A lusta görög kifejezéssel gyakran találkoztam az elmúlt hónapok során. Annak ellenére, hogy nem vagyok az általánosítások híve, azt tudom, hogy az adóelkerülést és az állami juttatásokkal való trükközést Görögországban sokan szinte tudományos magaslatokba emelték.
Zakynthos új polgármesterének feltűnt, hogy szokatlanul sokan igényelnek állami támogatást a vakságukra hivatkozva, és miután mélyebben beleásta magát az ügybe, megdöbbenve tapasztalta, hogy az állítólagos gyengénlátók között még taxisofőrök is akadnak. Úgy döntött, hogy megszűnteti az áldatlan állapotokat, és gondolhatod, hogy nem ő lett a legnépszerűbb figura a városban.
Esendőek vagyunk és a természet azt diktálja, hogy elsősorban a saját érdekeinket tartsuk szem előtt, nem születhet mindenki Dugovics Titusznak. Mindenesetre trükközni csak ott lehet, ahol erre lehetőség van, és nem hiszem el, hogy az előző polgármestereknek nem szúrtak szemet a vak taxisok. A vezetők felelőssége olyan társadalmi struktúrák kialakítása ahol a közérdek érvényre jutása nem ütközik a személyes ambíciók falába, és fordítva.
A két nagy görög párt a PASZOK, és az Új Demokrácia a 1975-óta egymást váltják a kormányzásban. A fenyegető adóssághegyről minimum tudniuk kellet, de én úgy vélem, hogy a közreműködésük nélkül nem is jöhetett volna létre. A nagyvonalú állami kiadásokat akkor sem nyesegették amikor már majdnem borult a bili, inkább fizettek néhány milliárdot a Goldman Sachs varázslóinak, hogy ideiglenesen rejtsék el a negatív előjeleket a könyvelésben. Az EU revizorainak kijátszásával és az eurózóna csatlakozással időt nyertek.
A fenntarthatatlan állapotokon egyik politikai erő sem akart változtatni, mert akár az óvatos reformok is a választók - képviselői mandátumokban mérhető - bosszújával járt volna, amelynek könnyen áldozatául eshetett volna a váltópárti státusz. Az érdemi cselekvés lehetőségét inkább átpasszolták a következő kormánynak. Egy olyan ország képét festették le a választóiknak, amely soha nem létezett, miközben kizárólag a személyes érdekeiket tartották szem előtt.
A két nagy váltópárt most a korábbi ellentéteket és nagyvonalúságot félretéve, az EU/IMF/ECB által előírt megszorítások képviselőivé váltak. Természetesen ennek semmi köze egy váratlan megvilágosodásnak, vagy a költségvetési stabilitás szükségszerűségével kapcsolatban érzett hirtelen feltörő felelősségtudatnak. Tudatában vannak azoknak a külső erőknek amelyek átvették az ország jövőjének formálását, és a befolyás megőrzésének a legkevésbé kockázatos módszerének most az látszik, ha alárendelik magukat ezeknek a hatalmaknak.
