Egyre nő a feszültség Németország és az Európai Központi Bank között, a Bundesbank elnöke a közelmúltban kilátásba helyezte a lemondását. Meglátjuk. Mindenesetre az EKB döntéshozók között sem teljes az összhang.

Tovább nő a nyomás Mario Draghi EKB-elnökön, miután a német jegybank vezetője, Jens Weidmann a Bild értesülései szerint lemondással fenyeget arra az esetre, ha az európai jegybank a korábban nyilvánosságra került kötvényvásárlásba kezd.

Nyomás alatt az EKB - Lemondással fenyeget a Bundesbank elnöke -Világgazdaság

A konfliktus oka a megváltó kötvényvásárlási terv, amelynek keretein belül az EKB olasz és spanyol állampapírok vásárlásával próbálná csökkenteni az érintett országok kötvényhozamait, a beavatkozás segítségével kísérelnék meg finanszírozni a finanszírozhatatlant. A németek problémája - az inflációs félelmeken kívül -  a Lisszaboni Szerződés 123. cikkelye, amelynek értelmében az EKB nem finanszírozhatja a tagállamokat, azonban ha terv megvalósul akkor ha nem is közvetlenül, de gyakorlatilag ez fog bekövetkezni.

Az EKB cézárnak azonban más a véleménye.

Többek között Mario Mauro, az Európai Parlament egyik alelnöke is úgy nyilatkozott, hogy Mario Draghi EKB-elnök a gazdasági bizottság zárt ülésén arról beszélt, hogy nem minősül egy tagállam jegybanki finanszírozásának, ha a frankfurti európai jegybank legfeljebb 3 éves lejáratú államkötvényeket vásárol.

Draghi: nem sérti az uniós jogot, ha az EKB kötvényeket vásárol - Hirado.hu

Az EKB legújabb gyógykezelésének számtalan hibája közül az egyik a politikai legitimáció megkérdőjelezhetősége, ami például a németek ellenállásában is körvonalazódik. Egy másik probléma, hogy a korábbi LTRO után ez a beavatkozás is mesterséges hozamszint kialakulásához vezet a kötvénypiacon. A kérdéses papírok tekintetében a kockázati felár nem fog teljes mértékben érvényesülni. Nem tudom elképzelni, hogy az Európai Központi Bankon, esetleg az olasz, illetve spanyol házibankokon kívül ki fektetne olyan állampapírokba amelyek hozamaiban a kockázati prémium a valósághoz képest alacsonyabb, manipulált szinten jelenik meg. Az EKB végfelhasználóként történő fellépése természetesen csökkenti a kockázatot, de vajon meddig?

A titkosítással szemben is vannak kétségeim, mert annak ellenére, hogy logikus érvekkel is meg lehet támasztani az elképzelést, a nyilvánosság elől gondosan eltakarja majd, hogy pontosan mekkora összeget fordít (nyomtat) az EKB a spanyol és olasz állampapírok vásárlására.

Mindezek ellenére azt hiszem, hogy a legnagyobb probléma a fenntarthatóság kérdése. Az LTRO, és a korábbi EKB kötvényvásárlások is csak ideiglenes hatást voltak képesek kifejteni, a problémákat alapjaiban nem orvosolták. Az új program ismét lehetőséget nyújt az érintett országok kormányainak a tökölésre, és ha valódi reformok nem születnek, a krónikus pénzügyi és strukturális problémák tovább mélyülhetnek és állandósulhatnak az EKB segítségével. Ezzel kapcsolatban még az is felmerülhet, hogy van-e kiszállási stratégiája az Draghi mesternek? Ha nem sikerül oldani az olasz és spanyol gazdasági feszültségeket (nem beszélve arról ha esetleg más országokra is ki kell terjeszteni a programot) akkor a nagy terv költségei könnyen elszállhatnak, és ebben az esetben az EKB sem tudna egyszerűen kihátrálni, mert a kötvényhozamok a mesterségesen fenntartott szintekről ugrásszerűen emelkedni kezdenének, és a két ország finanszírozása villámgyorsan lehetetlenedne el.