Említettem, hogy  a gazdasági realitás, és a tőzsdeindexek közötti szakadék kérdésére visszatérek.

Az elemzők a részvénypiacok árváltozásait kísérő kommentárjaikban gyakran hivatkoznak a befektetők hangulatváltozásaira, illetve a döntéseik feltételezhető okaira. A hasonló okfejtéseket azonban szinte teljesen értelmetlenné teszi a High Frequency Trading, a kereskedésben a számítógépes algoritmusok használatának terjedése. A robot-brókerek a másodpercek töredéke alatt adják-veszik a részvényeket, és az opciókat, filléres hasznot generálva a tulajdonosaiknak a tranzakciókon, amelyeket naponta milliós nagyságrendben bonyolítanak. Korábban már írtam erről, de aki a HTF-ről részletesebben szeretne tájékozódni az itt találhat egy remek összefoglalót.

A Morgan Stanley, a Financial Times-ban felbukkant jelentése szerint az Egyesült Államokban tavaly lezajlott részvénykereskedelem 84%-át szoftverek végezték, és mindössze 16%-át bonyolították valódi befektetők, és naivitás lenne feltételezni, hogy a HTF alkalmazása kizárólag a részvénypiacokra korlátozódik. Úgy látszik már nem csak a gyárak szalagmunkásainak kell az automatizálástól rettegnie, hanem a brókereknek is.

Tudom még fokozni.

Ha a tranzakciók 84%-át gépek bonyolítják, akkor feltehetőleg a legtöbb esetben ezek az automatizált rendszerek egymással kereskednek.

Azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése torzító hatást gyakorol a piacokra, és nagyban hozzájárul a valóság, és a tőzsdeindexek közötti szakadék kialakulásához.