Ez a bejegyzés a Nyomda Karácsonyra című írások folytatása, első két rész itt , és itt található.
Amikor ennek a bejegyzésnek az első epizódját gépeltem az ECB likviditásnövelésével kapcsolatban, akkor jutott eszembe, hogy ez az esemény hitelesen tudná szemléltetni azt a folyamatot ahogy napjaink pénzügyi rendszerében a pénz bekerül a gazdasági vérkeringésbe.
Bizonyára sokan vannak olyanok akik hallották már azt a feltételezést, hogy a pénz gyakorlatilag adósságként jön létre. Minden egyes forint, euró, dollár amit a bankodban vagy a párnád alatt tartasz adósságot képez.
A tökéletes példa itt hever az orrunk előtt.
Az ECB a részére biztosított exkluzív jogoknál fogva kinyomtat 489 milliárd eurót. Ezt az összeget hitelként folyósítja a kereskedelmi bankok számára, kedvezményes 1%-os kamatra. Tulajdonképpen a folymat már itt elkezdődik, a kereskedelmi bankok az igényelt összeggel tartoznak az ECB-nek amit a szerény kamattal együtt kötelesek visszafizetni 3 éven belül, azaz minden egyes bankjegy adósságként kerül a kereskedelmi bankok számláira.
A bankok ezek után eldönthetik, hogy mit is kívánnak tenni az olcsó hitellel. A tőketartalékaikat igazítják az új szabályoknak megfelelő mértékűre, esetleg államkötvényeket vásárolnak aukciók keretein belül, vagy hiteleket folyósítanak cégeknek, és magánszemélyeknek. A kötvények eladói (az aukciót meghirdető államok) kötvényhozamot, vagyis kamatot fizetnek a bankoknak. Az kereskedelmi bankok bevételét a kötvényhozamok és az ECB-nek fizetendő 1%-os kamat különbsége adja. Ebből következik, hogy a kormányok költségvetésébe kerülő, kötvényeladásokból származó forrás újra adósságként jelenik meg, amit már az ECB-nek fizetendő kamat mellett a bankoknak fizetendő kamatok is terhelnek. A kormányok a hitelekből származó új forrásokkal szabadon gazdálkodhatnak (garázdálkodhatnak) beruházhatnak, infrastruktúrát fejleszthetnek, fizethetik az alkalmazottaikat, vagy a lejáró adósságszolgálatot finanszírozhatják.
A magánszemélyek és vállalatok számára történő hitelfolyósítás esetn nagyjábó ugyanez a helyzet. Az 1%-os kamatra kölcsönzött pénzt a bankok továbbhitelezik az ügyfeleiknek, és az aktuális hitelkamataik jelentik a bevételt, persze miután levonták az ECB 1%-át.
(Kihagytam még azt a pikáns részletet, hogy a kereskedelmi bankok a részleges tartalékrendszernek köszönhetően a tartalékokat képező eszközeik értékének a többszörösét is kihelyezhetik hitelek formájában.)
A példa szerintem jól szemlélteti, hogy minden egyes bankjegy adósságként kerül forgalomba, és magában rejti a bankok hasznát.
A bankjegykibocsátás privatizálásának illetve "függetlenítésének" a hívei szerint ez a rendszer azért jó, mert megakadályozza a államok felelőtlen pénznyomtatását ami inflációhoz vezethet. Ez elképzelhető, volt már rá példa.
Ennek ellenére van egy unortodox kérdésem, amit valamiért fel sem merül Brüsszelben.
Miért nem hitelez az ECB közvetlenül az unió tagállamainak 1%-os kamatra?
(A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1%-os kamat nem évi kamatként értendő, hanem a teljes időtartamra, azaz 3 évre fizetendő.)
A bankok veszítenének a hasznukból, de emberek milliói szabadulnának szép lassan fel a közvetett vagy közvetlen adósrabszolgaság alól, és országok a fizetésképtelenség örvényéből.
Miért természetes az, hogy valakik az áruforgalom megkönnyítését célzó eszközből hasznot húznak?