Egy bocsánatkéréssel tartozom, szeretném megkövetni az LMP-t ezért a bejegyzésért. Az elnézésem természetesen nem vonatkozik azokra akik a csatlakozásra szavaztak, és különösen nem Szabóra, Jávorra, és Karácsonyra.

Én a magyar politikai élet pártjait csak a különböző gazdasági érdekcsoportok színpadi kellékeinek tartom, ráadásul ez a cirkusz nem is olcsó mulatság. Az előadás költségeit az adófizetők állják, és ezért különösen bosszantó, hogy a műsor ennyire szar. A parlament porondján elcsépelt poénokat ismételgető bohócok közé időnként bedobhatnának egy kardnyelőt, esetleg néhány oroszlánt is. Elvekről és politikai meggyőződésről szó sincs, a baloldalt nagytőkések szeretnék egyesíteni, a Fidesz pedig még az időjárást is államosítaná, Kádár Jánost megszégyenítő ütemben építi a sajátos nemzeti szocializmusát.

Az LMP kellemes csalódást okozott, amire abszolut nem számítottam. Azzal, hogy a lehetőségekhez képest megpróbáltak ragaszkodni az elveikhez, és kimaradnak a nagy Orbánűző koalícióból, kockára tették a 2014-es parlamenti székeiket, viszont a politikusaik szert tettek egy nagyon törékeny, halvány kis gerincre. Magyarországon a gerinces politikusok jelenlegi kereslet-kínálat aránya bizarr, következetes politizálással az LMP hosszútávon még profitálhat ebből a piaci szakadélból, még akkor is ha a döntésük pillanatnyilag előnytelennek tűnik. A párt véleményem szerint egy bátor lépést tett a hitelesség irányába, és csak rajtuk múlik, hogy ebből a hitelből képesek lesznek-e komolyabb politikai tőkét kovácsolni a jövőben, vagy örökre eltűnnek a süllyesztőben.