2 napja találtam a Napi Gazdaság oldalán ezt a gyöngyszemet:
"A válság ellenére is növekszik az új álláshelyek száma a vállalatok egy részénél, ennek üteme azonban elmarad a felgyorsult elbocsátásokétól." - Napi Gazdaság
A cikk szerzője rendkívül kifinomult módon fogalmazza meg a munkanélküliség növekedésének kétségbevonhatatlan jelenségét. Ha az új álláshelyek számának növekedése alulmarad az elbocsátásokkal szemben az nem jelent mást mint növekvő munkanélküliséget. A bonyolult szófordulatokkal azonban sikerülhet némi pozitív felhangot csempészni az elkeserítő tények közé. Az pedig természetes, hogy a munkanélküliség eltérő mértékben érinti a különböző szektorokat.
Van azonban itt valami más is, egy olyan kifejezés amivel eddig ritkán találkoztam. A szerző a munkahelyek megszüntetése, illetve a leépítés helyett előszeretettel, és következetesen alkalmazza a "munkahelyrombolás" kifejezést.
A munkahelyrombolás ebben a kontextusban a munkahelyek megszüntetésének hátterében kivétel nélküli szándékosságot feltételez. Ezzel szemben a munkahelyek megszüntetése, - különösen válságok idején - általában szükségszerűség következménye, gyakran a cégek túlélése érdekében meghozott fájdalmas, de elengedhetetlen döntés eredménye.
A leépítésre kényszerült vállalkozások bújtatott démonizálása helytelen, különösen akkor ha tekintetbe vesszük a magyar jogszabályi környezet "vállalkozásbarát" jellegét, és a magyar vállalkozások ismert finanszírozási nehézségeit is.
Az állami vállalatok munkahely-megőrzésben tanúsított - gyakran ésszerűtlen - nagyvonalúságát az adófizetők kötelező hozzájárulásai, és az állam eladósításának a lehetősége biztosítja, ami a versenyszféra vállalatai számára nem járható út. A magánvállalatok hitelképességét a piaci értékük, és az eredményeik határozzák meg, szemben az állami vállalatokkal ahol az állam vállalja a kezességet.
Kanu101 via Flickr