Régóta vártam azt a pillanatot amikor olyan kezdeményezésről írhatok a kormány részéről, amelynek van valami értelme. Az ilyen hírek némi reményt csempésznek az életünkbe, mint amikor az intenzív osztályon, egy baleset utáni eszméletvesztés első ébredését követően az orvos közli, hogy az egyik lábunkat mégis meg tudták menteni. Ha stabilizálódik az állapotunk majd behozzák, és meg is nézhetjük.

Egyszer megkérdeztem egy ismerősömet, - aki történetesen nemzetközi befektetési tanácsadással foglakozik - hogy melyik devizában tartaná a felesleges pénzét. Előrebocsátotta, hogy a baráti befektetési tanácsok komoly felelősséggel járnak, ráadásul a balul elsült tranzakciók felett érzett lelkiismeretfurdalást a tanácsadói díjazásból származó profit sem enyhíti, de most kivételt tesz és megmondja a tutit. Utána hozzátette mellékesen, hogy a világon a legjobb hosszú távú befektetés a tanulás, Magyarországon pedig valószínűleg a nyelvtanulás, legalább leléphetsz ha úgy alakul. Lehet valami abban amit mondott.

Ennek fényében természetese örömmel vettem tudomásul, hogy a kormány a szándékai szerint ingyenes nyelvtanulási lehetőséget biztosítana a munkanélkülieknek. Miközben maximálisan egyetértek a javaslattal, azért kiváncsi leszek arra, hogy ez a szépreményű terv a gyakorlatban hogyan fog a magyar valósághoz idomulni. (Ha egyáltalán komolyan gondolták, a bejegyzés erejéig tételezzük fel, hogy igen.) Egy zseniális elképzelés még nagyon kevés, hiszen ki ne szerettett volna űrhajós, vagy miniszterelnök lenni gyermekkorában. Az előbbiek közül kevesen jártunk sikerrel, az utóbbiak közül már valamivel többen váltották valóra az álmaikat, bár inkább őket kellett volna a Holdra küldeni. Jó lenne tudni, hogy a nyelvprogram keretein belül nem csak a haveri nyelviskolákat és oktatásszervező cégeket fogják állami, illetve uniós forrásokkal feltőkésíteni, és hogy azoknak akik tanulni akarnak tényleg lesz lehetőségük használható nyelvtudást szerezni. Tökéletesen piacképtelen támogatott tanfolyamokkal Dunát lehetne rekeszteni, a használhatatlan szakképesítések tekintetében már biztonyára nagyon versenyképesek vagyunk. Az idegen nyelvekkel azonban a helyzet, hogy a papír gyakorlati tudás nélkül nem sokat ér.

Igazából azt sem tudom, hogy mi a kormány célja ezzel a javaslattal. Felismerték végre, hogy a lakosság nyeltudása növelheti egy ország versenyképességét különösen a globalizáció, az internet, és a távközlés fejlődésének korában, vagy csak azoknak az esélyeit akarják növelni akik már csomagolnak, így javítva a hazai munkanélküliségi mutatókat?

Há ken áj helffffff jú tudéj?

Az Economist múlt heti számában van egy cikk a Fülöp-szigetekről. A beszámoló arról szól, hogy a telefonos ügyfélszolgálat-ipar nagyhatalmának számító Indiát lekőrözték a fülöpék, annak ellenére, hogy Manilában sokkal többet kell fizetni egy alkalmazottnak, mint Újdelhiben. A telefonos ügyfélszolgálati karrier talán megmosolyogtató, azonban egy kezdő munkatárs fizetése havi 450 dollár, ami a Fülöp-szigeteken már belépő a középosztályba, nem is beszélve arról a nemzetgazdasági tényről, hogy az amerikai, és angol cégek illetve az alvállalkozóik alkalmazásában jelenleg már 638000 munkavállaló áll. Itt azonban nem akarnak megállni, az ügyfélszolgálatról a hangsúlyt szeretnék áthelyezni az egyéb irodai, és üzleti háttérszolgáltatások biztosítására a piackutatástól, a nemzetközi jogon keresztül, az informatikai rendszerek üzemeltetéséig. A becslések szerint 2016-ig újabb 700000 munkahely jön létre ebben a szektorban, ahonnan a tavalyi GDP 5 százaléka származott. Mert jól beszélnek angolul.