A Malév csődjének számtalan vesztese lesz, a több mint 2000 munkavállalón túl azok is akik a Balkánra, Odesszába, Damaszkuszba esetleg Bejrútba készültek a közeljövőben.

Azonban nyertesek is lesznek, talán azok az utasok akik olcsóbban utazhatnak az élénkülő verseny miatt, de a tuti befutók azok a konkurens légitársaságok, amelyek betöltik majd a Malév megszűnése után keletkezett űrt. Vitathatatlan, hogy az egyik nyertese a Malév csődnek a Wizz Air, akik súgtak az Európai Bizottságnak a "piactorzító praktikákról". Nem szeretnék konspirációs teóriákat alapozni erre a fejleményre, hiszen állampolgári kötelességünk, hogy a jogsértésekről, és törvénysértésekről értesítsük az illetékes hatóságokat. Váradi kötelességtudó mintaeurópaiként cselekedett.

Oszkó Péter a blogján egy részletes, több részes bejegyzésben foglalkozik a Malév körüli viszontagságokkal, érdemes elolvasnia azoknak aki ezt még nem tették meg, és érdekli a légitársaságok, és a privatizáció titokzatos világa. Az aprólékos gonddal készített, hosszadalmas írásba ugyan nem fért bele a saját Wizz Air igazgatósági tagsága, de ez szerinte nem hírértékű információ. Belsősként annyival azért segíthette volna az olvasóit, hogy mi az amit a Wizz Air-nél jobban csinálnak.

"Közlése szerint minisztersége után kevesebb mint egy évvel ugyan valóban szakmai munkát vállalt egy másik légitársaság, a Wizz Air igazgatóságában, de azóta is folyamatosan a Malév megmentésének szükségessége mellett érvelt." - Index

LOL.

Vajon mi a realitása egy olyan igazgatósági tagnak egy magán-légitársaságnál, aki folyamatosan egy konkurens cég megmentése mellet érvel? Szerintem zéró.

Korábban azon a véleményen voltam, hogy az állam a Malév felszámolásával hosszútávon megtakarítja a légitársaságba öntött milliárdokat, de akkor még nem tudtam a repülőtér privatizációjának titkos záradékáról. A magyar privatizációs gyakorlat legújabb gyöngyszeme, ha a repülőtér veszteséges, majd az adófizetők megtérítik a kárt a befektetőnek. Ez a bankmentő csomagoknál tapasztalt szociál-kapitalizmushoz hasonlít, amikor a haszon a befektetőké, a veszteség az államé.

Buda Gyula szerint 1000 milliárdról van szó, de vannak akik szkeptikusak a záradék létezésével kapcsolatban. A Malév privatizációs kisérletének körülményeit szem előtt tartva azt hiszem valószínűsíthető, hogy az állami profitgarancia valamilyen formában létezik.

Kiváncsi lennék mi történt volna akkor - feltéve hogy a záradék létezik - ha a Malév egy sikeres privatizáció után magántulajdonban ment volna csődbe. Abban az esetben is a magyar állam vállalta volna a garanciákat? A titkos záradék szigorúan bizalmas bekezdéséből majd kiderül.