le.

Aranyláz Utah államban

Csak egy rövid hír az Atlanti-óceán túlpartjáról amely elkerülte a mainstream kiadványok szerkesztőinek a figyelmét.

Szó sincs arról, hogy új aranylelőhelyre bukkantak volna Amerikában aminek következtében a növekvő számú munkanélküliek serege tartana a helyszínre. Egyszerűen annyi történt, hogy Utah kormányzója Washington (pontosabban a FED) katasztrófális pénzügyi politikájának következményeitől tartva törvényes fizetőeszközzé minősítette a befektetési arany, és ezüst rudakat, érméket.

Utah House Bill 157 - Currency Amendment

süti beállítások módosítása