Sokan értetlenül állnak a ferihegyi gyorsvasút belengetett ötlete előtt, amelyről egyre több találgatás jelenik meg a sajtóban. A tervek még csak körvonalazódnak a nyilvánosság előtt, az viszont biztos, hogy a gyorsvasutat valakik halálosan komolyan gondolják. A sanghaji mérnökök nem hobbiból vonatozgatnak a MÁV szakembereivel, és Simicska sem szokott árnyékra vetődni mostanában.
Az értetlenség - ami a tegnap folyamán még egy blogbejegyzésben is materializálódott - érthető, a ferihegyi gyorsvasút tervein rágódva, szinte elkerülhetetlenül a felesleges presztizsberuházás kesernyés utóíze tapad a szájpadlásunkra. Mi értelme lehet gyorsvasutat építeni, amikor a Malév csődje miatt egyértelműen csökkent a budapesti repülőterek repülőtér forgalma?
Különösen ésszerűtlennek tűnhet ez a beruházás ha figyelembe vesszük a budapesti tömegközlekedési infrastruktúra általános állapotát, az évtzedekig épülő 4-es metrót, és azokat a vasútvonalakat amelyek bezárásához már csak az IMF közreműködésére várunk.
Egy régebbi bejegyzésben érintőlegesen már foglalkoztam a gyorsvasút kérdésével, ha akkor átnézted, akkor most megspórolhatod magadnak az olvasást. Ha nem akkor figyelj.
A látszólag ésszerűtlen beruházásban van logika, csak nem magyar, hanem kínai. A gyorsvasutazás terve nem éppen újkeletű, de azóta kezdtek el igazán pörögni az események amióta a kínai eredetű egymilliárd eurós fejlesztési hitel a célegyenesbe érkezett.
Az államkötvények értékesítéséből származó bevételeket a kormány arra költi amire csak akarja, a fejlesztési, vagy beruházási hitelekkel kapcsolatban azonban nem egészen ez a helyzet. A hitelt nyújtó fél feltételeket, kondíciókat szabhat, illetve meghatározhatja a fejlesztések irányát. A fejlesztési hitelek jól felfogott kínai érdekeket is képviselnek, amelyek például a Huawei-gyár építésében és a kínai építésű gyorsvasútban testesülnek meg. Ezt a befektetési stratégiát a kínaiak mér régóta alkalmazzák Afrikában, ahol az ásványkincsek kiaknázásának jogaiért cserébe kínai cégek végeznek különböző beruházásokat.- Sorok Között
Szóval nagyjából annyi történik, hogy a kínaiak megdobnak minket egy egymilliárd eurós hitelkerettel, amiből többek között egy csinos kis reptéri-vasutat is fel kell építenünk. A kínai gyorsvasútépítő szektor magyar megrendelésekhez jut, miközben Pekingben azon sem kell aggódniuk, hogy a Liszt-expressz esetleg veszteségesnek bizonyul, mivel a hitelekért a magyar adófizetők nevében a kormány gyakorlatilag kezességet vállalt, a kínaiak a beruházások ellenértékét kamatostul visszakapják. (Tegyük fel, hogy adok neked kölcsön 10 milliót, amiből te csak az én kereskedésemben vásárolhatsz új autót magadnak. Hidd el az sem érdekelne ha az első nap felgyújtanád.) A kínaiak csak nyerhetnek a dolgon, mi pedig szurkolhatunk, hogy a reptéri-gyorsvasút gazdaságosan üzemeljen, vagy legalább a Simicska akasszon rajta néhány milliárdot.