Bizonyára sokan emlékeznek még a Sanghaj környéki folyókban fürdőző sertéstetemek sokkoló képeire. A hír az egész világon megdöbbenést okozott.

Azóta kiderült, hogy a beteg sertések tetemeiből nem csak a folyóba jutott, hanem a sanghaji éttermek konyháiba is. 

Évek óta árulják a betegségben elhullott disznók húsát Sanghajban

 

Az újság terjedelmes írását a Hszinhua hírügynökség ismertette kínai nyelvű oldalán.
    A cikk szerint a betegségben vagy más okból az értékesítés előtt elhullott disznókat illegális kereskedők szállították a metropoliszba a Sanghajjal határos Csöcsiang tartomány falvaiból. A feketézők két jüant (76 forint) fizettek az állatok kilójáért, miközben az érvényes rendelkezések szerint az állattenyésztőknek maguknak kellett volna 50 jüanért (1 900 forint) a tetemek elszállíttatásáról gondoskodni. Ezt kevesen tették meg, helyette vagy eladták, vagy - mint azt a Sanghaj folyójából március elején kihalászott több mint 16 ezer döglött állat is bizonyítja - a vízbe dobták, útszélen hagyták a disznók tetemét.
    Hogy pontosan mennyi betegségben elpusztult sertés végezte a sanghaji lakosok és éttermi vendégek tányérján, nem lehet tudni. A helyi adatok szerint a disznótenyészők helyi központjának számító Csiahszing településen tavaly 7,34 millió állatot neveltek, ezekből 325 ezret temettek vagy égettek el a hivatalos adatok szerint. A halálozási ráta ugyanakkor ennél jóval magasabb, mintegy 10 százalék körüli, vagyis a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 400 ezer sertésnek "veszett nyoma" tavaly.
    Az illegális kereskedést azt sem fogta vissza, hogy tavaly novemberben a helyi bíróság három, elhullott sertéseket feldolgozó hentest életfogytig tartó szabadságvesztésre, további 14-et pedig börtönre vagy pénzbüntetésre ítélt.
    A múlt hónap elején Sanghaj folyójában több ezer sertéstetemet találtak, ami komoly társadalmi visszhangot váltott ki, s - a bizonyítékok szerint - hosszú évek óta űzött visszás gyakorlatra, valamint az elégtelen szabályozásra mutatott rá. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a tetemek honnan kerültek a folyóba, a felelősöket továbbra is keresik a hatóságok. - MTI

Ennyire barbár népség lenne a kínai? Nem feltétlenül. És egyébként sem érdemes elfelejteni, hogy nem olyan régen Európában még a döglött ló volt a sztár az étlapokon, illetve a címlapokon.

A probléma a hibás ösztönzőkben van, amit a kínai disznó-botrány tökéletesen illusztrál. Az elhullott sertések elszállításáért a tenyésztőknek kellene fizetnie. Gondolom a tenyésztőnek éppen elég probléma - és anyagi érvágás - ha elpusztulnak az állatai, és akkor még a temetés költségeit is neki kell állnia. Ha a jelenség tömeges, akkor abba könnyen tönkre is mehet a vállalkozás. Ilyen körülmények között a folyóba dobálás, vagy a tetem egyéb nem hivatalos eltüntetése, nem csak vonzó opció, hanem a esetenként a túlélés eszköze is lehet.

Nem is beszélve a tetemeket felvásárló feketézőkről, akik még fizetni is hajlandók a döghúsért. A gazda az elszállíttatás költségein kívül, a vízbe dobálás kellemetlenségeitől is megszabadul, sőt még egy kis pénzhez is jut.

A cikkben említett életfogytiglani börtönbüntetés nem piskóta, de a jelek szerint komoly visszatartó ereje nincs. A visszatartó erő érvényesüléséhez a bűncselekmény várható előnyeit meg kell haladnia a lebukás kockázatának.

400000 kámforrá vált disznótetem egy év alatt, és összesen 17 elítélt dögfeldolgozó hentes. Ennyiből azért ki lehet következtetni, hogy a lebukás esélye elhanyagolható. A döghús, (2 jüan) és a hagyományos sertéshús (minimum 15 jüan) kilónkénti árának különbségéből az is kiderül, hogy jól jövedelmező üzletről lehet szó.

Ha kínai döntéshozók valóban tenni akarnak valamit ezzel a környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokat is rejtő problémával, akkor a büntetések helyett inkább azokat az ösztönzőket kellene átgondolnia amelyek a dögkereskedelem virágzásához vezetnek.

Mondjuk nem ártana, ha az európai kollégáik is összeszednék magukat.