Határozottan emlékszem, hogy egy bejegyzésben már elmélkedtem arról, hogy vajon hol lehetne elhelyezni Magyarországot a politikai kultúra világtérképén. Mert az igaz, hogy papíron, és földrajzi értelemben is a fejlett Európához tartozunk, illetve a vezetőink sem győzik hangoztatni az európaiságunkat, a politikai kultúra tekintetében azonban még lenne hova felzárkózni, és ebből a szempontból pillanatnyilag messzebb vagyunk a nyugattól mint Matolcsy a 2013-as gazdasági növekedéstől.
Európán kívül azonban számos hely van, és nehéz lenne a politikai kultúráltság tekintetében beazonosítani a hazánkat megillető pontos helyet. Természetesen különösebb vizsgálódás nélkül is sejthető, hogy valahol Ausztria és Szudán között lehetünk, a politikia kultúra azonban meglehetősen öszetett dolog, és szinte lehetetlen konkrét adatokkal kifejezni. Talán ezért sem készülnek naprakész statisztikák, pedig egy, a demokrácia minőségét alapjaiban meghatározó, lényeges dologról van szó.
Parlamenti bunyó Ukrajnából. Itt még szerencsére nem tartunk, pedig egy L. Simon kontra Lendvai rangadót szívesen végigizgulnék.
Véleményem szerint egy országban uralkodó politikai kultúrát, vagy éppen kultúrálatlanságot például kiválóan szemlélteti a törvényhozás folyamata. Az ötlet valószínűleg nem tőlük származik, de az Orbán-kormány megalakulása óta lehetett szerencsénk gyakrabban megismerkedni az utolsó pillanatban, váratlanul felbukkant módosító indítványok megszavazásának gyakorlatával. Tegnap olvastam egy cikket, amelynek pontosan ez volt a témája, és talán segíthet elhelyezni Magyarországot a nagy politikai atlaszban. Annyira nincs mit hozzátenni, hogy szó szerint idézném az első bekezdést.
"Spanyol nyelvterületen a mico szó hosszúfarkú majmot jelent. A kolumbiai szlengben azonban vonatkozik a törvények megszavazása előtti utolsó pillanatban becsúszott alattomos módosító indítványokra is, amelyek általában kétes érdekeket szolgálnak." - Monkey Business - The Economist (jún 30 - júl 6)
Őszintén meglepett a kolumbiai és a magyar törvényhozási trendek közötti döbbenetes hasonlóság, de legalább már tudom, hogy hol vagyunk, és merre tartunk. Isten hozott Dél-Amerikában!
(Legalább már nem csak az időjárás és a tömegközlekedés hasonlít.)