Manapság szinte minden napra fény derül egy újabb "meglepő" bankokkal kapcsolatos botrányra. A Libor után jött a HSBC pénzmosási akciója, és a legújabb a Standard Chartered bratyizása az irániakkal. Ezeknek a félreértéseknek a természete nem azonos, viszont egy közös pontjuk akad. Minden esetben egy amerikai felügyeleti szerv borította rá a bilit egy angol hátterű pénzintézetre.

Nem mintha az angoloknak nem lennének meg a saját felügyelőik a pénzintézetek ellenőrzésére, számtalan fantáziadús elnevezésű és hatáskörű hivatal fontoskodik Londonban is, azonban ők meglehetősen rövid pórázon vannak tartva. A pénzpiacokon tevékenykedő cégek szabályozásának liberalizációját Margaret Thatcher kezdte meg, és ez odáig fajult, hogy Tony Blair már határozottan utasította a felügyeletek vezetőit, hogy ha valami komoly turpisságra bukkannának akkor ne lépjenek addig amíg a politikai vezetéssel nem egyeztetnek. A cél az volt, hogy megóvják London a világ pénzügyi központjaként betöltött szerepét. A szabályozatlanság, és a felügyeleti látszattevékenység természetesen kedvező terepet biztosít a pénzügyi mágusoknak, ahol nincsenek szabályok ott áthágni sincs mit.

Természetesen nem tudom megmondani, hogy az amerikai felügyeleti szervek angol bankokkal kapcsolatos hirtelen buzgósága csak a puszta véletlen műve, vagy felsőbb utasításra járnak el, és a Wall Street megpróbál csapást mérni a City versenyképességére. Mindenesetre az angolok szerint az utóbbiról van szó:

"A Standard Chartered egyik legnagyobb befektetője név nélkül azt mondta a hírügynökségnek, az amerikai felügyelet hátrányosan megkülönbözteti a brit pénzügyi cégeket és igyekszik megvédeni saját piacát. Hasonlóan nyilatkozott John Mann, a brit parlament pénzügyi bizottságának tagja is, aki szerint Washington ezzel akarja saját pályájára terelni a világ legfontosabb pénzügyi cégeit, amelyek többnyire Londont választják székhelyükül." - USA kontra Anglia harccá fajulhat a pénzmosással vádolt bank ügye - Világgazdaság