Hosszú ideje nem írtam már új bejegyzést, és ennek számos oka van. Egy hosszabb szabadság, építkezés, egy nyakamba akasztott per - amely végül szerencsésen végződött -, szóval az időhiány csak úgy általában. Rá kellett jönnöm, hogy az írással eltöltött időt, elsősorban az olvasástól vonom el - azaz minnél többet írok annál hülyébb leszek -, továbbá azt is észrevettem, hogy a látogatottság növekedésével párhuzamosan a megfelelési kényszer (a blikkesedés) is egyre komolyabb befolyást gyakorol rám. A fő ok azonban egy olyan bejegyzés elkövetése volt ahol vakon bízva, ellenőrzés nélkül vettem át, és közöltem információkat, amelyek később falsnak bizonyultak. Elsősorban ezért határoztam el, hogy befejezem a blogolást, nagyjából örökre, és hasznosabb dolgokkal fogom tölteni a szabadidőmet.
Úgy tűnik, hogy ezt a fogadalmat nem fogom tudni megtartani, mert valamiféle belső késztetést érzek az irogatásra, még akkor is ha nincs túl sok értelme.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy jelentéktelen blog, ezzel együtt a távozásomnak, és visszetérésemnek sincs jelentősége, amiből az következik, hogy ez a bejegyzés is nonszensz. Ma azonban azt is észrevettem, hogy a többhetes távollét után is vannak visszetérő látogatók a blogon.
Az ő türelmüket szerettem volna megköszönni ezzel az írással.