Nem tudom mit iratott fel magának Szócska Miklós, hazánk egészségügyekért felelős államtitkára, de a felesleget szívesen átveszem, ütős anyag lehet.

"Magyarország "irigylésre méltóan" halad az egészségügyi rendszer újjászervezésével - mondta Szócska Miklós egészségügyi államtitkár pénteken, útban hazafelé a visegrádi négyek, valamint Ausztria egészségügyi kormányzati vezetőinek találkozójáról." - HVG

 Ha egy kelet-afrikai szakmai kongresszus után eresztett volna egy hasonló nyilatkozatot, talán még el is nézem neki, de azt nehezen tudom elhinni, hogy például az osztrákok sárgulnának az irigységtől. Újjászervezés? Még viccnek is rossz. Véleményem szerint a reform elsősorban arról szól, hogy az egészségügyi kiadásokat milyen módon lehet a minimumra csökkenteni úgy, hogy a működőképesség látszata azért még megmaradjon. A központosítás keretein belül 20 milliárdot szeretnének megsprórolni az egészségügyön, amelynek a kulcsát a hatékonyság fokozásában látja a kormány. A centralizáció a véleményem szerint a hatékonyság egyik ősellensége, a központosítás majdnem kizárólag kiadáscsökkentési célokat szolgál.

Alig egy héttel az önfényezés után, Szócska felébredt, körülnézett, majd megrökönyödve tájékoztatta az Inforádió hallgatóit a kórházakban tapasztalt "elképesztő állapotokról". Az államtitkár úrnak azonban nem az általános körülményekkel volt problémája, hanem a tulajdonviszonyokkal. (Erre rövidesen visszatérek.)

Lehet, hogy naív vagyok, de azt gondoltam, hogy az egészségügyi reformnak csúfolt kényszerű centralizáció első lépései közé tartozik a tulajdonviszonyok tisztázása. Én úgy tudtam, hogy 2012 január elsejétől a megyei, és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményei hivatalosan már állami fentartásban vannak, furcsa, hogy a tulajdonviszonyok problémája csak nemrégiben bukkant fel.

A Wikipédia nagylelkűen megelőlegezte Szócska Miklósnak az "egészségügy átalakításának szakértője" címet. Meglátjuk.

Azt azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy az irigylésre méltó átszervezésnek már van némi kézzelfogható eredménye is, Havas Szófiát végre sikerült kivágni a János kórházból.

Ezt a bejegyzést Havas Szófia képével szerettem volna illusztrálni, de ez volt a legkevésbe visszataszító a találatok között.