Ma reggel Cristobal Montoro pénzügyminiszter a spanyol parlamentben arról tájékoztatta  a képviselőket, az államnak elfogyott a pénze, és már nem tudják sokáig finanszírozni az állami szolgáltatásokat, illetve a közalkalmazottak bérét. Montoro hozzátette azt is, hogy az Európai Központi Bank másodpiaci beavatkozása nélkül Spanyolország már csődbe ment volna. Az ECB közvetett, és közvetlen segélyeinek témáját már feszegettem ebben a bejegyzésben, illetve arról is írtam, hogy 100 millárdos gyógykezelés közel sem lesz elegendő a spanyol problémák orvoslására.

A 100 milliárdos bankmentő csomag híre nem volt képes sokáig megnyugtatni a befektetőket, a spanyol államkötvényhozamok a napokban ismét megközelítették a 7%-ot.

Montoro meglepő vallomása különösen furcsa, ha figyelembe vesszük a spanyol miniszterelnök nyilatkozatait aki a Bankia államosításáig úgy vélekedett, hogy a spanyol gazdaság rendben van, sőt, még egy darabig utána is csak olyan gyengeségekről beszélt amely csak a bankszektor bizonyos szereplőit érinti.

A spanyol gazdasági helyzet kétségtelenül nagyon súlyos, abban azonban nem vagyok egészen biztos, hogy a Montoro által felvázolt, azonnali katasztrófával fenyegető állapot a teljes valóságot tükrözi. Az a gyanúm, hogy a politikai elit ráébredt, hogy esetleg egy spanyol - nem csak a bankszektort érintő - mentőcsomagra is szükség lehet, sőt azt is el tudom képzelni, hogy a háttérben erről már folynak az egyeztetések. A spanyolok valószínűleg nem akarják megvárni amíg a helyzet odáig fajul mint Görögországban, és könnyen lehet, hogy a tagadásból a vészharangok váratlan kongatásába váltó retorika egy kedvezőbb mentőcsomag-feltételrendszer érdekében történik.