Csalódott aki azt gondolta, hogy a magyar “baloldal” képviseleti zászlóshajójaként funkciónáló MSZP koporsójába az utolsó szöget Orbán Viktor, esetleg Vona Gábor, vagy a 8 év kormányzati ámokfutásából kiábrándult szavazók fogják beverni.
Az egykori utódpárt belülről rohadt szét. A párton belüli ellentétek régóta érezhetőek voltak, a hirhedt öszödi beszéd kiszivárogtatása után pedig egyértelművé vált, hogy a Gyurcsányért nem rajong mindenki, az ősszocik el akarták tűntetni a párt éléről. Természetesen nem ideológiai különbségek húzódnak meg a belső ellentétek hátterében, az MSZP-nek semmi köze a baloldalisághoz, vagy a szociáldemokráciához, az MSZP csak egy gazdasági érdekcsoport, egy vállalkozás.
A párt igyekezett cáfolni, enyhíteni, megmagyarázni a belső ellentétekről szivárgó híreszteléseket, egyre kevesebb sikerrel. De ez már a múlt. Lári-Ferit nem sikerült rövid pórázon tartaniuk, nem hagyta magát a háttérbe szorítani, a miniszterelnöksége után sem húzta meg magát, aktívabb lett mint valaha.
Az elkötelezett „balosoknak”, és azoknak akiknek az emlékezőkészsége nem haladja meg a 4 évet egy új választási lehetősege nyílott. A kérdés az, hogy melyik balra adják majd a voksukat.
Nehéz jósolgtani ezzel kapcsolatban, de az MSZP vezetésének nagyon össze kell szednie magát, ha nem akarnak végleg eltűnni a poltikai élet szemétdombjáról. Ha nem találnak sürgősen egy új frontembert akkor az új balformáció komoly fejfájást okozhat még nekik a későbbiekben. Gyurcsány Ferenchez hasonló karizmatikus (meggyőzően hazudozó, és manipuláló) politikusuk egyelőre nincs, vagy legalábbis még nem vették elő. Mesterházynak esélye sincs Gyurcsánnyal szemben, egyedül abban reménykedhet, hogy Orbánék lecsukják.
