Éppen most fejeztem be Joseph Stiglitz a Gobalization and its Discontents című könyvét, ami magyarul A globalizáció és visszásságai címmel jelent meg.

A cím megtévesztő, a szerző elsősorban nem a globalizációt bírálja, hanem az azt levezénylő globális intézményeket. A Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) és a Világbankon kívül Stiglitz különösen nagy figyelmet szentel a Valutaalapnak, részletesen elemzi az IMF hatalmi struktúráját, a gazdaságpolitikai irányelveinek alakításában résztvevő érdekcsoportokat és ellentmondásokat, illetve az ázsiai és az orosz válságban, és a volt szocialista országok gazdaságainak átalakításában játszott szerepét. Konkrét példákon keresztül mutat rá az IMF által eröltetett gazdasági intézkedések hibáira, gazdasági és társadalmi következményeire. A Nobel-díjas közgazdász könyvének erőssége az objektivitás, a szerző elfogulatlanul, szakmai szempontok alapján értékeli az IMF tevékenységét.

Ez a könyv már több mint 10 éves, de azt gondolom, hogy keveset veszített az aktualitásából. Stiglitz megjegyzi, hogy vannak pozitív változásokra utaló jelek, de nem elégségesek, és ajánlásokat is megfogalmaz az IMF hatékonyabb működésének, és elfogadottságának előmozdítása érdekében. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Joseph Stiglitz reformjavaslatai süket fülekre találtak.