Az illinoisi St. Joseph-Ogden középiskolai diákjai kétségtelenül praktikus készségeket sajátíthatnak el.

A napokban az iskola  15-16 évesei megtanulhatták, hogy hogyan kell korlátozott egészségügyi forrásokat elosztani a rászorulók között.

El kellett dönteniük, hogy kit hagynak meghalni.

A feladat nagyjából:

Adva van 10 ember akinek vese-dialízisre van szüksége. A játékos fejtörő szerint "aki nem kapja meg a kezelést meghal".

De van egy kis hoppá.

A helyi kórházban csak 6 kezelésre adott a lehetőség.

A diákoknak a megadott személyes információk alapján ki kellet választaniuk, hogy kiket hagynak életben.

Az infók: foglalkozás, életkor, nem, rassz (afro-amerikai, latin-amerikai, vagy fehér), családi állapot, és a gyermekeik neme, illetve kora.

A listán szerepel egy 35 éves fehér háziasszony két gyerekkel, egy 65 éves latin-amerikai orvos, egy 60 éves néger ügyvéd, egy 9 éves mozgáskorlátozott fehér gyermek, egy 20 éves fehér diák, egy 40 éves néger elítélt, aki gyilkosságért ült, egy 23 éves fehér prostituált, egy 35 éves néger tanárnő, egy 55 éves fehér lutheránus lelkész, és egy 47 éves néger lelkész.

Remélem nem hagytam ki senkit.

Néhány szülő felháborodott.

Az igazgató szerint viszont félreértés történt.

A feladat a társadalomtudományi tanulmányok egyik bevezető leckéje, és a foglalkozással, rasszal, illetve nemmel kapcsolatos elfogultságra szerette volna felhívni a figyelmet.

A beküldött munkalap készítője az elítélttől, a diáktól, a mozgáskorlátozottól, és a prostituálttól tagadta volna meg a kezelést.

És Ön?

Kimberly Paxton, The Daily Sheeple nyomán