Gyöngyösi Márton szinte órák alatt vált a leghíresebb-hírhedtebb magyarrá, hazánk pedig a fasizálódás elrettentő példájává a nemzetközi sajtó segítségével. A Gyöngyösi javaslat nem várt mellékhatásaként összeborultak a magyar politikai élet kibékíthetetlen ellenfelei, akik kéz a kézben tüntetnek majd a nácizmus ellen vasárnap.

Az életben sokkal kevesebb a véletlen - vagy a fekete hattyú - mint gondolnánk. A Jobbik nem az Marsról pottyant Magyarországra egy napfényes délután valahány évvel ezelőtt, a nacionalisták pedig nem a földből nőnek. Elképzelhető, hogy a polgári körökből kiszakadt Vona Gábor egy megveszekedett náci antikrisztus, de ez még nagyon kevés ahhoz, hogy a pártja átlépje az 5%-os parlamenti küszöböt. A radikális eszmék ismételgetése nem elég, ehhez szavazatokra is szüksége van, nem is kevésre.

Senki nem született még fasisztának, aki az ellenkezőjét állítja az fasiszta. A szélsőséges eszmék terjedését, a lakosság radikalizálódását a szélsőséges körülmények, a zuhanó életszínvonal eredményezi. Ezt a világtörténelem már számtalan esetben bizonyította, de aki követi a görög eseményeket az élőben is megfigyelheti a folyamatot. Azokat az állapotokat, amelyek a politikai szélsőségek térnyerését eredményezték hazánkban, az elmúlt évtized kormányai teremtették meg. Egy normálisan működő, egészséges társadalomban a radikális eszmék nem találnak követőkre, a Jobbik nem a kór maga, csak az egyik tünet. Biztosan lenne az embereknek jobb dolga a masírozgatásnál.

A Jobbik édesapja a Fidesz, az édesanyja pedig az MSZP, és abszurdnak találom, hogy ezeknek a pártoknak a képviselői vállvettve tüntetnek majd a saját szörnyszülöttjük megnyilvánulásai ellen. Ezt a levest az elmúlt 20 politikai elitje főzte ki, Gyöngyösi Márton csak feltálalta.

Apropó, Zuschlag János ott lesz?