Egy ország gazdasági kapcsolatait ideológiai alapokra helyezni meglehetősen elhibázott stratégia. A kínaiak jól tudják ezt. A BBC forgatott egy dokumentumfilm sorozatot, Kína  terjeszkedéséről. Sajnos a BBC oldalán már nem lehet megnézni, de a Youtube segíthet. Ebben elmondták, hogy a különböző afrikai kormányok azért szeretnek Kínával üzletelni, mert a kínaiak nem avatkoznak a belpolitikába. Azzal üzletelnek aki éppen a trónon ül. Ha az üzlet Kínának, és az adott országnak, pontosabban az adott ország "elitjének" is megfelel, akkor minden simán megy. Az, hogy az adott ország társadalma milyen mértékben profitál az üzletmenetből, az csak a politikusaikon, a kormányaikon múlik.

Ezen a hozzáálláson lehet vitatkozni, de ne feledjük, hogy a demokratikus nyugati országok számtalan esetben nem csak üzleteltek, hanem aktívan támogattak, illetve hatalomra segítettek elnyomó, baráti rezsimeket. Ez napjainkban is így van.

A Nyugat, élükön az Egyesült Államokkal, az adott országok politikai rendszerét is igyekszik oly módon átalakítani, hogy az a saját érdekeinek a legmegfelelőbb legyen.

Kína ellenben nem avatkozik a belpolitikába. Kínát csak a saját gazdasága érdekli.

A magyar politikusok nem ezen az úton indultak el. A rendszerváltás után a kormányaink látványosan fordítottak hátat a keletnek. Nyugatiabbak akartak lenni a Nyugatnál, kapitalistábbak a kapitalistáknál, Orbán Viktorral az élen. Nem tudom, hogy ehhez elég volt a saját szűklátókörűségük, vagy tippeket is kaptak. Nem csak Kínáról van szó, Oroszországról is. Ehhez nincs szükség kiemelkedő államfői készségekre, csak egy térképre. Amerika messze van.

"Ven Csia-pao hangsúlyozta, hogy személyében 24 év után először látogat kínai kormányfő Magyarországra....." HVG

24 év, pontosan ennyit vesztegettek el a kormányaink.

A keleti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében már a rendszerváltás után komoly erőfeszítéseket kellett volna tenniük a magyar kormányoknak. El kellett volna menni egészen addig a határig ahol a keleti nyitás még nem károsítja az épülő nyugati kapcsolatokat. Akkor talán nem került volna az ország a jelenlegi helyzetbe, hogy térden csúszva kell nyalni a betont a kínai kormányfő előtt, hogy segítsen ki egy kis apróval. Természetesen akkor sem lennénk egyenrangú partnerei Kínának, de sokkal jobb pozicióból tárgyalhatnánk, nem csak keleten, hanem nyugaton is.