A 2013-as évet az Európai Unió az írek elnökségével kezdi. Ez kapásból két rossz ómen egy mondaton belül.
Írország példát mutatott a válságkezelésből a világnak, amivel kivívta a pénzügyi szektor, a befektetők, Brüsszel, és az IMF általános elismerését. A bankok által termelt veszteséget a kormány egy az egyben lenyelette a lakossággal. Mivel ennyi pénz nem akadt a farzsebben, a bankármentő tranzakció hagyott egy kisebb nyomot az államadósságon, aminek a felköhögése el fog tartani még egy darabig.
Természetesen a bankárok iránti szolidaritás miatt megnövekedett államadósság, és a költségvetési hiány rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedéseket is magával vont, de az írek állják a sarat. A miniszterelnökük annak idején büszkén hírdette, hogy Írország nem Izland, nem fogják megtagadni a kötelezettségeiket, ami lehet, hogy a lakosság részéről lemondásokkal fog járni, de a piacok meghálálják majd az áldozatot.
Az európai bankárszocialista válságkezelés receptjét betűről-betűre betartó írek azonban semmivel sincsenek jobb helyzetben mint a vikingek, akik visszautasították, hogy a bankszterek házibulija után egyedül takarítsák fel a hányást.
Gazdasági növekedés tekintetében Írország még az óvatos becslések szerint is legalább 1.7%-kal alulmúlta Izlandot 2012-ben, a munkanélküliség pedig: Írország 14.9% - Izland 4.3%.
Ami a befektetők, illetve a piacok háláját illeti, egyelőre az írek vezetnek orrhossznyival. A három nagy hitelminősítő közül azonban a Moody's már az izlandi államadósságnak adott jobb osztályzatot.
