Őszintén szólva örültem, hogy az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" elnevezésű civil szervezet ennyi embert tudott mozgósítani október 23-án. Örültem, hogy nem valamelyik a pártrendezvény látogatottsága volt a legnagyobb, hanem egy civil kezdeményezésé, ahol részt vehettek azok akiknek nem tetszik a rendszer, pártállástól függetlenül. Azok akiknek nem tetszenek a pártoknak nevezett korlátolt felelősségű társaságok, és a demokráciának csúfolt szánalmas színjáték.
Azt gondoltam, hogy ebből még lehet valami hosszútávon, de gyorsan ki kellett józanodnom. Kiderült, hogy a kezdeményezés mögött állóknak a rendszerrel csak akkor van baja ha nem az általuk preferált politikai erő áll a kormányrúd mögött.
Párttá alakul a 4K!
Számítottam rá, hogy előbb-utóbb egy párt fög kinőni az egymillióból, de ez nekem hirtelen jött. Kicsit a trójai falóra emlékeztet ahogy a 4K! kihasználva az egymilliósok tüntetésével járó hirtelen jött ismertséget bedobta magát a poitikai köztudatba, és gyorsan párttá is alakult. A politikai hovatartozás skáláján a baloldalra pozicionálták magukat, és a nyilatkozataik szerint a Gyurcsány, illetve a Mesterházy nevével fémjelzett pártokkal is hajlandóak lennének szövetségre lépni a nagy közös ellenség ellen.
A 4K! alapítói vagy nincsenek tisztában a baloldaliság jelentésével, vagy nem tudják pontosan, hogy kik a remélt szövetségeseik. A tolerancia bajnokainak regnálása alatt, 2006 október 23-án nem csak a sajtószabadság, a testi épség miatt is lehetett aggódni.
A nagy gondoskodó állam, és svéd modell pedig tényleg nagyszerű tervek, de a megvalósításukhoz először is egy olyan gazdaságpolitikára kiagyalására lenne szükség amelyik ezt lehetővé teszi. A jelenlegi helyzetben ezeknek az álmoknak annyi a realitása, mint az egymillió új munkahelynek.
