A rendőrség olyan állami szerv, melynek fő feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, a törvények és bizonyos szabályok betartatása, a szabályszegőkkel szembeni eljárás megindítása. - wikipedia
A rendőrség látványos szerepváltása körüli kérdések egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. Nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy a rendőrség nagyobb hangsúlyt fektet a közlekedésbiztonságra - a szabálysértési birságok kiszabására - miközben hanyagolja az állampolgárok testi épségének, illetve vagyonának védelmével kapcsolatos feladatait.
Ezzel kapcsolatban még tavaly írtam egy bejegyzést, ezért most csak idéznék magamtól.
A közbiztonság alakulása függ a társadalomban végbemenő folyamatoktól, és a társadalom, illetve az aktuális kormányzat változásokra adott válaszaitól, a rendvédelmi, megelőző, és végrehajtó szervek működésének hatékonyságától.
A rendőrség általános feladatai nem szorulnak különösebb magyarázatra, azonban a poltikai, gazdasági, és társadalmi változások átrendezhetik a feladatok fontossági sorrendjét.A fontossági sorrend meghatározása a kormány hatáskörébe tartozik, így elsősorban egy ország vezetőinek szempontjait tükrözik, amely ideális esetben igazodik a társadalom közbiztonsággal szemben támasztott igényeihez.
A gazdasági körülmények negatív változása önmagában is komoly változásokat idézhet elő. A súlyos állami kiadásokat jelentő rendfenntartásra is rávetül a megszorítások árnyéka, ami a rendelkezésre álló források átszervezéséhez vezet van, az új prioritásoknak megfelelő módon.
A közlekedésbiztonság fogalma is új értelmet nyer amikor a ravaszul kihelyezett traffipaxok egyetlen célja a szabálysértési bírságokból származó költségvetési bevétel-terv teljesítése.
Gondoljunk csak bele mennyivel kifizetődőbb egy 8 órás traffipax műszak, mint egy vidéki betöréses lopás elkövetőinek kézrekerítése, és a kiszabott bűntetés végrehajtása.
Ahogy az említett bejegyzésben utaltam is rá, a költséghatékonyság szempontjából sokkal kedvezőbb az indokolatlanul magas szabálysértési bírságokkal foltozni a költségvetési lyukakat, mint például a vagyon, és életellenes bűncselekmények elkövetőit üldözni, illetve a büntetésvégrehajtás kiadásait fedezni. Ez a gyakorlat azonban csak rövidtávon jelenthet némi előnyt a bevételi oldalon, a közbiztonság romlása hosszútávon nem csak társadalmi, hanem igen komoly gazdasági következményekkel is jár. A bűnügyi szempontból súlyosan fertőzött térségek gazdasági értelemben is leépülnek, amit például a zuhanó ingatlanárak megfelelően tükröznek. Aki teheti menekül, a vállalkozási kedvet pedig alaposan letörheti a bűnözésből eredő extra kockázat megjelenése. Ezeket a területeket a kormányzat vagy hagyja örökre eltűnni a térképről, vagy pedig különböző programok keretében megpróbálja újjáéleszteni, ez azonban egy rendkívül hosszadalmas, és költséges folyamat, és sajnos igen gyakran sikertelen is.
A kormány nem tudja, vagy nem akarja felfogni, hogy az úgynevezett "egyenruhás bűnözés", a különböző önkéntes rendvédelmi szervezetek, és gárdák megjelenése nem maga a betegség, csak a tünet, és azt jelzi, hogy a kormányzat rossz válaszokat ad a közbiztonság problémás kérdéseire.
A rendőri erők pézbehajtókká züllesztése talán segít csökkenteni a költségvetési hiányt, azonban könnyen visszafelé sülhet el.