Május 9.-én az Európa-nap alkalmából mondott nem éppen ünnepi beszédet Nigel Farage az UKIP, az angol függetlenségi párt európai parlamenti képviselője. Egy függetlenség-párti képviselő általában hivatalból szkeptikus az unióval kapcsolatban kapcsolatban, Farage azonban szokatlanul komor képet festett a jövőre vonatkozóan.
Elmondta, hogy szerinte az EU Titanic jéghegynek ütközött, a nemzetállamok az euró börtönében vergődnek, és a közeljövőben zavargásokra, esetleg forradalmakra is lehet számítani egyes tagállamokban. Felhívta a figyelmet a görög választások eredményére, -amelyeket az 1932-es német választásokhoz hasonlított - a középpártok összeomlására, és a szélsőségek erősödésére. Itt állnék meg egy kicsit.
Kétségtelen, hogy a szélsőségnek, vagy radikálisnak elkönyvelt mozgalmak és pártok jelentős részét jól jellemzik ezek a kifejezések. Azonban nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a domináns politikai és gazdasági erők hagyományosan minden olyan megnyilvánulást szélsőségesnek bélyegeznek amely a hatalmukat megkérdőjelezheti.
Ha az 1500-as években lett volna mainstream média, valószínűleg Dózsa Györgyöt is minimum szélsőségesként jellemezték volna. Szélsőséges nézetei miatt Galilei is az inkvizíció birái előtt találta magát, de órákig lehetne sorolni a példákat. Elképzelhető hogy arról a demokráciáról amit mi ismerünk az unokáink már azt fogják tanulni, hogy nem volt más, mint az elnyomás kifinomult eszköze.
