A populáris nézet szerint:
A szíriai polgárháború 2011 márciusában kezdődött eleinte kormányellenes demonstrációkkal, a tunéziai események hatására. Az emberek a jelenlegi politikai elit autoritárius hatalomgyakorlása ellen tiltakozva vonultak utcára, de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek, nem rezsimváltást. A rendfenntartók erőszakos beavatkozása miatt a tüntetések zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt az emberekre, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat, sőt hadihajókat is bevetettek. - Wikipedia
Egyébként itt egy meglepően kiegyesúlyozott cikk a háború előtti Szíriáról, ha érdekel.
A Wikileaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az Egyesült Államok már legalább 2006 óta a szír kormány megbuktatásán, és Szíria destabilizálásán munkálkodott.
Ebben a 2006 decemberi keltezésű táviratban William Roebuck, az USA szíriai nagykövete az Aszad kormány sebezhető pontjait tárgyalja illetve, hogy ezeket hogyan tudná Washington kihasználni.
Roebuck előrebocsátja, hogy a szír rezsim (SARG) 2006-ban az előző évekhez képest erősebb pozícióban van belföldön és nemzetközileg egyaránt.
Az egyik sebezhető pontnak Roebuck, Aszad Teheránnal ápolt egyre bensőségesebb viszonyát említi. A nagykövet úr szerint a helyi szunnita közösség növekvő iráni befolyástól való félelmeit remekül ki lehetne használni a kormány gyengítésére.
A szunniták aggodalma még Roebuck távirata szerint is eltúlzott, és komolyabb feszültséget sem okoz, viszont fel lehetne nagyítani, tovább gerjeszteni, nagyobb publicitást biztosítani belföldön, és a régió szunnita többségű országainak figyelmét is rá kellene irányítani a (nemlétező) problémára.
Az USA a szír szunniták és a síiták közötti viszony elmérgesítésével kívánta gyengíteni a kormányt.
Bájos.
Abdul Halim Khaddam Szíria elnökhelyettese volt 1984-től 2005-ig, mielőtt ellenzékbe vonult, és elhagyta az országot.
Roebuck szerint ösztönözni kell a szaudi, és egyéb arab országok médiáját, hogy minél több megjelenési lehetőséget biztosítsanak Khaddam-nak, hogy "teregethesse Szíria kormányának szennyesét".
Egy asztalnál az ellenséggel. Aszad és Kerry, 2009
Szíria a 2000-es évek második felétől a külföldi tőkebefektetések jelentős növekedését élvezhette. Roebuck felhívta a figyelmet, hogy Washington óva inthetné a legalább az öböl-menti országokat a szíriai befektetésektől.
A legszervezettebb, legbátrabb ellenzéki, illetve civil csoportokat a kurdok alkotják Szíriában, akik akkor is hajlandóak erőszakosan tiltakozni, amikor mások már nem - írja Roebuck.
Gondolom sejted, hogy mi a javaslat.
Felhívni a figyelmet a kurdok problémáira, kiemelni a kurdokat ért sérelmeket a sajtóközleményekben, kölönös tekintettel az emberjogi sérelmeikre, és a gazdasági viszontagságaikra.
A kurdokat is felhasználták volna a kormány ellen.
Ezen kívül még nagy nyilvánosságot terveztek biztosítani Aszad reformjainak a sikertelenségének, a gazdasági növekedés gyengélkedésének, konfliktusokat akartak szítani a hatalmi elit különböző csoportjai között, satöbbi.
Roebuck megjegyzi, hogy a rezsim ellenes szélsőséges iszlamistákban rejlő lehetőségekkel nem foglalkozott a jelentésében, mert egyelőre nem lehet pontosan tudni, mekkora veszélyt jelenthetnek.
Ezt már legalább tudjuk.
Az amerikai stratégia nagyjából az volt, hogy valós, vélt, vagy kreált és felnagyított problémák publicizálásával kibillentsék a kormányt az egysúlyából, miközben bíztak abban, hogy Aszad a tapasztalatlansága miatt túlreagál, vagy hibázik.
Aszad a problémákra adott hibás válaszaiban kereste a lehetőséget Washington.
Eszemben sincs kétségbe vonni, hogy valódi elégedetlenség vezérelte az utcára a szíriaiakat 2011-ben, de a Wikileaks dokumentumainak fényében életszerűtlennek tartom, hogy az USA ne játszott volna rá, és ne használta volna ki az elégedetlenségben, a reformokat követelő megmozdulásokban, illetve a kormány hibás válaszaiban rejlő lehetőségeket.
