Nemrégiben néztem meg a Martin Scorsese nevével fémjelzett Surviving Progress (Túlélni a fejlődést) című dokumentumfilmet. Figyelemreméltó alkotás mindenkinek csak ajánlani tudom.

A tartalmáról nem szeretnék sokat írni, nagy vonalakban annyi, hogy az emberi faj a tecnológiai fejlődés segítségével egyre hatékonyabban, és gyorsabban képes kimeríteni a bolygó erőforrásait, ami a fogyasztói társadalom eszméjével kombinálva katasztrofális eredményre vezethet.  De a film rendezője előszavában ezt sokkal jobban megfogalmazta:

"A Surviving Progress azt próbálja közelebbről megvizsgálni, hogy a fejlődés (gazdasági növekedés) hogyan vált olyan gazdasági ideológiává amely eltéríti a demokratikus intézményrendszereket, tönkreteszi a bolygónk ökoszisztémáját, és kockára teszi az emberi haladás további lehetőségét."

A film teljes egészében itt tekinthető meg, de darabokban a YouTube-on is megtalálható.

A Surviving Progress megállapításait megerősíti az ENSZ napokban nyilvánosságra került jelentése is, azok kedvéért akiknek ez még nem volt egyértelmű:

Az erdő- és halállomány csökkenése, a fokozódó édesvíz-felhasználás és a klímaváltozás elleni intézkedések hiánya miatt az emberiség jelenlegi útja fönntarthatatlannak tűnik - figyelmeztetett az ENSZ. - Napi Gazdaság

A Húsvét-szigetek rejtélyéjével kapcsolatban sok elmélet látott már napvilágot. A tanácstalanság alapja közismert  - a szigeten talált szobrok egy sokkal fejlettebb civilizációt feltételeznek annál, mint amit az európai gyarmatosítók találtak a szigeten 1722-ben. Az egyik elmélet szerint ökológiai öngyilkosság történt, a társadalom a környezete kizsákmányolása révén elpusztította önmagát. Intő jel.

Ha blogírásra adja valaki a fejét akkor igyekeznie kell aktuálisnak maradni. Nekem ez ritkán sikerül, de azt tudom, hogy ezzel a bejegyzéssel nem lesz problémám mert a témája hazánkban mindig aktuális, nem múlik el úgy hét, hogy egy újabb botrány ne látna napvilágot. És ez aggasztó. Véleményem szerint a korrupciót akkor tekinthetjük társadalmilag veszélyes szintűnek ha a létezését szinte már az élet természetes velejárójaként könyveljük el.

Machiavelli szerint a birodalmak bukásának egyik fő oka a korrupció. Talán nem mindenki ért vele egyet, de Görögország intő példa lehet arra, hogy Machiavelli több évszázados megállapításai napjainban is komoly jelentőséggel bírnak. Görögország az eurózóna legkorruptabb állama, és talán nem véletlen, hogy a problémák ott ütköztek ki elsőként a valutaunió határain belül.

A korrupció vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttására való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. - Wikipedia

Mindamellet, hogy a wikipédia definícióját általában véve egyértelműnek találom - és még véletlenül sem szeretném megkérdőjelezni - azt gondolom, hogy lehet még finomítani a dolgon, és talán érdemes más irányból is megközelíteni a kérdéskört. A problémák megoldásának első lépése a forrásuk és természetük pontos felismerése, mint ahogy a betegség leküzdésének első lépése is a diagnózissal kezdődik. A helyes meghatározás elengedhetetlen, és ez annyira egyértelműnek hangzik, hogy feleslegesnek tűnhet egyáltalán szót pazarolni rá, azonban könnyen elsétálunk a tény mellett, hogy számos gazdasági és társadalmi problémánk meghatározása nem fedi teljesen a valóságot, aminek az az oka, hogy a fogalmaink egy része téves meggyőződésekre alapulnak. Ez jelentősen korlátozza a problémák megközelítésének lehetséges irányait, a helyes diagnózis felállítását.

Az én rövid korrupció-meghatározásom nagyjából így hangzik: A korrupció az önérdek és a közérdek közötti konfliktus megnyilvánulása. Elismerem, ez némi magyarázatra szorulhat, és ebben a formában csak akkor tekinthető helytállónak ha a politikai, illetve a közigazgatási intézményrendszerhez köthető hivatali korrupcióról van szó, de ez bejegyzés a szándékaim szerint elsősorban erről fog szólni.

Abban a pillanatban amikor egy közfeladatot ellátó személy rábólint egy megvesztegetési ajánlatra, akkor szóban forgó döntéshozó - legyen az rendőr, képviselő, polgármester vagy mezei ügyintéző - a saját személyes érdekeit a rá bízott közfeladat, a közérdek képviselete elé sorolja.

Az ember ösztönszerűen elsősorban a saját érdekeire van tekintettel, ebből következik, hogy a korrupció ellenes küzdelem jelenleg alkalmazott, jobbára adminisztrációs módszerei (a klasszikus büntetés-jutalmazás) általában az alapvető emberi természet elleni költséges, és a legtöbb esetben hiábavaló harcban nyilvánulnak meg. A különböző szankcióknak csak addig van visszatartó ereje amíg a várható büntetés, és a lebukás esélye meghaladja a korrupcióból származó előny mértékét. A jutalmazással is nagyjából ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a közfeledat ellátásából és a hivatali visszélésből származó előnyök nem zárják ki egymást. A korrupció visszaszorítása érdekében magas fizetéssel munkába állított adónyomozók esetében az élet már bizonyította, hogy az átlagon felüli juttatások nem garantálják az ártatlanságot. A kínai példa pedig a súlyos büntetések visszatartó erejét kérdőjelezi meg.

El kell fogadnunk, hogy az emberi lény bizonyos mértékben önző, de ez nem jelenti azt, hogy a korrupció létezését természetesnek kell vennünk. Az emberek szocializációját és viselkedését jelentősen befolyásolja a környezetük, erősen kételkedem abban, hogy civilizációnk létezése óta akárki is eleve korruptként jött volna a világra. Ha a bennünket körülvevő környezet korrupt, nagy valószínűséggel mi is könnyebben elfogadjuk a jelenség létezését, illetve veszünk részt benne, ha lehetőségünk nyílik rá. Szélsőséges esetben kifejezetten úgy is tűnhet, hogy a társadalmi berendezkedés azokat hozza helyzetbe, illetve juttatja előnyökhöz akik szerepet vállalnak a hivatali visszaélések változatos megnyilvánulási formáiban. Egy ilyen társadalomban a becsület a személyes érvényesülés béklyójává válik, és a szabálykövető magatartást nevetséges elvárni az állampolgároktól, különösen akkor ha a politikai elit is látványosan kihasítja a saját szeletét a korrupciós-tortából.

A korrupció rendszerhiba, olyan rendszerek betegsége amelyek alapvető törvényszerűségeket, és az emberi tényezőt hagyják figyelmen kívül. A rendszer konstrukciós defektjének mértékét jól tükrözi a korrupció kiterjedtsége, illetve az ellene zajló harc anyagi ráfordításainak mértéke. Az a rendszer, vagy közigazgatási egység amelynek működtetése nagyarányú antikorrupciós intézkedések nélkül problémás, illetve komoly hatékonységvesztést szenved el, a véleményem szerint működésképtelen.

Itt szeretnék egy pillanatra kitérni egy olyan téveszmére amellyel gyakran találkozom, nevezetesen a szegénység és a korrupció kapcsolatára.

Első pillantásra könnyen le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a kevésbé jómódú országok lakói hajlamosabbak a korrupcióra, de én azon az állásponton vagyok, hogy ennek a fordítottja sokkal közelebb áll a valósághoz: a kiterjedt korrupció az egyik fő tényezője a társadalmak elszegényedésének. Ha igaz lenne, hogy a szegénység szüli a korrupciót akkor ez országos szinten is megnyilvánulna, és jobbára csak az szegényebb társadalmi csoportokat, a ranglétra alacsonyabb fokán álló köztisztviselőket érintené, és mint tudjuk ez nem így van.

Szerettem volna még a lehetséges megoldásokkal is foglalkozni, de ez az írás már így is olvashatatlanul hosszú lett, ezért inkább két részre bontom, és a kiutakról egy másik bejegyzésben fogok elmélkedni.

Egy kormánya marad Európának?

Június végén az európai intézmények vezetői előállnak egy tervvel, ami az eurózóna közös kormányzását készítheti elő. A német támogatással kovácsolódó terv mögött nagy a zsarolási potenciál: a kezelhetetlen adósságok szétterítésébe a németek akkor mennének bele, ha a tagállamok feladnák szuverenitásuk igen jelentős szeletét. Az elmúlt két és fél év mintha ennek a főpróbája lett volna.  Magyari Péter - Index

Görögországot egészen addig próbálják meg az eurózónában tartani, amíg a folyamatos mentegetés költségei nem haladják meg azokat a károkat amit a kiszállás okozhat. A pontos képlet megállapítását nehezíti, hogy a rendezetlen, vagy akár a rendezett kiszállás költségei is nehezen felbecsülhetők, akár katasztrófálisak is lehetnek a jelenleg ismert pénzügyi rendszerünkre nézve, megjósolhatatlan kimenetelű gazdasági láncreakciókat elindítva.

A kétségbeesett és meglehetősen drága mentési kísérletek jól tükrözik az EU vezetőinek az elszántságát a görög uniós tagság mellett, illetve a dilemmát ami az adott szituációban rejtőzik.

(Zárójelben tenném hozzá, hogy a jelenlegi pénzügyi és bankrendszerünk összeomlása tagadhatatlanul komoly problémákat okozna, de a földi civilizáció végét biztosan nem jelentené. A döntéseket azonban közvetve, vagy közvetlenül az adott rendszer elsőszámú haszonélvezői hozzák, érthető, hogy ragaszkodnak hozzá.)

Görögország eurótagsága érdekében a végletekig hajlandóak lettek volna elmenni, a választások azonban beleköptek a levesbe. Az első kör eredménytelensége, és a következő választások várható eredménye valószínűleg ráébresztette az eurokratákat, hogy az érdekeiket érvényesíteni képes politikai elit nélkül az istenek pénze sem lesz elég a görög tragédia elkerülésére. Görögország amputálása az uniós térképről egyre inkább a kevesebb pusztítást okozó katasztrófának tűnhet.

Nem hiszem, hogy már feladták volna, de ha a következő választásokat követően, rövid időn belül nem sikerül ellenörzés alá vonni az ország irányítását akkor a görög eurótól elbúcsúzhatunk. Az idő az euró ellen dolgozik, a bizonytalanság a többi gyengélkedő állam helyzetét, illetve hitelképességét is tovább ronthatja.

Jelenleg mindent elkövetnek annak érdekében, hogy meggyőzzék a görög választókat arról, hogy csak egyetlen járható út - az uniós - létezik, ennek ellenére egy stabil patkum-párti kormányra kicsi az esély. Megpróbálhatják megtéríteni a SZIRIZA vezetőjét, de bedobhatnak egy a szakértői kormányt, vagy a Trichet-féle brüsszeli csődgondnokságot, sőt talán vadul hangzik, de szerintem szóba jöhet még a szükségállapot kihirdetése is. A katonai junta nem ismeretlen kifejezés a görögök számára.  Azt, hogy a trojka a kontroll megszerzése érdekében meddig hajlandó elmenni csak annak a függvénye, hogy mekkorára becsülik a tagság megszűnésével járó gazdasági károkat.

A görög kilépés a harcias nyilatkozatok ellenére a közelmúltig nem volt a pakliban amit bizonyít, hogy csak az utóbbi időben kezdtek megjelenni a felkészülésre buzdító nyilatkozatok.

Terveket kell kidolgozni Görögország euróövezeti tagságának rendezett körülmények között történő megszűnésére - írta szerdán megjelent tanulmányában Andrew Tyrie, a brit alsóház pénzügyi bizottságának elnöke. - HVG

Ezek a kijelentések más szempontból is érdekesek. Most akarnak nekiállni terveket kidolgozni?

Ha valaki megpróbál kivitelezni egy nagyszabású tervet, akkor ha egy kicsit is előrelátó akkor rendelkezik egy B-tervvel is, arra az esetre ha nem minden az elképzelései szerint alakul. Az Európai Unió és a közös valuta, az euró is meglehetősen grandiózus projektnek tekinthető, és számomra felfoghatatlan, hogy nem születtek előzetes tervek egy tagállam esetleges kilépésének az esetére. Gondatlanságról van csak szó, vagy a tagság megszűntetésének a lehetősége soha nem is volt opció a demokratikus országok demokratikus uniójában?

Tudom, hogy közhely a Szovjetunióval párhuzamot vonni, de abban biztos vagyok, hogy ott sem készültek a tagállamok rendezett kilépésével kapcsolatos B-tervek. Mondjuk azt tanultam, hogy az egy teljesen más típusú unió volt.

Össztámadás a mutyizások ellen

Új fejezet kezdődhet a hivatali visszaélések elleni örök harc mezején, miután a kormány meghirdette antikorrupciós programját, amely főként komplexitása miatt végre sikerrel kecsegtethet - vélekedett a Korrupciókutató-központ vezetője az MTI-Pressnek. Szántó Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem zászlaja alatt működő központ társigazgatója utalt arra, hogy a közélet tisztaságáért időről időre indított küzdelem eddig gyakran szélmalomharcnak bizonyult, a felbuzdulás többnyire alább is hagyott.

Most viszont szerinte a kilátások azért kedvezőbbek, mert a hivatali visszaélések ellen egyszerre több tárca, főhatóság egymással összehangoltan lép fel a kiskapuk eltorlaszolásáért, a csúszópénzek, a modernizált urambátyám alapú előnyszerzés, a mutyizás ellen. Ugyanakkor, okulva a korábbi kudarcokból, már nem csupán a szankciók kilátásba helyezésén van a hangsúly, hanem a fő csapásirány a megelőzésre és kultúraváltásra helyeződik.
    - A pénz bűvöletében ugyanis a büntetés nem elég visszatartó erő. Ezt igazolja például a kínai gyakorlat, ahol néhány év börtön helyett akár halálbüntetés várhat a lebukott megkenhető hivatalnokra, mégis él és virul a fehérgalléros bűnözésnek ez a formája. A sok sundám-bundám felszámolása csak részben múlik a szigorúbb ellenőrzésen, az átláthatóbb szabályozási rendszeren. Elsősorban olyan tiszta kezű, megkörnyékezhetetlen vezetők kinevezésére van szükség, akik egy-egy intézményből képesek kiszellőztetni a korrupciótól bűzlő levegőt. Szerencsére a morális válság ellenére ma is sok ilyen, szilárd erkölcsi alapon álló szakembert lehetne magasabb pozícióba helyezni, csak tudni kell jó érzékkel kiválasztani őket. Az utánpótlásban pedig nagy szerep hárul az oktatásra - húzta alá Szántó.
    
Világjelenségről van szó
    
    Az antikorrupciós stratégia véleményezésében a kutatóközpont is tevékenyen részt vállalt.
    Korábbi elemzései alapján a csalások, hivatali visszaélések, a csúszópénzek zsebből zsebbe átjátszásának titkos logisztikája leggyakrabban a közbeszerzéseknél, az uniós források felhasználásánál, az engedélyek megszerzése során és a büntetések kikerülésénél fordulnak elő. Mindenekelőtt ezeket a "praktikákat" kellene felszámolni. - De a pártfinanszírozás átláthatatlan szövevényében is elkerülhetetlen a rendteremtés, szigorúbb jogi szabályozással a törvénytelenségek megelőzése. Sajátos magyarországi helyzet - állítja a társigazgató -, hogy az elmúlt években, a médiumokban 2001-2009 között napvilágot látott korrupciógyanús esetek csaknem fele azokhoz a szervezetekhez kötődött, amelyeknek hivatalból feladatuk éppen ez ellen a súlyos társadalmi jelenség ellen határozottan fellépni. A rendőrség, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és az önkormányzatok tartoztak a vizsgált időszakban ebbe a körbe.
    Aláhúzta ugyanakkor, hogy természetesen nem csupán a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a korrupció, hanem lényegében világjelenségről van szó. Szavai szerint "a szabályok kijátszása, a közösség kárára történő különféle előnyökhöz jutás sötét összjátéka kisebb-nagyobb mértékben csaknem valamennyi országban ott lappang".
    - Mi a nemzetközi rangsorban valahol a középmezőnyben vagyunk, vagyis másokkal összehasonlítva közepes a hivatali és másféle korrupció mértéke - közölte a kutatóközpont vezetője. - Még akkor is, ha a nap mint nap megtapasztalt sok ordító visszásságot szubjektív érzésünk sokszor felháborítóan magasnak ítéli meg. Általában a diktatúrák alatt senyvedő társadalmakban a megfelelő kontroll hiánya miatt gátlástalanabbul zajlik a korrupció, mint a demokráciákban, de beágyazottságát tekintve ebben sok más tényező is közrejátszik. Az északi népek például a kultúrájukból, történelmükből és intézményeikből adódóan eleve inkább szabálykövetőek, mint a déliek. A hazai adminisztrációban az ellenőrzés - a torzult történelmi előzmények rossz tapasztalatainak a hatására - gyakran a szabadság korlátozása képzettársítását kelti, ami eleve a kijátszás reflexét erősíti. Ezzel szemben más népeknél nincs ilyen negatív érzet, és ezekben az országokban még az adózási fegyelem is szilárdabb, mint nálunk. Ugyanakkor például a közbeszerzéseknél Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet, legalábbis a korrupciós kockázatot vizsgálva.
    
Össztársadalmi érték
    
    A szakember szerint az emberiség történetében mindig jelen volt, de koronként változott a korrupció elterjedtsége.
    Az egyiptomi fáraók idején épp úgy átszőtte az emberek életét, mint ahogy a római birodalom bukásában is meg volt a maga szerepe, amikor a hivatalnokok mindinkább "romlottá, hitvánnyá, megvesztegethetővé váltak."
    A sötét középkorban jellemző volt például a hóhér megkörnyékezése, hogy az elítélt a karóba húzáskor kevesebb kínt elszenvedve halhasson meg, mások bosszútól hajtva azért fizették le a poroszlót, hogy ellenségük végső gyötrelmei fokozódjanak. A szocializmus évtizedeiben a hiánygazdaság keretei között többnyire egyszerűbb volt a cinkos összjáték az eladó és a vevő között egy Trabant-kiutalásnál vagy egy telefonvonal megszerzésénél.
    - A piacgazdaságban minden bonyolultabb, itt többnyire az egymással versengő felek, akár multinacionális cégek igyekeznek gyakran a törvények megszegése árán is előnyhöz jutni, akár a bevásárlóközpontok szemmagasságban futó polcainak megszerzésénél - sorolta Szántó Zoltán. - De persze egy-egy beruházás elnyerésénél többnyire nagyban, nagyobb tétekben megy a játék, és mivel minden résztvevő egyben bűntárs is, nehéz a leleplezés. Márpedig a leleplezés, a korrupció visszaszorítása össztársadalmi érdek, mert sokféle negatív hatása mellett súlyos gazdasági kérdés is.

Kruppa Géza - MTI

A korrupcióról kezdtem el egy bejegyzést írni napokban, amikor megtaláltam Kruppa Géza írását. Nagyon jónak találtam ezt a cikket, és a későbbiekben még szeretnék hivatkozni rá, ezért jelentettem meg a blogon.

Londoni elemzők: Magyarországon nagyobb lesz a recesszió

Jelentősen lefelé módosították a magyar gazdaság idei teljesítményére szóló előrejelzésüket pénteken londoni felzárkózó térségi elemzők az első negyedévi felülvizsgált GDP-adatok nyomán. - Világgazdaság

Ez az év egy kicsit rizikós lesz.....

Spanyolország mentőcsomagot kér, súlyosbodik az euróválság

Hivatalossá vált, amit eddig sejteni lehetett: Spanyolország nem úszta meg, hogy ne kérje az eurózóna segítségét a bajba jutott bankrendszerének stabilizálása céljából. Az EU negyedik, a világ 18. legnagyobb gazdasága kap mentőcsomagot. - Origo.hu

Görögország, Írország és Portugália, és most Spanyolország. Ki a következő?

Colosseum by César Poyatos via Flickr

A luxuscégeknél nincs válság

 

Hét hónapja a legnagyobb emelkedést könyvelhettek el ma reggel Prada részvényei azt követően, hogy a társaság közzétette negyedéves gyorsjelentését, melyben profitja megduplázódásáról számolt be. A vállalat papírjai közel 10%-os pluszba lendültek. - Portfolio

Na vajon miért nincs?

Lehet, hogy semmi nem lesz az egészből, de figyelemreméltó események vannak kibontakozóban a görög színfalak mögött.

Már tettem említést Max Keiser-ről a kiugrott brókerről akinek saját műsora van az orosz Russia Today, és az iráni Press TV hírcsatornákon, ahol híreket elemezget, és olyan gazdasági szakértőkkel beszélget akiket a mainstream média messzire elkerül. A műsorai azon kívül, hogy nagyon tanúságosak még meglehetősen szórakoztatóak is, legalábbis szerintem. Annyit még feltétlenül tudni kell róla, hogy a fedezet nélküli fizetőeszközök esküdt ellensége.

A múlt heti műsorában Hugo Salinas mexikói milliárdossal készített interjút aki szerint kiugrás esetén megoldást jelenthetne Görögország számára ha ezüstfedezetű nemzeti fizetőeszközt vezetnének be.

Az interjú végén Max Keiser megjegyezte, hogy tárgyalniuk kellene a SZIRIZA elnökével, és megkérdezte Salinas-t, hogy van-e magánrepülője.

Néhány nap múlva Max Keiser a twitteren keresztül keresett operatőrt a görögországi tárgyalásaik megörökítésére, tegnap pedig a következő képeket töltötte fel a weboldalára.

A képek szerint Keiser és Salinas megérkeztek Athénba az ezüstdrachma tervével, az a kérdés, hogy Tsziprasz hajlandó lesz-e fogadni őket, és fontolóra venni a tervüket.

A mai nap szenzációja kétségtelenül Matolcsy György a CNN-nek adott interjúja volt. A rövid szállóigegyanús aranyköpésekkel bőven megtüzdelt interjú azt bizonyítja, hogy Matolcsy vagy hülyének néz mindenkit, vagy pedig azt, hogy a saját elképzelései és a realitás közötti távolság lassan áthidalhatatlan méreteket ölt. Az olyan megjegyzések mint a "válságnak vége", "átmeneti időszak" vagy például a "magyar tündérmese" legalábbis erre engednek következtetni.

Vajon  mit is gondol erről az egészről a KSH?

Magyarország bruttó hazai terméke 2012 első negyedévében 0,7 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, a nemzetgazdasági ágak mintegy felének a teljesítménye stagnált - közölte a Központi Statisztikai Hivatal pénteken.

A naptárhatás kiszűrésével az első negyedéves GDP 1,2 százalékkal zsugorodott az előző év azonos időszakához viszonyítva és ugyanannyival az előző, tavalyi negyedik negyedévhez képest is.

A szezonálisan kiigazított adatok szerint 2012 első negyedévében a gazdaság teljesítménye 1,2 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest. A mezőgazdaság 8,4, az ipar 3,0, az építőipar pedig 5,0 százalékkal mérséklődött, míg a szolgáltatások összesen 0,2 százalékkal nőttek. A háztartások fogyasztási kiadása 0,1, a kormányzattól származó természetbeni juttatások szintén 0,1 százalékkal csökkentek. A közösségi fogyasztás 0,4 százalékkal nőtt, a végső fogyasztás nem változott. A beruházások visszaesése az előző negyedévi 1,2 százalékosról 2,1 százalékosra gyorsult. Az export 1,0, míg az import 1,5 százalékkal emelkedett a tavalyi negyedik negyedévhez képest. - MTI

Azt azért jó tudni, hogy optimizmus még bőven akad a kincstárban.

A Napi Gazdaság szerdai cikke szerint a Matolcsy-Tarlós megegyezés ellenére az állam jövőre  kivonul a BKV finanszírozásából, mivel a 2013-as költségvetési tervezetben nincsenek erre a célra elkülönített tételek.

Teljesen felesleges arról beszélni, hogy az állam kiszáll a BKV-ból mert ez belátható időn belül elképzelhetetlen, ebben az esetben ugyanis a közlekedési vállalat hónapokon belül összeomlana. Nem is beszélve a működéshez szükséges hitelek folyósítását biztosító állami garanciavállalásról, amire még sokáig igényt fognak tartani a pénzintézetek.

A Nemzetgazdasági Minisztérium sietve cáfolta a Napi Gazdaság értesüléseit. A beigért 22 milliárdot megkapja a vállalat, illetve a költségvetést is úgy alakítják majd át, hogy a fővárosnál valamivel több maradjon az adóbevételekből, amit Tarlós majd nyugodtan a BKV-ra költhet. Az állam a fővárosi önkormányzat közvetítésével tovább finanszírozza a vállalatot, ahogy korábban is említettem mindegy, hogy ki írja alá, a számlát az adófizetők állják. Ezeken kívül további bevételekre számítanak a dugódíjból is.

Más kérdés, hogy a feltételezett bevételek továbbra is csak arra lesznek elegendők, hogy a budapesti tömegközlekedés valahogy elvergődjön, az egyre ilyesztőbb mértékű infrastruktúrális amortizáció megállitására semmiképpen, a fékezésére aligha marad pénz. Vitézy Dávid egy korábbi interjúban azt állította, hogy az elmaradt fejlesztési beruházásokból jelentkező "műszaki adósság" körülbelül 720 milliárd forintra rúg, vagyis ennyivel kevesebbet költöttek a kelleténél a fejlesztésekre és a karbantartásra az elmúlt húsz évben.

A nem is olyan régen a nyilvánosság elé került névtelen karbantartó levele, amely a 3-as metró vonalán uralkodó katasztrofális állapotokról számol be némi hitelt adnak Vitézy szavainak.

"Sok helyen az oldalfalakon található márványlapok is bármikor leeshetnek, mivel az elmúlt 20 évben szinte sehol nem végeztek komolyabb karbantartást és szerkezeti- statikai vizsgálatokat." - Index

A főpolgármester szerint a 3-as metró nem veszélyes, és hangulatkeltéssel vádolta meg a  névtelenség mögé rejtőző karbantartót, akinek a beszámolója alapján arra lehet következtetni, hogy az ördög már ébredezik, és sürgős lépésekre van szükség egy esetleges tragédia - amelynek a felelőseként minden bizonnyal egy karbantartót neveznének meg - elkerülése érdekében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tarlós István ígérete szerint még idén 500 millió forintot fognak fordítani a 3-as metró infrastruktúrájának foltozgatására. Ez az összeg valamivel több mint 5 Szalainé végkielégítésére lenne elegendő.

A BKV járművein kockázatosabb és ijesztőbb az utazás mint a világ legbrutálisabb hullám illetve szellemvasútjain, amelyeket pedig szándékosan azzal a céllal építettek, hogy a frászt hozzák ránk. Ezekért az izgalmakért lassan már felárat lehetne szedni.

Életfogytiglani börtönre ítélték a Hoszni Mubarak volt egyiptomi elnököt amiért az egyiptomi tüntetések idején tüntetők meggyilkolására adott parancsot.

Mubarak politikai pályafutásának végórái: az utolsó hivatalos vendég.

Állítólag barát-ellenség felismerő katonai rendszerek közös kifejlesztéséről is tárgyaltak.

A közgazdasági guru szerint a forint túl erős és különösebb idegeskedés nélkül hagyni kellene leértékelődni.

Jeremy Siegel, az amerikai pénzügyi elitképző, a Wharton School világhírű professzora azt javasolja, hogy a világért se adjuk fel a forintot, nyugodt szívvel engedjük annak értékvesztését, így Magyarország egy-két éven belül rendkívül vonzó befektetési célponttá, és kiemelkedően versenyképessé válik. - Alapblog

Nem Siegel az első, és feltehetően nem is az utolsó aki a forintot túl erősnek tartja, és a magyar versenyképesség növelésének kulcsát a hazai fizetőeszköz értékvesztésében véli megtalálni. Tagadhatatlan, hogy vannak országok ahol a nemzeti valuta leértékelése, vagy az erősödésének akadályozása javított a versenyképességen, de azt gondolom, hogy egy olyan országban ahol az állam, és a lakosság is jelentős mértékben devizában van eladósodva ez nem járható út. Az adósságállomány növekedésén kívül további nehézségeket okozhat az import termékek árának növekedése is.

A forint ereje, vagy gyengesége sem teljesen egyérttelmű, a Big Mac index szerint például kifejezetten alulértékelt.

A másik kérdés a forint árfolyamával kapcsolatban az, hogy vajon mekkora értékvesztést szenvedne el ha megszűnne a magas jegybanki alapkamat által nyújtott támasz.  A magas jegybanki alapkamat egy mesterséges forint-árfolyamot eredményez, a valós és a mesterséges árfolyam különbözetét azok fizetik meg - még ha nem is közvetlenül - akik forintban vannak eladósodva. Az államadósság miatt gyakorlatilag mindenki aki Magyarországon él.

( Valódi értéken itt azt az árfolyamot értem amit akkor tapasztalhatnánk meg ha a jegybanki alapkamat az eurózónáéhoz hasonló mértékű lenne.)

Visszatérve Siegel-re, úgy gondolom, hogy a fizetőeszköz értéktelenítése önmagában nagyon kevés, és nem feltétlenül jár együtt a versenyképesség növekedésével. Ezt a Big Mac index is illusztrállja, az alul és felülértékelt valutákkal rendelkező országok között is találunk olyan gazdaságokat amelyek határozottan versenyképesnek látszanak.

A kormány vélhetően tudatában van a forint értékvesztésében rejtőző problémáknak, ezért inkább a munkavállalók jogainak nyírbálásával, és a minimálbér liberalizációjával próbálják piacképessé tenni azt a magyar ásványkincset amire a gazdasági koncepciójukat alapozzák: az olcsó munkaerőt.

Amikor a JP Morgan 2 milliárd dolláros veszteségről tett jelentést megjegyeztem, hogy ez a összeg még korántsem tekinthető véglegesnek, minden bizonnyal sokkal nagyobb bukásról van szó. Elemzők véleménye szerint most már úgy tűnik, hogy a második negyedév végén a JP Morgan vesztesége meghaladja majd a 4 milliárd dollárt. Szerintem még mindig alábecsülnek.

Ennek ellenére a JP Morgan miatt felesleges lenne aggódni, (ha nincsenek részvényeid) mert abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy az amerikai adófizetők készségesen kimentik őket ha túl nagy lenne a baj. A JP Morgan egyike azoknak az amerikai pénzintézeteinek amelyek túl nagynak ítéltetnek a bukáshoz, legalábbis addig amíg sikerül elhitetniük a közvéleménnyel, hogy a bukásuk katasztrófát jelentene az egész civilizáció számára.

Extra életbiztosítást jelent a cégnek, hogy Jamie Dimon a JPM vezérigazgatója mellékállásban az amerikai jegybank, a FED igazgatótanácsában robotol.

A kormány az igéretéhez híven idén eröltetett menetben dolgozta ki a 2013-as költségvetést, és őszintén megdöbbent, hogy ezt komolyan gondolják. Elsősorban nem a tervezet kiszivárgott részletei leptek meg - amelyekről bővebben az Origó oldalán lehet tájékozódni - hanem az, hogy elkészült.

Tavaly augusztus végén fogadta el a kormány az idei költségvetés tervezetét, amit még decemberben is módosítgattak, és még így is sikerült alaposan mellélőni. Arra a kérdésre, hogy a 2012-es költségvetés mennyire lett irracionális természetesen majd csak az év végén lehet pontos választ adni, de az a tény, hogy év közben már új adók bevezetésére van szükség sokat elárul a 2012-es büdzsé precizitásáról.

Szerintem nehéz lenne olyan épeszű embert találni aki elhinné, hogy a 2013-as költségvetési tervezet számainak az adott világgazdasági környezetben valamiféle köze lehet a jövő év realitásához. Az Európai Unió politikusai és szakértői közül sokan még azt sem tudják, hogy a görög választások után mi lesz. Mindenesetre arra kíváncsi lennék, hogy például milyen euró-árfolyamokkal kalkuláltak a kormány szakértői.

A kormánynak kötelessége költsévetést kreálnia, és természetesen az előrelátó kormány gondolatával sincs semmi bajom, de nem tudom mi értelme van a kapkodásnak egy olyan tervezet elkészítésében amit még karácsonykor is módosítgatnak majd, és az adatok feltehetően minden valóságalapot nélkülöznek.

Nehezen tudom elhessegetni a gondolatot, hogy a megfeszített munkatempót esetleg az IMF és az Európai Bizottság tisztségviselői irányába érzett bizonyítási kényszer diktálta.

Az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottsága támogatta hétfői ülésén azt a kormányzati módosító javaslatot, amely szerint az államháztartás központi alrendszerének idei bevételi és kiadási oldala is csökken 288,8 millió forinttal.

Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára indoklásában elmondta: a módosításra a Költségvetési Tanács döntése miatt kerül sor, mivel a tanács aggályosnak tartotta a bírságbevételek 288,8 millió forintos emelésére tett javaslat megalapozottságát. Ezért a kormányzati kiadások 288,8 millió forintos csökkentésére tesz javaslatot a szaktárca. - MTI

Ha jól értelmezem akkor az történt, hogy a Költségvetési Tanács elé került egy módosító indítvány amely szerint növelni kellene a bírságbevételeket 288.8 millió forinttal. Meglehetősen kreatív módja ez a költségvetési lyukak foltozásának, a lelki szemeimmel szinte már látom is, ahogy leszólnak az illetékes szerveknek: srácok egy kicsit jobban oda kellene figyelni, lépjetek a nyakukra!

Az ötletből szerencsére nem lett semmi, mivel a Költségvetési Tanács szerint a javaslat formailag megfelelő ugyan, de nem vezeti le pontosan a 288 millió forintos többletbevétel jogcímét, és forrását. Na igen a jogcím. Vajon milyen meggyőző jogcímmel lehetne ellőállni a szabálysértési bírságbevételek növelésénél?

Külön érdekessége a dolognak, hogy a 288 millióra a kormányhivatalnak lenne szüksége, mivel átvette a települési jegyzőktől az általános szabálysértési hatóság szerepét, és a behajtási infrastruktúra kialakítása új terheket jelent. Az extra forrás olajozhatta volna a bírságforintok útját a központi költségvetésbe.

Aggódni azonban nem kell, az NGM helyettes államtitkára tájékoztatta a tisztelt házat arról, hogy jól állnak a szabálysértési bírságok frontján, időarányosan kalkulálva a bevételek várhatóan 1.1-1.8 milliárd forinttal meghaladják majd a tervezettet. Némi büszkeséggel tölt el a tudat, hogy állampolgári kötelességemnek eleget téve, a célkitűzések eléréséhez egy esetben már én is hozzájárultam az idén. Egy ravaszul kihelyezett traffipaxnál fizettem be a bírság-adót, én így vettem ki a részem a költségvetés bevételi oldalának finanszírozásából.

Különösebb pénzügyi tájékozottság nélkül is nyilvánvaló, hogy a spanyol bankszektor, a nemrégiben államosított Bankia vezetésével nincs túl jó formában. Maga az államosítás ténye is árulkodó, egyszerűen azt jelenti, hogy a szóban forgó bank állami segítség nélkül csődbement volna. Demokratikus kormányaink valamilyen furcsa és költséges logikát követve szinte kizárólag veszteséges, vagy csődhatáron tangózó pénzügyi szervezeteket államosítanak.

A Bankia főhadiszállása Madridban - úgy tűnik megdőlt....

A betétesek közül sokan vették az adást, és elkezdték kimenteni a pénzüket a 2010-ben egyszer már megmentett, a spanyol betétek 10%-át kezelő Bankia-ból. A bankpánik könnyedén öngerjesztő folyamattá válhat, ezért nehéz hiteltérdemlő információkat szerezni a betétkivonási láz valódi mértékéről.

A Bankia szorult helyzetéről árulkodik az egyik új akciójuk, amelynek keretein belül Pókember-mintás törölközőket osztogatnak azoknak akik új betétet helyeznek el náluk, vagy legalább 300 eurót megspórolnak (a számlájukon hagynak) a hónap végéig. Akik ügyesen gazdálkodnak egy sorsoláson is részt vehetnek, a fődíj egy útazás New York-ba.

A Reuters úgy kommentálta az eseményt, hogy a Bankia a Pókember segítségével próbál kimászni a gödörből.

A spanyol miniszterelnök annak ellenére optimista, hogy a legatyásodott ország két éven belül már a második bankmentéshez fogott hozzá, és a napokban azt találta nyilatkozni, hogy az "euróövezet problémái hamarosan elkezdődnek megoldódni".

Őszintén szólva ide egy pókemberes törölköző képét szántam illusztrációnak, de inkább csak egy linket szúrok be, ami Google képkeresőjének találataira mutat a "spiderman towel" kifejezésre keresve. A megoldás felülről a harmadik sorban.

A Napi Gazdaságban május 30-án jelent meg egy cikk amely megkérdőjelezte a nemesfémek, konkrétan az arany menekülési eszközkénzt betöltött szerepét.

Az európai adósságválság fellángolásaikor a befektetők időről időre megtalálták az aranyat, mint biztonságosnak hitt befektetési formát. Azonban az utóbbi időszakban mintha megkopni látszana a nemesfém menedékszerepe, az újabb görög események és a spanyol hitelpiaccal kapcsolatos aggodalmak már nem tudtak lökést adni az arany árfolyamának. - Baj van az arannyal - befuccsolt a végső menedék - Napi Gazdaság

Néhány apróságot szeretnék a cikkel kapcsolatban megjegyezni.

A valuták, részvények, államkötvények árfolyama elsősorban nem a konkrét értéküket, vagy a mögöttük álló gazdasági teljesítményt fejezi ki, hanem a beléjük fektetett bizalmat. Ez a helyzet az arannyal is. Az arany az egész bolygón értéket képvisel, értékmegörző szerepét évszázadok (akár ezredek) óta tartja, miközben túlélt már megszámlálhatatlan mennyiségű és típusú államkötvényt, értékpapírt, részvényt, és fizetőeszközt. A nemesfémekbe vetett bizalmat nehéz megingatni, az értéke ellenáll az államcsődöknek, a tőzsdék összeomlásának, az inflációnak, a leminősítéseknek és gazdasági válságoknak. A "papírarany" megjelenése ugyan sérülékennyé tette a nemesfémeket a shortolással és az egyéb manipulatív tranzakciókkal szemben, de hosszútávon ez jelentősen nem fogja befolyásolni az több évszázados bizalmat.

A Napi Gazdaság cikke számtalan magyarázattal szolgál az arany relatív gyengélkedésének okaira, én megosztanám a saját gondolataimat, még ha nem is találja mindenki feltétlenül helytállónak őket.

Az arany árfolyama a világpiacon dollárban van meghatározva, ezért a dollár erősödése negatívan hat a nemesfémek árfolyamára. Az európai problémák és az USA kilábalását sejtető - véleményem szerint ügyesen manipulált - gazdasági adatok is az amerikai fizetőeszközt izmosítják. Azt gondolom, hogy az amerikai gazdasági valósággal az új elnök, Obama vagy Romney beiktatását  követő hónapokban már biztosan lesz alkalmunk megismerkedni, és akkor érdemes lesz visszatérni az arany árfolyamára, a feltételezett gyengélkedésre, és a végső menedék kérdéskörére.

Egy kis ízelítőt pénteken már kaphatott aki figyelt:

Óriási csalódást okoztak az amerikai adatok

Májusban a várt 150 ezerrel szemben mindössze 69 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma az Egyesült Államokban, a munkanélküliségi ráta pedig a várt stagnálással szemben 0,1 százalékponttal 8,2 százalékra emelkedett. Az elmúlt hónapok adatait jelentősen korrigálták. - Portfolio.hu    

Az arany árfolyama azonnal reagált a hírre...

Korai temetni.

Tegnap sokak meglepetésére a Bloomberg kereskedelmi információs felületén megjelent a görög drachma. Az ügyfélszolgálat munkatársai szerint csak egy tesztről van szó, és az "POST EUR" (euró utáni) drachma azóta lekerült a platformról.

RT nyomán

Néhány nappal ezelőtt tudósítottak a hírportálok Christine Lagarde nyilatkozatáról, amely szerint a görögöknek javítaniuk kellene az adózási moráljukon.

"Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója szerint a gazdasági válságtól szenvedő görögöknek az adók befizetésével kellene segíteniük magukon. Lagarde a The Guardian című brit napilapban szombaton megjelent interjújában hangsúlyozta, hogy az adóelkerülés komoly szerepet játszik Görögország pénzügyi nehézségeiben. Úgy fogalmazott, hogy a görög társadalomnak önmagán kellene segítenie azzal, hogy mindenki rendszeresen befizeti az adót." - INDEX

Kétségtelen, hogy sok igazság rejtőzik Lagarde szavai mögött, Görögországban szinte nemzeti hagyomány az adóelkerülés, és ennek valóban komoly szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában.

De vajon mennyi adót fizet az IMF vezérigazgató?

Egy fillért sem.

Christine Lagarde 467940 dolláros éves fizetése, és az évi 83760 dolláros egyéb juttatásai  teljes adómentességet élveznek. Ezeken felül még természetesen nagyvonalú költségtérítés is megilleti az IMF vezért.

Így nem is olyan nehéz az adózási morálról moralizálni.

Christine Lagarde adókerülése természetesen legális, hasonlóan néhány egyéb nagy nemzetközi szervezet bürokratáinak adómentességéhez, akik a közteherviselést sokkal rugalmasabban értelmezik ha a saját zsebükről van szó.

A különböző nemzetközi szervezetek jól fizetett tisztségviselői szerint a magas fizetésekre azért van szükség, hogy a soraikba tudják csalogatni a privát szektor tehetségeit. Valójában azonban a vezető beosztású alkalmazottak szinte kizárólag kormányzati poziciókból érkeznek.

Gondolom voltak akik felfigyeltek a múlt héten arra a hírre amely szerint Németország sikeresen bocsátott ki zéró kamatozású államkötvényeket.

"A befektetők annyira tartanak a tőkéjük elvesztésétől, hogy akár a kamatról is hajlandók lemondani, csak hogy biztonságban tudják pénzüket - a német szövetségi kormány így zérókupon kötvényt bocsát ki....A Lloyds Bank elemzője szerint a kamatok hiánya valószínűleg nem befolyásolja drasztikus mértékben a keresletet. A német szövetségi kormány így 5 milliárd euró értékben bocsát aukcióra két éves futamidejű zérókupon-kötvényt szerdán." - Privátbankár

A zéró kamatozás nem új dolog, sőt, az inflációval ellensúlyozott hozamok eddig is könnyen eredményezhetnek negatív reálkamatokat. A német zérókuponok kaptak némi nyilvánosságot, azonban Svájcban egy ennél is érdekesebb jelenség van kibontakozóban.

Korábban az SNB a kellemetlenül erősödő nemzeti valuta megfékezése érdekében  1.20-as euró/frank árfolyamlimitet vezetett be, ez azonban nem csökkentette érdemben a befektetők svájci frank iránti éhségét.

A kockázatkerülési hullám következtében a svájci kormány májusban több esetben sikeresen értékesített rövid lejáratú államkötvényeket negatív hozammal. Május 15-én 3 hónapos futamidőre mínusz 0.2%, május 22-én 6 hónapos, mínusz 0.32 százalékos kamatozású állampapírokat bocsátottak ki. 29-én pedig 0.62% negatív kamat ígérete mellett értékesítettek kötvényeket 716 millió dollár értékben.

Ez azt jelenti, hogy az állampapírok vásárlói nem csak simán lemondanak a kamatjövedelmükről, hanem egyenesen fizetnek azért, hogy a svájci kormánynak hitelezhessenek. Elemzők szerint a befektetők akár áldozni is hajlandók csak azért, hogy a pénzük biztonságban legyen. Néhány év, estelgeg hét múlva majd biztosan meg lehet állapítani, hogy ezek a befektetők túlságosan óvatosak voltak, vagy tudtak valamit. Mindenesetre elég aggasztónak találom, hogy negatív kamatozású kötvényekre igény van.

Tegnap este egy baráti beszélgetés közben merült fel a BKV helyzete, és kiváncsi lettem, hogy vajon mennyibe kerülhet egy vonaljegy valójában. Tisztában vagyok azzal, hogy 320 forintért lehet részem a felejthetetlen, és gyakran izgalmakkal teli utazásban, de én azt szerettem volna tudni, hogy az adófizetők és a BKV felhasználók együttesen mekkora összeget fizetnek egy vonaljegyért.

Az elmúlt időszakban a 2010-es esztendő a BKV szempontjából talán az egyik legjobb év volt, a költségvetésüket némi plusszal sikerült zárni. A "siker" azonban csak a szokásosnál nagyvonalúbb állami támogatásoknak volt köszönhető.

"A cég 2010-ben a költségvetési törvényben előirányzott 32 milliárd forintos "normatív" támogatáson felül 17,5 milliárd forint plusz támogatást kapott - az utolsó 7,5 milliárdos részletet decemberben utalták át - a zavartalan működés érdekében." - Világgazdaság

Erről az évről részletes költségvetési adatokat találtam, ami megfelelő terepnek igérkezett a számítgatásokhoz. Igazság szerint nem törekedtem az überpontosságra, elsősorban a nagyságrend érdekelt, ha valaki esetleg jobban belemerül és pontosítani szeretne a hozzászólások között megteheti.

Egyszerű számításaim folyamatával nem akarok untatni senkit, a végén nekem kb 780 forint jött ki ami nagyjából annyit jelent, hogy minden eladott 320 forintos jegyet az adófizetők további 460 forinttal konszolidáltak 2010-ben.

2012-re vonatkozóan még nincsenek végleges adatok, de Vitézy Dávid kisegített egy nyilatkozatával. Az ő számításai alapján ha az állam kivonulna a BKV finanszírozásából, akkor a 9800 forintos havi bérletért 27000 magyar pénzt kellene csengetni a BKV-jegyirodáinál, ebből arra lehet következtetni, hogy egy vonaljegy körülbelül 880 forintba kerül 2012-ben. Más megközelítésből szemlélve minden magyar adófizető valamivel több mint 20000 forintot költ a BKV-ra anélkül, hogy akár egy szakadt trolira feltenné az ülepét. Ráadásul az adófizetők még bliccelni sem tudnak.

Ez azonban még nem tekinthető végleges számnak, mivel ott vannak az újrafinanszírozásra váró hitelek is, amelyeket az óvatos bankárok már kizárólag állami garanciavállalás mellett hajlandóak fontolóra venni. Számukra nyilvánvaló, hogy a BKV önerőből már képtelen lesz valaha is eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek, még annak ellenére sem, hogy a bevételeket, a támogatásokat, és a hiteleket kizárólag a működés fenntartására fordítják, az infrastruktúra fejlesztésén, és karbantartásán megspórolt forintok pedig már minden napra tartogatnak meglepetéseket az utazóközönség számára.

Az állam ha tehetné kivonulna a tömegközlekedési tömegszerencsétlenségből, szívesen ráhagyná a fővárosi önkormányzatra, de ez egyelőre nem kivitelezhető, többek között azért sem mert a bankoknak már nem elég az önkormányzati garancia, és nem hinném, hogy a dugódíj és az egyéb, még az ötletelgetés stádiumában lábadózó, a BKV eltartására kitervelt adófajták elengendők lesznek a működés biztosítására nem is beszélve a 20 éve elmaradt fejlesztésekről, és karbantartásról. Mellesleg az állami és önkormányzati támogatások között szerintem lényegi különbség nincs, mert gyakorlatilag mindkettő az adófizetők zsebéből ered, ugyanúgy ahogy a dugódíj is. Nem tudom, hogy tényleg komolyan gondolták-e, hogy egy extra bürokrata réteg (BKK) majd megoldja a vállalat alapvető problémáit, de azon kívül, hogy szorgalmasan kutatják, hogy ki állhatná a számláikat még nem sok mindent értek el.

Kicsit talán még korai erről elmélkedni, mert nem hiszem, hogy Orbán Viktor a közeljövőben a visszavonulását tervezné, - esetleg egy csúfos választási vereség után - és a hosszútávú előrejelzésekbe egyébként is csúnyán belerondíthatnak az előre nem látható, váratlan események, de ha fogadnom kellene az Orbán-utódra akkor én Lázár Jánosra tenném a voksomat.

Lázár nem a tipikus zombi-pártkatona, nem átlagos bólogató János, vállalja a konfliktusokat még akkor is ha a saját csapatával kerül szembe, nem fél nemet mondani a Fideszes dinoszaurusz-politbürónak, és a párt ősatyjának sem. Ellentétes véleményét egyeztetés nélkül a nyilvánosság előtt is felvállalja, ami jelenleg okozhat némi felszín alatti feszültséget a pártban, de egy ilyen bevállalós, arrogáns pártvezér igen hatékony lehet a többi párt elleni politikai csatározásokban.

Meredeken felfelé ívelő politikai karriere során, rövid idő alatt meghatározó karakterévé vált a Fidesznek, gyakorlatilag a második erővé lépett elő Lázár a frakcióvezető. Egy-két sallerral már nem lehet rendre utasítani, és minden bizonnyal Orbán Viktor is sejti, hogy komoly politikai kockázatot rejthet magában ha beleköt a radarblokkolós Lázárba, ezért is próbálja egyre közelebb húzni magához, beépíteni a közvetlen csapatba, és ki tudja, titokban talán már a pártelnöki stafétabotot is neki szánja.

Fotó:MTI

Érdekes elképzelésnek adott hangot, az Európai Központi Bank volt elnöke Jean-Claude Trichet.

A hivatalából tavaly novemberben leköszönt központi bankár szerint az Európai Unió döntéshozóit fel kellene hatalmazni arra, hogy bizonyos tagországokat fizetésképtelennek minősítsenek, és ezek után az EU átvenné a fiskális politika gyakorlásának jogát a kormányoktól. Trichet terve szerint közvetlenül Brüsszelből irányítanák bajba került országok költségvetését, szabályoznák az adóztatást, és az állami kiadásokat. Így képzeli  Trichet valutaunió megmentését, és szerinte ez a következő szükségszerű lépés az európai integráció erősítése érdekében.

A volt EKB vezér azt is elmondta, hogy a tervének megvalósításához szükséges keretek  rendelkezésre állnak, mivel a tagországok már áldásukat adták, hogy Brüsszel figyelemel kísérje a költségvetésük alakulását, és szankciókat foganatosítson azokkal az államokkal szemben amelyek túlságosan nagy költségvetési hiányt halmoznak fel. A fiskális felügyeleti hatalom már adott.

A következő lépés lenne, hogy "csődgondnokság" alá vennék azokat az országokat amelyeknek a kormányaik nem képesek végrehajtani az Európai Unió által meghatározott, illetve jóváhagyott költségvetési politikát.

Addig amíg csak egy magánvéleményről van szó, nincs miért aggódni, azonban Trichet-tervet előterjesztették az egybegyülteknek G8 találkozó előestéjén ahol a hírek szerint osztatlan elismerést aratott. A prezentáció ténye azt jelenti, hogy nem csak egy kótyagos exbankár beteges fantáziálásól van szó.

Ha sikerülne Trichet ötletét a gyakorlatba átültetni, akkor a demokratikusan választott kormányoknak nem sok mozgástere maradna. Az egyedüli funkciójuk az unió által meghatározott gazdaságpolitika érvényesítése lenne, és ha tudatosan, vagy a szándékaik ellenére sem járnának sikerrel Brüsszel egyszerűen átvenné tőlük az irányítást. Ebből egyenesen következik, hogy a választások a maradék értelmüket is elveszítik.

Azt hiszem, hogy a tervnek különös jelentőséget ad a közelgő görög parlamenti választás, és annak várható eredménytelensége. Korábban egyszer már megjegyeztem, hogy azért érdemes a görög eseményeket figyelemmel kísérni, mert a várhatóan az európai demokratikus színjáték utolsó felvonásának lehetünk tanúi. Ezt még mindig tartom.

Még ma sem lehet pontosan megállapítani, hogy mi lesz az euróválság vége, de az már az elején is biztos volt, hogy az unió tagországai sokat fognak veszíteni a függetlenségükből.

Zéro tolerancia, na ja.......

A nemi visszaéléssel gyanúsított papokkal szembeni eljárást és a civil hatóságokkal való együttműködést szabályozza az olasz püspöki konferencia (CEI) dokumentuma, mely nem kötelezi feljelentésre a püspököt.

 

   

 A papok által kiskorúakon elkövetett szexuális visszaélésre vonatkozó irányelvek leszögezik, hogy a püspököknek a kánonjog szerint kell eljárni. Ha az egyházmegyéjükben szolgáló papokat pedofília gyanúja éri, a püspök feladata a vádak megalapozottságának ellenőrzése - foglalta össze a sajtónak a CEI dokumentumát Mariano Crociata, az olasz püspöki kar főtitkára.  Crociata elmondta, hogy XVI. Benedek tavalyi rendelkezése szerint a püspöki konferenciáknak idén májusig volt idejük a pedofília elleni irányelvek kidolgozására.

Ezek szerint ha a pappal szembeni vád megalapozott, a püspök a vatikáni Hittani Kongregációnak köteles jelezni az ügyet. A szexuális visszaélést elkövető pappal szembeni intézkedések különböző szintűek lehetnek: korlátozhatják szolgálatát a hívőkkel és a kiskorúakkal való érintkezés megtiltásával, távozásra szólíthatják fel vagy kizárhatják az egyházból - írta a VaticanInsider hírportál arra emlékeztetve, hogy a nemi visszaélésekkel szemben "zéró toleranciát" hirdető XVI. Benedek 2010-ben húsz évre emelte az elévülés idejét az áldozat 18. életéve betöltésétől számítva.

 A CEI dokumentumának 5. pontja azt hangsúlyozza, hogy a püspök nem hatósági személy, ezért "nem jogi kötelessége a polgári hatóságoknak való jelentés".     A püspököket nem kötelezhetjük, de semmi nem akadályozza, hogy saját kezdeményezésre együttműködjenek a hatóságokkal - hangoztatta Crociata.     Az olasz sajtó hozzátette, hogy William Levada, a Hittani Kongregáció prefektusa az idén februárban, Rómában a pedofíliáról tartott nemzetközi egyházi konferencián a civil hatóságokkal való együttműködést szorgalmazta, ugyanakkor az egyházmegyék hatáskörébe utalta a kérdést.

 

MTI

Eddig úgy tudtam ha törvénysértő magatartás jut a tudomásomra akkor állampolgári kötelességem értesíteni az illetékes hatóságot. Ez isten szolgáira a jelek szerint nem vonatkozik, a kiskorúak szexuális zaklatását ők elintézik maguk között, lejátszák a püspökkel. Gondolom akkor is hozzá szaladnak ha valaki mondjuk feltöri az autójukat.

A Hittani Kongregáció azonban nem tréfadolog, komoly szankciókkal sújtják a kiskorúak zaklatásán kapott testvéreiket: "korlátozhatják szolgálatát a hívőkkel és a kiskorúakkal való érintkezés megtiltásával, távozásra szólíthatják fel vagy kizárhatják az egyházból."

Ez jár szerintük azért, amiért egy egyszerű földi halandó a jobb helyeken súlyos börtönbüntetésre számíthat, nem is beszélve a rabtársak és a társadalom megvetéséről. Az úr szolgálata úgy tűnik, hogy némi-nemi kiváltsággal is járhat.

Szerintem a cölibátus agyatlan intézményén kellene elgondolkodniuk egy kicsit. Az egészséges szexualitás az emberi faj természetes velejárója, az elfojtása könnyen olyan szélsőséges megnyilválvánulásokhoz vezethet mint például a pedofília. Nem tudom, hogy a kiskorúak szexuális zaklatásáért, illetve az elkövetők mosdatásáért a pokolra lehet-e jutni, de ha igen akkor a pokolnak már nem sok visszatartó ereje maradt, még azok körében sem akik a létezésének a hírdetéséből próbálnak tőkét kovácsolni évszázadok óta.

Az egyháznak azonnal ki kellene rekeszteni azokat akikkel szemben a gyanú beigazolódik, és minden segítséget megadni a hatóságoknak a hasonló ügyek felderítéséhez.