Az Európai Unió és az Európai Tanács elnökségének tárgyalópartnerei szerdán megegyeztek a jövő bankmentéseinek menetéről. A direktíva célja, hogy ezentúl ne az adófizetők állják a pénzügyi szervezetek megmentésének költségeit.
Eleinte igyekeztek cáfolni, hogy a ciprusi betétrablás mintaként szolgálhat majd a későbbiekben. És mégis.
A ciprusi sablont a technikai részletek kidolgozása után még jóvá kell hagynia az Európai Tanácsnak és az unió parlamentjének is. Elvileg 2016 január 1-től léphet hatályba, két évvel korábban a tervezettnél.
Az új szabályozás szerint első körben a részvénytulajdonosoknak, és a kötvénytulajdonosoknak kell veszteségeket elkönyvelniük. Csak ezek után következne a 100000 euró feletti betétesek beáldozása. Ciprus Light.
Az adófizetők elvileg csak akkor lépnek a képbe, ha ez még mindig nem elég a bank életben tartásához.
Mindenképpen pozitív, hogy az első csapásokat nem az adófizetők, és a betétesek szenvedik majd el.
Viszont egy rossz hír, piaci pletyka, vagy egy stresszteszt során előkerült rejtett veszteség felbukkanásának is igen komoly következményei lehetnek a kötvény, illetve részvénypiacokra nézve.
Csak gondolj bele egy részvénytulajdonos helyzetébe, aki megneszeli, hogy valami nem stimmel azzal a bankkal, amelynek a papírjaiba fektette a pénzét.
Akár csak egyetlen árva bank megmentésével kapcsolatos rémhír is képes lenne láncreakció-szerű részvényeladásokat generálni, ami a legrosszabb esetben, akár az összes eurozónás bank piaci kapitalizációját megtizedelheti.
Ilyen az, amikor egy alapjaiban hibás rendszert próbálnak foltozgatni. Az egyik probléma megoldásával kreálnak egy nagyobbat.
A terv szerint a bank megmentése érdekében úszni fog a hitelezők, a részvénytulajdonosok, a betétesek vagyona, vagy egy része, és ez még mindig nem jelenti azt, hogy az adófizetőknek ne kellene esetleg a zsebükbe nyúlni.
Szóval sok ember pénzt veszít.
Pontosan úgy, mint amikor egy bank csődbe megy.
Mire elkészülnek a legfaszább bankmentési tervükkel, a pénzintézetek megmentése több anyagi áldozattal jár, mint a csődjük. Ráadásul a probléma forrása (a gazdaságilag életképtelen bank) is űzheti tovább a ipart.
Zseniális.