Az Indexen hétfőn megjelent, a globalizációt népszerűsítő interjúval kapcsolatban már írtam egyszer ezt-azt. Második menet.
A globalizáció a közlekedés, illetve a telekommunikáció fejlődése miatt elkerülhetetlen, bizonyos tekintetben természetes folyamat. Persze van egy kevésbé ártalmatlan megközelítése is a dolognak, amit Veress Józsefnél nem tudnék jobban megfogalmazni:
„A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat.” - Wikipedia
Természetesen a kettős mérce itt is érvényesül. Az USA, a globalizáció egyik élharcosa, úgy értelmezi a szabályokat ahogy éppen jól esik.
A kínai Huawei mobil távközlési berendezés gyártó konszern feladta az amerikai piac meghódítására tett próbálkozását, mivel törekvése több alkalommal is biztonsági aggodalmak miatt emelt gátakba ütközött - írja a brit Financial Times lap online kiadása. - A Huaweinek elege lett - kivonulnak az amerikai piacról - Napi Gazdaság
A FED új, a külföldi bankokat érintő ellenőrzési javaslatai miatt az európai bankok (is) elveszíthetik a versenyképességüket az Egyesült Államokban. Az európai pénzügyi szolgáltatók feje, Michel Bernier levélben hívta fel az amerikai jegybank elnökének a figyelmét a protekcionizmus veszélyeire. - Wall Street Journal
A kettős mérce mellet, még a memóriával is baj van Washingtonban.
A történelemkönyvekben talán nem ebben a formában szerepel, de az amerikai függetlenségi háború szikrájához, a bostoni teadélutánhoz is köze volt a globalizációnak, és a vállalati protekcionizmusnak. Az elégedetlenséget kiváltó teatörvényeket, az angol kormány a globális multi, a Brit Kelet-indiai Társaság jövedelmezőségének, illetve monopolhelyzetének biztosítása érdekében hozta, és próbálta ráerőltetni a az akkor még gyarmati sorban tengődő amerikaiakra.
