Az egykori kettéosztott Németország keleti felének, az NDK-nak a hivatalos megnevezésében szerepelt a "demokratikus" kifejezés, holott az országnak sokkal kevesebb köze volt a demokráciához mint a nyugati szomszédjának. Észak és Dél-Korea tekintetében még manapság is ez a helyzet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra a demokrácia az egyik legkevésbé jellemző fogalom. Ki akartak átverni ezzel a baromsággal?

A kormányzati propaganda lényege, hogy a vezetők megpróbálják meggyőzni a lakosságot a láthatatlan sikerekről, és a valóság ellenkezőjéről. Ez odáig fajult, hogy ha egy kampányfilm egy bizonyos területen idilli állapotot tükröz, akkor majdnem biztosra vehetjük, hogy gáz van.

Az első példa már szakállas. A kormány Új Nemzedék Programjának propagandafilmje, amelynek segítségével 4 millió forintból próbálták megállítani az elvándorlást. Olcsóbb mint a vasfüggöny, de közel sem annyira hatékony. Az eredeti videó itt tekinthető meg, de nekem jobban bejött a remix:

Kár, hogy a szívszorító kampányfilmet félmillióan már csak az interneten csodálhatták meg.

Egyszerűbb lett volna kölcsönvenni a Napló január 27.-én leadott epizódját, és hozzátenni, hogy ha elhagyod az országot, akkor eltűnhet a házad.

Ebbe a másik társadalmi célú szemfényvesztésbe tegnap botlottam:

Ez a Széchenyi tervet, és a közös fejlődés örömét népszerűsíti, miközben tündérmesébe illő képet fest az oktatás helyzetéről.

Na igen, fejlesztések mínusz 42 milliárdból.

Szerintem felesleges ezekhez hasonló PR darabokat forgatni, mert viszonylag kevesen lehetnek azok akik 2 évvel ezelőtt elbarikádozták magukat a lakásukban, és kizárólag a közszolgálati csatornák, vagy a Hírtévé műsorain olvasztják az agyukat. A többség viszont jogosan érezheti úgy, hogy a kormány szellemi fogyatékosként kezeli őket.