Legalább lesz fagyi is...
Kedves Szerkesztő, ha valaki ezt jobban meg tudná fogalmazni, talán jobban lehetne vele érvelni, mint az egészségkárosító hatásával... mert igazából a szabadságkárosító oldala is zavarhatná az embereket, csak azt nem lehet a dobozra nyomtatni elrettentő képként.
Soha nem fordítottam túlzott figyelmet a dohányzás egészségkárosító hatására, mert titokban ott lebegett szemem előtt az a kép, amelyen a százéves mammer a születésnapi tortájáról gyújt rá, meg a Szárnyas Fejvadász mondása miszerint minél jobban ég a láng annál rövidebb ideig tart a gyertya, és akkor most mi a cél a boldog szabadság, csapjunk a lovak közé élet, vagy pedig a gyűjtsünk a nyugdíjra szürkén? bla-bla...
Szóval sem az egészségkárosító, sem az anyagi vonzata nem zavart, hanem a következő. Amikor az életem enyhén kiszolgáltatott lett, és nem tudtam mihez kezdjek magammal annak ellenére, hogy soha nem voltam depressziós típus azért igen rosszkedvem kerekedett néha. Ebben a lehangolt állapotban rágyújtani kezdetben jó, később szörnyű lett. Azt a kiszolgáltatottságot, miszerint nem tudok felülkerekedni önmagamon a dohányzás koronázta meg.
Ha felhívott a barátnőm késő este, hogy rossz kedve van megpróbáltam megnyugtatni telefonon keresztül, de ha cigi kellett képes voltam kilométereket gyalogolni érte a benzinkútig. Alkoholt inni cigi nélkül teljesen lehetetlen volt. De nem sorolom, minden dohányos tudja mit jelent a függőség, és azt mondják, oké, de én nem is akarok leszokni, mert szeretek cigizni. (bezzeg mekkora felháborodást és lázadást szülne, ha bárki szabadságát úgy korlátoznák, hogy időnként ráparancsolnának az éjszaka közepén, na most takarodj ki a hideg erkélyre egy öt percre, vagy a legelmélyültebb munka közben félbeszakítanának és mire visszaérsz elvesztetted a fonalat, stb )
Na egy szó mint száz, ha egyszer már úgy igazán ~ napi doboz ~ dohányoztál, akkor leszokás után sosem lesz olyan rossz közérzeted, mint dohányos állapotban, sose fognak úgy nyomni a hétköznapi malomkerék, mert legalább arra támaszkodhatsz "legalább nem dohányzom" mármint akárhogy is van nem vagy még valaminek pluszban a rabja, nem "kamatozik a hitel". Meglepően sok erőt tud adni.
A vicc az egészben, hogy most több mint 4 év után, amikor már tényleg köhögnék csak tőle, pont a jókedvemnek és annak, hogy sose volt jobb az életem, érzem a visszaszokás veszélyét, örök küzdelem ez, csak most már másféle...
Orbis
Ha Te is szeretnéd megosztani a leszokásod történetét, illetve a dohányzással kapcsolatos egyéb tapasztalataid, amelyek esetleg segíthetnek motiválni másokat a füstmentesítésben, akkor az emailt ide küldheted: nemzetibago@gmail.com.