Kubában már több mint 50 éve kezdődött Fidel Castro forradalma, és hivatalosan még azóta sem ért véget. Ennek egyszerű oka van, a lakosság többsége számára kézzelfogható eredmények nem születtek, a forradalom végének bejelentése sokakban érthető csalódást keltene. Ezért volt ez a cirkusz?
Fidel Castro amikor fegyvert ragadott nem volt szélsőséges kommunista, Kubát elsősorban a velejéig korrupt amerikai báb Fulgencio Batista uralma, és az USA kizsákmányoló, gyarmati gazdaságpolitkája alól akarta felszabadítani. Az orosz típusú szocializmus akkoriban még nem bizonyította be a működésképtelenségét, megfelelő alternatívának tűnhetett amelynek adoptálása ráadásul a nagy testvér, a Szovjetunió és a keleti blokk támogatásával is együtt járt.
(A szovjet hátország nélkül a kommunista Kuba valószínűleg a fennállásának 10. évfordulóját sem ünnepelhette volna meg.)
Fidel Castro szembehelyezkedett a régió gazdaságpolitikáját meghatározó Egyesült Államokkal aminek a gazdasági, és politikai elszigetelség lett az eredménye.
Az USA a gazdasági blokádon kívül még egyéb, változatos, és morálisan gyakran megkérdőjelezhető módszerekkel próbálkozott annak érdekében, hogy megszabaduljon Castro-tól, destabilizálja az országot, visszaszerezze egykori gyarmatát, és orvosolja az elszenvedett érdeksérelmet.
A kifejtett külföldi politikai és gazdasági nyomás nem törte meg Castro vezért, a kubai nép azonban olyan kompromisszumokkal kénytelen együtt élni a mai napig is mint például az önkényuralom, az egypártrendszer, a cenzúra, és a nyomor.
Nem tudom, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja-e a forradalmát, vagy csak a választóinak szánt porhintésről van szó, az azonban biztos, hogy a régió politikai és gazdasági berendezkedését meghatározó erők egyre félreérthetetlenebbül fejezik ki nemtetszésüket a kormány intézkedéseivel kapcsolatban. Hillary Clinton és Barroso levelei, a nyugati média szalagcímei, a politikusaik, és szakértőik vészjósló nyilatkozatai mind erre utalnak, miközben a HUF árfolyam, az emelkedő kötvényhozamok, a hitelminősítők besorolásai és CDS felár a befektetők aggályait fejezi ki.
A szabadságharc emlegetésén talán elmosolyodunk itthon, de nyugaton úgy látszik egyre komolyabb fenyegetésként, vagy felelőtlenségként értékelik a kormány unortodox törekvéseit.
Nem csodálkoznék ha hamarosan Észak-Koreával, Iránnal, Venezuelával, vagy éppen Kubával említenék egy lapon hazánkat. Ahogy annak idején írtam a jegybanktörvénnyel visszavonhatatlanul kihúzta a gyufát a kormány. Világunk domináns gazdasági rendszerének a szent tehenei a nemzeti bankok, ellenük vonulni eretnek, és meglehetősen vakmerő cselekedet.
Orbán Viktor szándékosan, vagy a tudtán kívül szembeszállt a térségben uralkodó gazdasági és társadalmi eszmerendszerrel, erre a mainstream média, a politikusok és a befektetők reakciója szolgáltatja a kétségbevonhatatlan bizonyítékot. Remélem senki nem veszi komolyan, hogy a demokratikus jogrendszerünk miatt aggódik valaki Brüsszelben vagy Washingtonban.
Még véletlenül sem szeretném egy kalap alá venni a magyar miniszterelnökkel a kubai vezetőt, de úgy gondolom, hogy a kubai példából levonhatunk néhány tanulságot hazánkra vonatkozóan is.
Magyarországnak a kínai próbálkozás ellenére nincs nagy testvére. Ez azt jelenti, hogy az orbáni szabadságharcnak nincs túl sok ideje hátra.
A demokratikus berendezkedés nem kedvez a forradalmaknak, az ország demokratikus intézményrendszere további csorbákat fog elszenvedni.
Esztergom a példája, hogy a kormány a hatalmi pozícióinak megőrzése érdekében képes túlmenni az ésszerűség határain is.
Orbán Viktor elmozdítása érdekében minden lehetséges politikai, és gazdasági eszközt - akár morálisan vitathatóakat is - fel fognak használni azok a csoportok akik a vélt vagy valós érdeksérelmeket elszenvedik. A lakosság jelentős része két tűz közé fog kerülni.
A parlamenti választások még messze vannak, és jelenleg nincs még olyan politikai erő amely előrehozott parlamenti választások során stabil kormányt tudna alakítani a Fidesszel szemben, ezért ennek nincs sok értelme.
Nagyobb esélyt látok arra, hogy politikai és gazdasági nyomásgyakorlással olyan katasztrofális körülményeket próbáljanak meg előidézni amelyek következtében Orbán Viktor és a forradalmi ultrák távozni kényszerülnek. Egy kis ízelítőt már kaptunk is.
Orbán Viktor távozása éppen annyira lesz dicsőséges, mint az operaházi kivonulása, korábban már felvázoltam egyszer az általam elképzelhetőnek tartott lehetőségeket.
Belátja, hogy sarokba szorult és önként lemond, erre nem fogadnék.
Amikor már minden kötél szakad az IMF a mentőcsomag feltételként szabja meg a kormány átalakítását, esetleg egy szakértői kormányt kijelölését, mint Görögországban.
A megélhetési kormánytagok egy palotaforragalom keretein belül elűzik a szabadságharcos keménymagot, ezáltal megőrizhetik a hatalmi pozícióikat az IMF, és az EU helytartóiként.
Én a második variációt tartom a legesélyesebbnek, de Esztergom példája is azt sugallja, hogy véres hatalmi csatározások várhatóak a közeljövőben, és a szabadságharcosok a végsőkig ki fognak tartani. Ebben az esetben azonban fokozódó külföldi nyomással kell számolni. Érdemes még azt is figyelembe venni, hogy sem az Európai Uniónak, sem pedig a befektetőknek nem érdeke egy magyar államcsőd vagy kaotikus állapotok kialakulása. A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika felszámolása ebből az okból is egyre sürgetőbb feladata az uniónak, és a befektetőknek.
A külföldi érdekcsoportok és a magyar kormány között kialakult feszültség elsősorban a magyar lakosság életkörülményeire fog negatív hatást gyakorolni. Egy elhúzódó unortodox forradalom ( változatlan felállású, és politikát folytató Fidesz-KDNP kormány regnálása) gazdasági és politikai elszigetelséghez fog vezet, hasonló módon mint Kuba esetében, azzal a különbséggel amit már említettem: az orbáni rendszerváltásnak egyelőre nincs külföldi szövetségese.
Azt még csendben megjegyezném, hogy az elszigetelt Kubában nem túl fényes az életszínvonal, de a térség hasonló adottságokkal rendelkező, a domináns erőknek behódolt közép-amerikai országokban sem örvendhetnek sokkal fényesebb életkörülményeknek az állampolgárok. Ezekre az országokra szoktak általában banánköztársaságokként hivatkozni.
Még szerencse, hogy Magyarországról könnyebb elmenekülni mint Kubából, csónak legalábbis nem kell hozzá.