Ha esetleg él még valaki ebben az országban akit nem sokkoltak eléggé a kormány "tervei" és elképzelései a jövőnkre nézve, azoknak itt van még egy álmatlan éjszakákkal kecsegtető új fejlemény:
B-tervre általában akkor van szükség, ha az A-terv valamilyen külső körülmény, vagy a terv hibáiból fakadóan nem jön be. A logika azt diktálja, hogy az A-terv sikerében jobban bízunk, az adott körülmények között az tűnik megfelelőbbnek. A B-terv az eredeti elképzelésünk kudarca után, jó esetben "fiókból előrántható", rossz esetben szükség szülte improvizáció.
Vessünk csak még egy pillantást az A-tervre, és képzeljük el, hogy mi lapulhat a fiókban:
(Fotó:Index)
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni a feltételezett B-terv tartalmával kapcsolatban, de ha a "zseniális" A-tervből indulunk ki akkor valószínűleg nem létezik, de ha mégis, akkor mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, és készüljön fel a szörnyhalálra.
Egy újonnan életbe lépett szabályozás korlátozza az arany vásárlásának lehetőségét a magánszemélyek számára Ausztriában. Az új osztrák rendelkezések szerint a magánszemélyek egyszerre csak maximum 15000 euró értékben vehetnek aranyat.
Az arany ára több alkalommal döntött rekordot a nyár folyamán. A pénzügyi bizonytalanság fokozta a keresletet, a befektetők az aranyba menekülnek. Az arany bolygónk minden pontján értéket képvisel, biztonságos befektetés, inflációálló, és ebben nehéz gazdasági környezetben még jól is "kamatozik", a mosolyra fakasztó banki betéthozamokhoz képest mindenképpen. (Ha valaki pontosan egy évvel ezelőtt aranyat vett, a mai árfolyamon 42%-os hozamot könyvelhet el.)
Az osztrák illetékesek a pénzmosás elleni küzdelemmel indokolják a lépést, de sokak szerint félő, hogy ez csak a kezdete egy új európai pénzügyi doktrínának amelynek keretein belül a kormányok adminisztrációs eszközökkel próbálják korlátozni a magánszemélyek pénzügyi szabadságát.
A Széll Kálmán terv beharangozása idején úgy éreztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Lehet, hogy naív vagyok, de ennél azért sokkal többre számítottam. Nem értettem, hogy ez az egész hogyan fogja kihúzni az országot a gödörből, végül arra jutottam, hogy Matolcsy a túlélésre játszik, arra számít, hogy nyugaton javul a helyzet, és minket is magukkal rántanak. Nos ez nem jött be.
Nyugaton a helyzet változatlan, sőt, ennél lesz még rosszabb is.
Közben a megszorítás kifejezés használatát a kormány mindenáron igyekszik elkerülni, de ez nem sokat számít, mert nem figyelünk arra amit mondanak. Minek?
"Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" O.V.
Ha Matolcsytól csak ennyire futja akkor nagyon kemény évek elé nézünk. Hosszútávú koncepciónak, bátor lépéseknek nyoma sincs, csak kapkodás, fejetlenség, megszorítások. Nevezd ahogy akarod.
Az elmúlt 20 évben Tibetről jobbára csak annyit hallhattunk, hogy az elvetemült kínai kommunisták megszállás alatt tartják a szegény szerzetesek földjét, akiknek jár a függetlenség, a demokrácia mégpedig azonnal.
A nyugat Kína ellenes retorikáját kiscserkész módjára vette át a magyar média a megfelelési kényszer hatására, divat volt a Dalai láma, és a Free Tibet.
20 évig tapogatóztunk a sötétben, de most végre eljött az igazság pillanata ,megtudhatjuk, hogy Kádárék mégis jobban tudták, Kína jó. A tibetieknek tulajdonképpen hálásnak kellene lenniük a kínai elvtársaknak, akik befektetnek és fejlesztenek, infrastruktúrát, oktatást, egészségügyet, Tibet lassan, de biztosan földi paradicsommá válik a kínai katonák bakancsai alatt. Hol is tartanának nélkülük?
Ha ezzel a lendülettel nyomulunk Kína felé, akkor azon sem fogok meglepődni ha a kormányzati propaganda Magyarországot rövidesen nem kelet-európai, hanem nyugat-ázsiai államként fogja definiálni.
Egyesek még mindig képtelenek felfogni, hogy itt szó sincs semmiféle megszorításokról, és különben is, jobban élünk mint valaha.
Ha nem sikerül a szarból várat építeni, akkor majd úgy csinálnak mintha. Úgy látszik egyre keserűbb pirulák vannak kilátásban, amelyeket le kell nyeletni.
"A kormány a meghozott szakpolitikai döntések minőségét és társadalmi elfogadottságát növelné azzal, ha mögötte egységes szemléletű szakpolitikai és kommunikációs stratégia húzódna - áll a közbeszerzés pályázati dokumentációjában."
Röviden annyi, hogy a kamuzást egy magasabb szintre kívánják emelni, másfélmilliárdért cukrozzák tovább a szart. A mindenkori magyar kormányzati propaganda, PR, vagy kommunikáció ha úgy tetszik, a bénaságával már számtalan vidám percet okozott. A saját meggyőződésem mindig is az volt, hogy a profizmus teljes hiányának hátterében pontosan a sajátos magyar közbeszerzés állhat. Nem azok a cégek kapták a munkát akik a legjobban értettek a dologhoz, hanem azok akik a legközelebb ültek a tűzhöz, álltak a családhoz. De lehet, hogy tévedek. Mindenesetre azt meg kell említeni, hogy a második Orbán kormány PR csapata azelőtt ismeretlen dimenziókat nyitott meg a kormányzati kommunikációban, olyan gyöngyszemekkel gazdagítva a köztudatot mint például a forradalom, az államadósság elleni háború, a nyugdíjak védelme, és a legújabb, az országvédelmi akcióterv.
A választási kampányokkal kapcsolatban már gyakran eszembe jutott a csalás büntetőjogi meghatározása, most ezzel a hírrel kapcsolatban is kapásból erre gondoltam:
Csalás
Btk. 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
A csalás elkövetési tevékenysége a megtévesztés, ezen belül a tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás.
1. Ennek megfelelően a tévedésbe ejtés az elkövető azon magatartása, amikor a valótlanságot valódiként tünteti fel, valódi tényt elferdít, megmásít. Ezen elkövetői aktív tevékenység az, amely kialakítja a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő képzetet. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy a tévedést a tettes mely magatartással idézte elő. Ez lehet szóban, írásban, esetlegesen mulasztással megvalósuló is. Ez utóbbi eset, amikor az elkövető valamilyen kötelező felvilágosítást elmulaszt és a sértetti oldalon ez okozza a tévedésbe esést.
A cikk első mondata azonnal félreértésekre adhat okot:
"Svájc, Japán, az Egyesült Királyság, az EU és az USA közösen biztosítanának többlet dollárlikviditást a bankoknak, amelyek főleg az eurózóna adósságválsága közepette alig jutottak zöldhasúhoz az amerikai pénzalapoktól és bankoktól."
Nem a fent említett országok, illetve kormányaik döntöttek a tranzakcióról, hanem a nemzeti bankjaik, amelyek az általános közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem nemzetiek, hanem nagyon is magánbankok.
Ez a legújabb dollárlikviditási varázslat csak egy elkeseredett kísérlet a lassan, de biztosan omladozó pénzügyi rendszer megmentésére, amely a nemzetinek definiált bankokra, és a nemzeteiknek kamatra kölcsönzött fizetőeszközökre, adósságra épül.
Megoldja a FED mentőöve az eurozóna problémáit?
Egyáltalán nem, a legjobb esetben is csak tüneti kezelésről lehet szó. Rövidtávon talán könnyít a helyzeten, de az alapvető struktúrális problémákat nem oldja meg.
Akit komolyabban érdekel a "nemzeti" bankok története, és működése annak ajánlom a következő videót. Hosszú, de tanulságos.
Cameron és Sarkozy látogatást tett a legújabb gyarmaton.
Kadhafi szinte még ki sem tette a lábát, a líbiai lakosság azonban már köszönthette az új urait.
Kadhafi kétségtelenül egy diktátor volt, vele együtt azonban a líbiaiak bizonyosan elköszönhetnek az ingyenes egészségügytől, és oktatástól, a kamatmentes állami hitelektől, és a pénzügyi rendszerük függetlenségétől.
Mit a líbiaiak kapnak cserébe? Demokráciát, békét, társadalmi megbékélést. Sarkozy legalábbis ezt ígérte...
Líbiában nagyon sok a fegyver a felkelők kezében. A békés átmenetnek nem sok esélyt adok. A konfliktus kezdetekor új Irakot jósoltam, remélem nem lesz igazam.
"....Li Daokui, a kínai központi bank tanácsadója pedig azt hangsúlyozta, hogy egyetlen befektető sem vásárolhat "vakon" EU-beli adósságot, hacsak az EU-országok nem mutatnak több elkötelezettséget a közfinanszírozás, a jóléti rendszerek és a gazdaság szerkezeti átalakítása iránt, különben az adósságvásárlás csak meghosszabbítja a nehézségeiket."
"...Lehetséges, hogy Peking számára a magyarországi államadósság-csökkentési törekvések és eredmények, illetve Budapest nyílt elköteleződése volt meggyőző."
Ha az eddigi eredmények nem is, de a precízen kidolgozott országmentő akcióterv minden bizonnyal meggyőzte a kínai befektető elvtársakat:
Fotó: Index.hu
A piaci pletykák szerint a kínai államfő a további magyar állampapírvásárlás egyik feltételeként a sarló és kalapács, illetve az ötágú vörös csillag legalizását kérte a magyar kormánytól.
"A képviselők harmada érintett lehet a 180 forintos végtörlesztésben. Közülük az egyik nagy nyertes Gyurcsány Ferenc lehet, de sokat kaszálhat még Tóth József, Kósa Lajos és Rogán Antal is."
A bölcsek tanácsa már csiszolgatja a tervet, lassan de biztosan szűkítik a kedvezményezettek körét. Ha a finomítások nem nyugtatják meg a piacokat, akkor a végtörlesztőkön elbukott extra profitot simán kitermelik majd a bennragadt adósok. Bankár urak, csak semmi pánik!
Orbán Viktor a rendszerellenes lázadóból előbb liberális politikussá, és pártvezérré lépett elő, majd az életkorának, és társadalmi státuszának növekedésével párhuzamosan vedlett konzervatívvá a pártjával együtt. A Fidesz politikáját, célkitűzéseit, arculatát a vezérkar folyamatosan igazítja a saját képéhez.
Az ellenzékben töltött évek után azonban O.V. forradalmárként tért vissza a miniszterelnöki székbe,ahonnan nem ritkán szocialista jellegű gazdasági intézkedéseket vezényelt, közben harcos antikommunistából Kína legjobb európai barátjává akart válni.
A legújabb országmentő terv is sokkal inkább baloldali gazdaságpolitikai beállítottságra utal mintsem konzervatívra. (Kamatmaximalizálás, a közművek térítési költségeinek maximálása, a szociális bolthálózat terve-visszavonva)
Mégis mi járhat a miniszterelnök fejében? Ki is ő valójában, és mit akar?
A választ megnehezíti, hogy elnökünknek a saját bevallása szerint sem lehet adni a szavára.
Hétfő óta sokan találgatnak, hogy mi is állhat valójában a vitatott devizahiteles előtörlesztéssel kapcsolatos tervezet mögött. Színjáték, spekuláció, elmezavar, esetleg csak egy rossz vicc? Lehetséges, hogy O.V. komolyan gondolja, hogy megkérdőjelezi a profit, és a tőke mindenhatóságát, és nekimegy a bankoknak?
Kósa Lajos elszólása óta tudjuk, hogy a felelőtlen kijelentéseknek komoly, forintban is mérhető súlya van. Miniszterelnökként pláne nem lehet csak úgy egyszerűen levegőbe beszélni. Ezt a leckét megtanulták ők is, az OTP, és az FHB részvények kereskedését már a tervezet ismertetése előtt felfüggesztették, nyilvánvaló, hogy tisztában voltak a várható következményekkel.
Színjátéknak, vagy poénnak meglehetősen kockázatos, és drága mulatság lenne. Hangulatjavító látszat-intézkedésnek sem az igazi, a zuhanó forint keveseknek csal mosolyt az arcára. (Ennél sokkal olcsóbb néhány szegfűs politikust az előzetesbe vágni egy időre)
A spekulációt kizártnak tartom, politikusaink ennél "okosabban" is szert tudnak tenni egy kis mellékesre, ezt számtalanszor bebizonyították.
Nem vagyok pszichológus ezért az elmebetegség kérdésében sem tudok hitelt érdemlően nyilatkozni.
Ajándék a frankhiteles bürokrata-arisztokráciának? Valószínüleg ők azon kevesek közé tartoznak akik élnének a lehetőséggel még akkor is, ha jelenleg tudják fizetni a megemelkedett törlesztőrészleteket. Ezzel az a baj, hogy akik nem tudnak előtörleszteni azok rosszabbul járnak, (a befektetői bizalmatlanság, esetleg egy leminősítés padlóra küldené a forintot) és sajnos ők vannak többen. A tervezet várható következményei aránytalanul nagyok, miközben a devizahitelesek elenyésző kissebbségének nyújtana alternatívát, a probléma nem oldódik meg teljes egészében.
Kétségbeesett kapkodás?
Még számtalan lehetőség fennáll.
A következő videót linkjét egy olvasóm egy korábbi bejegyzésemhez fűzött hozzászólásához mellékelte. Talán segít egy kicsit eligazodni a sorok között.
(Az első néhány angol mondat után Orbán Viktor magyarul folytatja)
" Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?" Bertold Brecht
Egy korábbi írásomban a bankok válságadóztatásával kapcsolatban már megjegyeztem, hogy a bankároknak, és barátaiknak számtalan lehetőségük akad, hogy a fejére koppintsanak annak aki profitjuk szentségét megkérdőjelezi. Akkor példaként említettem a hitelminősítők "áldásos" tevékenységét, mint lehetőséget, akik igencsak megkeseríthetik Orbán vezér birodalmának hitelesmentő hétköznapjait.
Az S&P elsőként fejezte ki nemtetszését, pontosabban az "aggodalmát" a törvénytervezettel kapcsolatban:
Miközben a kormány kétségbeesett "küzdelme" az államadósság ellen amivel a görög tragédiát igyekeznek elkerülni nem keltett túl nagy feltűnést a minősítők háza táján, a bankok profitját esetlegesen károsan befolyásoló tervezetre azonnal felkapták a fejüket.
Egy biztos, a kormány rendkívül komoly nemzetközi ellenállásra számíthat ha valóban komolyan gondolja ezt a törvényt.
A háború irán ellen már csendben zajlik, legalábbis a Financial Market News szerint. Cikkük mellé még egy remek kis illusztrációt is készítettek.
A cikk szerzői szerint az ostrom már egy ideje tart. A médiában biztosan, ennek mi is tanúi lehetőnk. Összegyűjtöttek még néhány érdekes eseményt az elmúlt hét eseményeiből.
Robert Baer CIA alkalmazott, és közel-kelet szakértő azt nyilatkozta, hogy elképzelhetőnek tart egy izraeli légicsapást az ősz folyamán. Közben egy amerikai drónt leszedett az iráni légierő, és Teheránban valaki meggyilkolt egy iráni atomtudóst.
Megjelent a Foreign Policy 2011-es Failed States indexe. Semmi meglepetés. Az első 20-ban kevés kivétellel csak afrikai országok szerepelnek. A kivételek: Haiti, illetve Irak, Afganisztán, Jemen, és Pakisztán. A 2012-es kiadásban gyanítom, hogy Líbia is előkelő helyen fog szerepelni.
Interaktív térkép, és helyezések itt, képeslapok a pokolból itt.
A listához tartozik egy esszé is, amelyben találtam néhány érdekes gondolatot. Az egyik az, hogy a Failed States, bukott államok kifejezés nem feltétlenül helyes. Azt feltételezi ugyanis, hogy ezek az országok egykor esetleg sikeresebbek voltak, ami nem minden esetben fedi a valóságot.
Számos afrikai országban ugyanis soha nem volt normálisan funkcionáló államigazgatás, a függetlenség kikiáltása után. A cikk szerzője szerint a törzsi közösségekre alapuló társadalmak nem tudtak mit kezdeni a gyarmatosítók által megrajzolt határokkal.
Az amerikai elnökválasztások közeledtével egyre több írás jelenik meg a magyar sajtóban Obama lehetséges ellenfeleiről. A közös eleme ezeknek a cikkeknek, hogy az egyik jelöltet Ron Pault meg sem említik, illetve ha igen akkor is csak a futottak még kategóriában.
Ron Paul nem csak a magyar, hanem az amerikai mainstream média száműzöttje is. Sőt, a saját pártja sem rajong az ötletért, hogy induljon az elnöki székért.
A tagság nézetei azonban egészen mások. Ron Paul sorra nyeri a különböző konzervatív konferenciákon tartott népszerűségi szavazásokat.
A legutolsó, a Republican Leadership Conference június 18-án New Orleansban volt, ahol a voksok alapján küldöttek 40 százaléka gondolta, hogy Ron Paul lenne a legalkalmasabb jelölt Obama ellen.
A Conservative Political Action Conference (CPAC), 2010-es, és 2011-es gyűlésén rendezett szavazáson is az ő jelöltségére szavaztak a legtöbben.
2010
Ron Paul-31%, Mitt Romney-27%, Sarah Palin-7%
2011
Ron Paul-30%, Mitt Romney-23%, Newt Gingrich-5%, Tim Pawlenty-4%, Michele Bachmann-4%, Sarah Palin-3%
(Csak azoknak a jelölteknek az eredményeit írtam le akiket a magyar sajtó esélyesnek tart, és persze Ron Paulét akit általában meg sem említenek.)
Ezek az eredmények, csak a republikánusok aktív tagságának a véleményét tükrözik. A párt vezérkara nem szeretné Ron Pault elnökjelöltenek az biztos. De ez nem azt jelenti, hogy nem fog indulni Obama ellen. 2008-ban amikor visszalépett a republikánus elnökjelöltségtől, két kissebb párt is felkérte elnökjelöltnek, de nem fogadta el.
A mainstream mellőzni próbálja, ennek ellenére a népszerűsége folyamatosan nő az internetnek köszönhetően.
A Fox News, ami elvileg a konzervatív értékek, gyakorlatilag a vállalati nagytőke szócsöve, manipulált egy kicsit a CPAC konferenciáinak a felvételeivel. A 2010-es szavazás eredményeinek kihirdetésekor Mitt Romney hívei rendeztek egy kis hurrogást, amikor bejelentették Ron Paul első helyét.
A 2011-es konferencián a Romney hívek csendesebbek voltak, Ron Paul első helyét tapsvihar fogadta.
A Fox News esti programjában beszámolt a 2011-es konferenciáról, és a szavazás eredményéről, de az aktuális helyett a 2010-es hurrogós, kifügyülős felvételt játszották be.
A következő összeállítás első részében a Fox tudósítása látható, a műsorvezetők hangsúlyozzák, hogy Ron Paul első helyének fogadtatása negatív volt. Ezzel indítanak egy gyors interjút. A következő rész a Fox adásának, és a 2010-es konferencia audió anyagának az összehasonlítása. Végül az eredeti 2011-es felvételek a CPAC honlapjáról.
A Fox később elismerte, hogy ügyetlen tévedés történt, véletlenül keverték össze a felvételeket.
Ezek után a Fox stábja nem győzte hangsúlyozni, és szakértőkkel bizonygatni, hogy ezek a szavazások nem jelentenek semmit, gyakorlatilag nincs jelentőségük, a konferencián megjelent küldöttek jelentős része egyetemista bla bla bla.
A republikánus fejesek, és a Fox hozzáállása az ő szempontjukból érthető, Ron Paulnak van néhány olyan ötlete amelybe még az úgynevezett demokraták is belepirulnának. A legújabb például a marihuana legalizálása, de azonnali csapatkivonást szeretne Irakból, és Afganisztánból, illetve ami szerintem elsősorban nemkivánatossá teszi az, hogy szeretné megszüntetni a FED-et.
A magyar sajtó hozzáállását azonban nem értem. El tudom képzelni, hogy a népszerűsége ellenére nem őt fogják indítani a republikánusok, de a személyével a 2012-es elnökválasztásokon mindenképpen számolni kell, még ha nem is feltétlenül konzervatív szinekben.
Egy ország gazdasági kapcsolatait ideológiai alapokra helyezni meglehetősen elhibázott stratégia. A kínaiak jól tudják ezt. A BBC forgatott egy dokumentumfilm sorozatot, Kína terjeszkedéséről. Sajnos a BBC oldalán már nem lehet megnézni, de a Youtube segíthet. Ebben elmondták, hogy a különböző afrikai kormányok azért szeretnek Kínával üzletelni, mert a kínaiak nem avatkoznak a belpolitikába. Azzal üzletelnek aki éppen a trónon ül. Ha az üzlet Kínának, és az adott országnak, pontosabban az adott ország "elitjének" is megfelel, akkor minden simán megy. Az, hogy az adott ország társadalma milyen mértékben profitál az üzletmenetből, az csak a politikusaikon, a kormányaikon múlik.
Ezen a hozzáálláson lehet vitatkozni, de ne feledjük, hogy a demokratikus nyugati országok számtalan esetben nem csak üzleteltek, hanem aktívan támogattak, illetve hatalomra segítettek elnyomó, baráti rezsimeket. Ez napjainkban is így van.
A Nyugat, élükön az Egyesült Államokkal, az adott országok politikai rendszerét is igyekszik oly módon átalakítani, hogy az a saját érdekeinek a legmegfelelőbb legyen.
Kína ellenben nem avatkozik a belpolitikába. Kínát csak a saját gazdasága érdekli.
A magyar politikusok nem ezen az úton indultak el. A rendszerváltás után a kormányaink látványosan fordítottak hátat a keletnek. Nyugatiabbak akartak lenni a Nyugatnál, kapitalistábbak a kapitalistáknál, Orbán Viktorral az élen. Nem tudom, hogy ehhez elég volt a saját szűklátókörűségük, vagy tippeket is kaptak. Nem csak Kínáról van szó, Oroszországról is. Ehhez nincs szükség kiemelkedő államfői készségekre, csak egy térképre. Amerika messze van.
"Ven Csia-pao hangsúlyozta, hogy személyében 24 év után először látogat kínai kormányfő Magyarországra....." HVG
24 év, pontosan ennyit vesztegettek el a kormányaink.
A keleti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében már a rendszerváltás után komoly erőfeszítéseket kellett volna tenniük a magyar kormányoknak. El kellett volna menni egészen addig a határig ahol a keleti nyitás még nem károsítja az épülő nyugati kapcsolatokat. Akkor talán nem került volna az ország a jelenlegi helyzetbe, hogy térden csúszva kell nyalni a betont a kínai kormányfő előtt, hogy segítsen ki egy kis apróval. Természetesen akkor sem lennénk egyenrangú partnerei Kínának, de sokkal jobb pozicióból tárgyalhatnánk, nem csak keleten, hanem nyugaton is.
Megkezdődött az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban. A hagyomány szerint mindig az győz, aki több pénzt tud összeharácsolni, esetenként az is segít ha Florida kormányzója történetesen a jelölt testvére.
Azért néha a népnek is dobni kell valamit aminek örülhetnek.
"Obama befejezésül aláhúzta, hogy Amerika, amely az elmúlt évtizedben a hatalmas államadóssága és gazdasági nehézségei ellenére is 1000 milliárd dollárt költött háborúkra, most az otthoni építkezésre fog összpontosítani.Index.hu
Jó reggelt kívánok elnök úr!
Obama a csapatkivonási tervét teátrális körülmények között, főműsoridőben jelentette be. Egy külföldi tudósító azt is megjegyezte, hogy még a valóságshowk is később kezdődtek miatta. Nem semmi.
Ezzel azonban még nem ért véget a kampányidőszak kánaánja. Obama a siker érdekében az olajfegyvert is beveti. Június 23-án a Fehér Ház bejelentette, hogy az USA csatlakozik ahhoz nemzetközi kezdeményezéshez, amelynek keretein belül 27 ország, összesen 60 millió hordónyi olajat szabadít fel a stratégiai tartalékokból. Az USA az olajtartalékaiból 30 millió hordónyit dob piacra, annak érdekében, hogy letörjék a magas olajárat. Az Egyesült Államokban a tömegközlekedést általában csak hírből ismerő lakosságnak közérzetét jelentős mértékben befolyásolja a benzin ára, az amerikai álomnak szerves része az olcsó üzemanyag. A hatás természetesen ideiglenes.
A kezdeményezésben kizárólag olajimportáló országok vesznek részt, előbb-utóbb úgyis megint venniük kell. Szerintük az OPEC nem hajlandó megfelelően reagálni, és növelni a kitermelést a kiesett líbiai, és jemeni források pótlására. "Spekulálnak". Nekik szánják ezt a "figyelmeztető lövést". Egy politikai elemző olyan figyelmeztető lövéshez hasonlította ezt az akciót amit egy öngyilkos merénylő hajt végre az övére erősitett bombával.
A líbiai, és a jemeni állapot sem szerencsétlen véletlenek sorozatának az eredménye.
Az OPEC országokban csak mosolyognak, ez a 60 millió hordó Szaud-Arábia 7 napi termelésének felel meg.
De nem ez a lényeg, a közvélemény természetesen örül, hogy ideigelenesen kevesebbet fizetnek az üzemanyagért, a kormányzati kommunikáció pedig a fejükbe veri, hogy ha a csökkenés nem is jelentős, de az alacsonyabb benzinár majd elősegíti a gazdaság fellendülését.
A Görögország küzdelme az államadóssággal széles nyilvánosságot kap a médián keresztül. Tudjuk, hogy bizalmat szavaztak a képviselők a miniszterelnöknek, a parlament épületén kívüli légkört azonban aligha lehet bizalmasnak nevezni.
Szorul a hurok, a kormánynak fogytán az ideje, és ma még egy képviselő mondta be az unalmast.
A megszorító csomag, és az állami vagyon jelentős hányadának elprivatizálása mellett, a csődmentők azt is el szeretnék érni, hogy az államkötvény tulajok mondjanak le a kamatokról, önkéntesen. El szeretnék erni, hogy Görögország ha gyakorlatilag csődbe is megy, elvileg még se tegye.
"A Fitch hitelminősítő tegnap nyilvánvalóvá tette, hogy fizetésképtelennek tekintené Görögországot akkor is, ha a magánhitelezők önkéntes alapon vállalnának részt az ország adósságának további finanszírozásában."
Közben úgy tűnik, hogy a képviselők, és a nyugat bizalmát is élvező Papandreou papa, és a görög elit haza is dolgozott egy kicsit.
A 2009 októberében hivatalba lépő miniszterelnök az elöző kormánytól megörökölt némi CDS opciót. Az 1.3 milliárd dollár értékű credit default swap szerződéseket 2009 tavaszán kötötte az előző kormány, arra az esetre ha az ország csődbe menne. A tranzakciót az állami Hellén Postabank finanszírozta, gyakorlatilag közpénzből.
Papandreou, és kis csapata nem sokat teketóriáztak, még 2009 decemberében csekély haszonnal túladtak a szerződéseken.
Ma ezek a CDS szerződéseket a új tulajdonos 27 milliárd dollárért értékesíthetné, ha lenne olyan hülye. Ha ugyanis Görögország csődbe megy akkor ennek az összegnek a sokszorosa üti majd a markát.
Megfordítva, ha még mindig a görög állam lenne a tulajdonos akkor most ennyivel kissebbet kellene szorítani, és az államcsőd esetén is lenne egy kis tartalék. Természetesen az igazán érdekes része a történetnek az új tulajdonos személye.
A szerződéseket egy svájci cég, az IJ Partners vásárolta meg. A cég igazgatótanácsában számos jól ismert görög üldögél. Miranda Xafa, az IMF egykori közgazdásza, aki annak idején az IMF, és Görögország között közvetített, A Piraeus Bank egykori vezérigazgatója, aki titokban görög államkötvényeket shortolt, és még néhány nagyon gazdag és befolyásos görög.
A legérdekesebb azonban kétségkívül Jose Maria Figueres, aki egy másik cég igazgatótanácsában is csücsül, a miniszterelnök öccse, Andreas Papandreou Jr. mellett.
Ez a csapat egy az egyben érdekelt abban, hogy Görögország csődbe menjen. Minél közelebb tántorog az ország a szakadék széléhez, ők annál vagyonosabbak lesznek. Ezeket a CDS szerződéseket Papandreou kormánya a piacon értékesítette, hanem csendben eladta az IJ Partnersnek.
Ennek a történetnek egyelőre nincs nagy visszhangja, az esetről néhány napja két ellenzéki képviselő számolt be egy televíziós interjú során, illetve szólaltak fel a parlamentben.
Lehet, hogy ön még nem is tud róla, de papíron már dolgozik?
Azt szeretném megtudni, hogy kaphatnék-e valamiféle munkáltatói igazolást arról, hogy papíron már van munkahelyem, és ha igen akkor ezt az igazolást elfogadják-e a bankban lakáshitel igénylése esetén?
A Napi Gazdaság cikkéből az is kiderül, hogy a kormány a beígért munkahelyeket jelentős részét úgy kívánja "létrehozni" , hogy a munkanélkülieknek jelenleg folyósított juttatásokat, segélyeket munkabérré kereszteli, azután kitalál majd valami elfoglaltságot nekik.
"Az MM alappályája, azaz a pesszimista forgatókönyv szerint 2011−2014 között összesen 232 ezer új munkahely jön létre, míg az optimista, gyorsuló gazdasági növekedésre alapozott verzió 347 ezerrel számol. Ezen belül a növekedés kétharmada a modell szerint a közmunkásoknak és a fehéredésnek köszönhető, a versenyszféra csak egyharmadot áll".
Papíron ezek szerint a munkanélküliség is megszűnik, csak álláskeresők 90 napig, és a közmunkások maradnak.
Pénteken amerikai üzleti delegáció utazik a frissen "demokratizálódott" Tunéziába, és Egyiptomba. A küldöttek tárgyalásokat folytatnak majd a két ország miniszterelnökével, és a helyi üzleti élet prominens személyiségeivel.
A küldöttek között van a Boeing, a Coca-Cola, a Bechtel, az ExxonMobil, a Marriot, a Dow, és a General Electric vezérigazgatója.
Az üzleti útra elkiséri őket John McCain republikánus, és John Kerry demokrata szenátor is.
Üzlet-politika
Az USA által is támogatott Ben Ali, és Mubarak bukása után az Egyesült Államok azonnal átvette a kezdeményezést a demokratikus intézményrendszer kialakításában. Tunéziában, és Egyiptomban is az USA magasrangú tisztviselői voltak az első látogatók a bábjaik távozása után.
"Jeffrey Feltman az Egyesült Államok magas rangú küldöttje volt az első külföldi tisztviselő aki az országba érkezett Ben Ali január 14- én történt távozása óta, és gyors reformokat sürgetett. Kedden azt nyilatkozta, hogy csak a szabad és korrekt választások legitimizálhatják és erősíthetik meg az észak-afrikai ország új vezetését."AFP: US helping shape outcome of Tunisian uprising
A líbiai civilek iránti önzetlen aggodalom először légtérzárrá alakult az ENSZ segítségével. Azután jöttek a fegyverszállítmányok, és a kiképzők a felkelőknek, majd Kadhafi szárazföldi erőinek a bombázása.
A civilek emberi jogai közben olyan nagymértékben sérültek, hogy a humanitáriánus katasztrófa megelőzése érdekében a NATO Tripoli bombázására kényszerül.
A nyugalom megzavarására alkalmas képsorok!
Én készséggel elhiszem, hogy a NATO légiereje nem szándékosan mészárol civileket, de ha nagyvárosokat bombáznak, akkor azért sejthetnék, hogy ez előfordulhat. Ez abban az esetben különösen ellentmondásos ha az állítólagos cél a civilek elleni atrocitások megelőzése. Június 1-én 90 nappal meghosszabbították a líbiai (béke)missziót. Ez csak jelképes. A bevetés addig tart amíg Kadhafi a pokolra nem jut.
Megígérték az egymillió munkahelyet, itt van az első részlet. A kormány a magánnyugdíjpénztárak után a munkaerőpiac egy részét is államosítja. Azt, hogy pontosan mit is fognak kezdeni a közmunkás sereggel még nem tudják. Mindenesetre ha valaki megkapja a behívóját mennie kell.
".....Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár korábban többször is hangsúlyozta: a kormány célja, hogy a közfoglalkoztatottak minél nagyobb arányban helyezkedjenek el a versenyszférában......"
Közben egy új bértípus is kialakul, a közfoglalkoztatási bér, ami kevesebb lesz a minimálbérnél is. Az elképzelések szerint a magánvállalkozások spórolhatnak a bérköltségen ha a közfoglalkoztatás keretein belül alkalmaznak munkaerőt.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy a vállalkozások több munkaerőt alkalmaznak majd mint amennyire szükségük van, ellenben ha lehetőségük van valószínüleg inkább az olcsóbb, közfoglalkoztatott munkaerőt fogják előnyben részesíteni. Minek fizessék ki akár csak a minimálbért is, ha nem muszály. Nem akarok pesszimista lenni, de egyes esetekben azt is el tudom képzelni, hogy ha alkalom adódik akkor a "piaci" munkaerőt lecserélik a közfoglakoztatottra. Lehet, hogy csak rémeket látok.
Tegnapi bejegyzésemben már foglalkoztam az államadósság elleni háború első csatájával. A kormányzati kommunikáció vonalán általános a lelkesedés, de véleményem szerint O.V. csak a "tartozom neked" cédulákat pakolgatja az egyik zsebéből a másikba.
A piac mindenesetre értekeli a küzdelmet. Nő a bizalom azzal a kormánnyal szemben amely mindent megtesz a befektetők nyugalma érdekében.
"Shearing ezzel együtt úgy vélekedett, hogy egy olyan idősödő társadalom esetében, mint amilyen Magyarország is, az állam által működtetett társadalombiztosítási alapú nyugdíjrendszerben az államra az idő múlásával egyre nagyobb nyugdíjfizetési kötelezettség hárul."Index.hu
Az államadósság elleni háború első csatáját vívta meg a kormány, a győzelmi jelentésektől hangos a sajtó. Az első csapást az adósságra a jövő nyugdíjasaival mérte a bölcs vezér.
1345 milliárddal csökkenti a nyugdíjpénzt az államadósság
Nem egyszerű győzelem volt ez, világrekord kapásból. Egy nap alatt az államadósság a GDP 81 százalékáról 77 százalékra csökken.
Nem értem a lelkesedést, olyan ez mintha a hitelkártyáimat a nagyi félretett pénzéből fizettem volna ki, azzal a tudattal, hogy mire észreveszi addigra visszateszem ..............ha minden jól megy.
Magyarország leendő nyugdíjasainak még mindig jobb tartozni, ha nem jön össze a pénz, akkor a nyugdíjkorhatárt fel lehet emelni, mondjuk 85 évre, ráadásul ők még az országot sem tudják leminősíteni.
A lefoglalt nyugdíjpénztári vagyon majdnem felével sikerült egy komoly 4 százalékot leütni, és mindezt egyetlen nap alatt. Ez sok mindent elárul az eladósodottság mértékéről.
Fotó: Index.hu
_-_Volga_Boatmen_(1870-1873).jpg)