Helyzetjelentés Afriká az Európai Unióból.

A szegénység növekedésére figyelmeztet az európai munkaképes korú lakosság körében az Európai Bizottság kedden közzétett jelentése.

 

 A brüsszeli testület közleménye szerint ez a gazdasági válság legkézzelfoghatóbb társadalmi, szociális következménye.
   

 Brüsszel arra is felhívja a figyelmet, hogy ha egy munkanélküli sikeresen elhelyezkedik, az is csak az esetek mintegy felében jelent kiutat a szegénységből, sok függ ugyanis attól, hogy milyen munkahelyet talál, hány főből áll a háztartás és, hogy az élet- vagy házastársnak van-e állása.
    

"Figyelmet kell fordítanunk a munkahelyteremtés mellett arra is, hogy minőségi munkahelyek jöjjenek létre, amelyek fenntartható fejlődéshez vezetnek, s így nem csak a munkanélküliséget, hanem a szegénységet is mérséklik" - figyelmeztetett a közlemény szerint Andor László foglalkoztatáspolitikai és szociális ügyekért felelős biztos.   
    

.- MTI nyomán

Az MTI hírből ugyan kimaradt, de a bizottság jelentése kitért arra is, hogy az unió tagállamai között növekednek a foglakoztatási, és a szociális különbségek.

És ebben komoly szerepet játszik a közös valuta is, mivel a nemzeti valuták leértékelésének a lehetősége nem áll fenn a valutaunió tagországaiban, kénytelenek a munkaerőt leértékelni.

A makrogazdasági, foglalkoztatási és szociális különbségek még mindig növekszenek, ami veszélyezteti az EU – a Szerződésekben is rögzített – céljait, nevezetesen hogy a gazdasági konvergencia előmozdításával mindenkinek javára szolgáljon, és javítsa a polgárok életét. A kiadvány bemutatja, hogy a különbségek növekedésének magjait már az euró első éveiben elvetették: az alacsony kamatok és az erőteljes tőkebeáramlás által sarkallt adósságfelhalmozódás nyomán egyes tagállamokban rendkívül kiegyensúlyozatlan lett a gazdasági növekedés, ami gyakran kiábrándító termelékenységi és versenyképességi problémákkal párosult.
   

Mivel a valutát nem lehetett leértékelni, ezért a versenyképességüket visszaszerezni próbáló euróövezeti országoknak belső leértékeléshez kellett folyamodniuk, vagyis le kellett szorítaniuk a béreket és az árakat. Ennek a politikának azonban (nem utolsósorban a növekvő munkanélküliség és szociális megpróbáltatások képében) megvannak a korlátai és hátrányai, eredményessége pedig számos tényező függvénye, mint például a gazdaság nyitottsága, a külső kereslet erőssége, valamint a nem költségalapú versenyképességet erősítő szakpolitikai lépések és beruházások megléte.