Tegnap éppen a lengyeleknél verte ki a biztosítékot a nyugdíjkorhatár-emelgetése:

Durva nyugdíjkorhatár-emelés a lengyeleknél

Napi Gazdaság

Nem egyedi esetről van szó, Európa szinte minden országában hasonló intézkedéseket hoznak, ezen már mi is átestünk. A fokozatosan, meghatározott időközönként automatikusan emelkedő nyugdíj-korhatár trükkje abban rejlik, hogy a népszerűtlen törvénymódosítással nem kell minden évben terrorizálni a közvéleményt, elég egyszer lenyeletni a keserű pirulát, és utána szinte észrevétlenül tolódik a nyugdíjbavonulás időpontja.

A nyugdíj előtti néhány évben általában valamiféle védelem illeti meg a munkavállalókat ami érthető, az idősebb korosztályhoz tartozókat már nem szivesen alkalmazzák a munkáltatók. A probléma szerintem az, hogy ezzel még a munkahelyek száma nem növekszik, tehát a nyugdíjkorhatár-emelkedés miatt továbbszolgáló munkaerő gyakorlatilag a pályakezdők helyét foglalja el. A korhatár-emelgetéssel ugyan az állam megspórol valamennyit a nyugdíjakon, de a kifizetett munkanélküli segélyek, és egyéb juttatások új kiadásként jelentkeznek. Természetesen most lehetne vitát nyitni arról, hogy melyik összeg a nagyobb, de az intézkedésnek a költségvetésin kívül társadalmi vonzata is van.

Távol áll tőlem, hogy különbséget tegyek a fiatalok, és az idősek munkaerőpiaci értékében, a munkanélküliség tekintetében azonban látok némi különbséget. Általánosan elmondható, hogy a fiatalok türelmetlenebbek, elszántak, idealisták, sokkal kevésbe hajlandók beletörődni a nyomorba, álmaik vannak, amelyekért hajlamosabbak kockázatokat vállalni.

Általában a fiatalok dobálják a molotov-koktélokat.