Olaszországban, és Görögországban is új, kijelölt államfők beiktatására kerül sor. Azon kívül, hogy egyikük sem választások útján szerezte új tisztségét, van még néhány közös jellemzőjük az új miniszterelnököknek. Mario Monti, és Lucas Papademos egyaránt tagja a David Rockefeller által alapított Trilaterális Bizottságnak, és Bilderberg összejöveteleken is mindketten megfordultak már.
Nem szeretnék túl sok időt vesztegetni a fent említett szervezetek tevékenységének részletes elemezgetésével, már magyarul is számos forrás található az interneten azok számára akiket érdekel a téma.
A Bilderberg csoport legendája sokáig csak konspirációs teóriák szintjén vegetált, az elmebetegek kategóriájába sorolták azokat akik komolyabban foglalkoztak a kérdéssel. A mainstream média teljes mértékben kerülte a témát, komoly áttörést jelentett a The Economist összeállítása a globális arisztokráciáról, amelyben külön fejezetet szenteltek a Bilderbergeknek, és az egyéb titokzatos szervezeteknek. A cikk januári megjelenése óta már nem azok számítanak őrültnek akik hisznek ezeknek a csoportoknak a létezésében, hanem azok akik azt hiszik, hogy a magasrangú állami tisztviselők, és a óriás vállalatok, bankok vezérei valami rosszban sántikálnak. Az Economist tudósítója szerint az emberiség, és az általános közjó érdekében gyűlnek össze időröl időre. A titkolózásra pedig csak azért volt szükség, hogy a globális arisztokrácia prominensei anélkül tudják kifejteni az ötleteiket, hogy a másnapi újságok címlapjai miatt kellene aggódniuk.
Az Economist arról is beszámolt, hogy a Bilderbergek bábáskodtak az euró születésénél is, sőt ők fektették le az alapokat. Egy másik hasonló szervezet a CFR (Council on Foreign Relations) ötlete volt, hogy az adófizetők pénzével mentsék meg a bankokat, ami azóta szinte általános gyakorlattá vált. A cikk szerzője szerint ez a lépés nem volt túl népszerű, de megállította a 2008-as válság eszkalálódását. Azóta tudjuk, hogy ez nem jött be.
Semmi újdonság nincs abban, hogy ezeknek a kormányokon és választásokon felülálló szervezeteknek a tagjai komoly állami tisztséget töltsenek be, (Például Bokros Lajos, vagy a majdnem miniszterelnökké vált Surányi György) sőt ahogy a bankmentő csomagok példája is nyilvánvalóvá teszi gyakorlatilag eddig is ők irányítottak a háttérből, de még nem nagyon volt rá példa, hogy közvetlenül jelöljenek ki államfőket a sajátjaik közül.
Görögország, és Olaszország a globokrácia közvetlen irányítása alá került, és könnyen elképzelhető, hogy hamarosan más európai országok is csatlakozni fognak.
Természetesen nem lehet kihagyni a képletből a parlamenti pártok választott képviselőinek cinkos közreműködését sem, akik a várható megszorító intézkedésekkel járó népszerűségvesztés káros hatásait próbálják csökkenteni.
Én készséggel elhiszem az Economist újságírójának a véleményét miszerint ezen titokzatos szervezetek tagjainak a fő célja az emberiség jólétének előmozdítása, de felmerül bennem a kérdés, hogy mit lépnének akkor ha a világ problémáinak megoldása esetleg a saját érdekeikbe ütközne.