Megint a Pénzügyi Szemle blogján találtam egy jó bejegyzést. Dani Rodrik, a Princeton professzorának az egyik írását magyarosították. Rodrik-ra már hivatkoztam korábban, szerintem jókat ír, de most elsiklott egy apróság felett.
Az alapállítással nehéz vitába szállni. Kétségtelen, hogy vannak sikeres gazdaságpolitikát folytató országok. Lenne kitől ötleteket nyúlni.
Rodrik azt mondja, hogy minden kormánynak ezt kellene csinálnia, és igaza van.
A gazdaságpolitika alapvetően nem egy bonyolult dolog, meg kell nézni, hogy melyek azok a külföldi sikerreceptek, melyek alkalmazhatók a hazai feltételek között, és egészen egyszerűen le kell másolni ezeket. Dani Rodrik, a Princeton professzora hangsúlyozza, hogy tökéletesen látszik, hogy mely országok „csinálták jól” a válság előtt és alatt, és melyek rosszul, mint ahogyan az is, hogy melyek voltak a sikeres gazdaságpolitika legfőbb elemei. - Így lehetne Magyarország is mintaország - PSZO blog
Rodrik azt is megsúgja, hogy kiket kellene koppintani: Ausztria, Kanada, Uruguay, Lesotho, és Fülöp-szigetek.
Szerinte ezeknek az országoknak az erőssége: egyensúlyban lévő, többletet mutató folyó fizetési mérleg, liberalizált és rugalmas munkaerőpiac, illetve kiegyensúlyozott költségvetés.
Igazából itt sincs mibe belekötni, viszont van egy kis hiba az elképzelésben:
Az természetesen más kérdés, hogy egy dolog tudni, hogy mit kellene tenni, és egy másik, gyakran jóval nehezebb dolog valóban megvalósítani azt…
Így lehetne Magyarország is mintaország - PSZO blog
Na ez az.
Valami hiányzik.
És itt kezdődnek a problémáim Rodrik írásával.
Nem értem, miért nem szerepel Rodrik mintaországai között Svájc?
Svájc gazdasági mutatókban, életminőségben, és versenyképességben is a világelsők között található. De elsősorban nem a gazdaságpolitikát kellene koppintani.
Ahogy a szerző is megjegyezte, hiába vannak jó példák, ha a megvalósításhoz hiányzik a képesség, a szándék vagy a legrosszabb esetben mindkettő. Az egész, már a döntéshozatali folyamatoknál el van szúrva.
A direkt demokrácia képviseleti demokráciával szembeni felsőbbrendűségét illusztrálja Svájc.
A decentralizált közigazgatás, a kantonok, illetve a települések nagyobb gazdasági önállósága, a lakosság széleskörű lehetősége az életük feletti kontroll gyakorlásához, komoly versenyelőnyhöz juttatja az alpesi államot.
Még svájci kantonok között is vannak eltérések, a közvetlen demokrácia javára:
Svájcban a kantonok nagyban különböznek a közvetlen demokrácia kiterjedésében. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed a költségvetés kérdéseire beleértve az adókat és a kiadásokat. A szakemberek következtetése alapján (Kirchgässner–Feld–Savioz 1999), a szélesebb körű közvetlen demokráciával rendelkező kantonoknak nagyobb volt a makrogazdasági teljesítménye, mint a többié. Itt gazdaságosan bánnak az adóbevételekkel és kisebb a közösség eladósodása. A közkiadások a többi kantonhoz képest sokkal alacsonyabbak, mivel döntéseik tükrözik az állampolgárok véleményét. - Wikipédia
Természetesen nem véletlen, hogy a világ kormányai nem kapkodnak a svájci sablon után. A direkt demokráciának nagyon is belátható következményei lennének. A képviseleti demokráciák, képviseleti bürokrata elitjének befolyása szenvedne csorbát.
A közvetlen demokrácia bírálói általában az emberek tudatlanságára hivatkoznak.
Vajon mennyivel jobb a "tudatlanok" által megbízott pártokra, bölcs vezetőkre bízni az irányítást? Az ábra szerint nem sokkal.
Arra például mérget mernék venni, hogy a Trafiktörvény, a jelenleg megvalósult formájában soha az életben nem ment volna át egy népszavazáson.
Svájcban egyébként mostanában is volt egy népszavazás. A részleteiről ebben a kitűnő bejegyzésben olvashatsz.
Tudom sokaknak a svájci bankszámlák jutnak az eszébe ilyenkor, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy országnak el kell jutnia egy bizonyos szintre azért, hogy mindenki odahordja a pénzét.