Egyik kubai utam alkalmával volt szerencsém hosszabb beszélgetésbe keveredni egy angolul jól beszélő idegenvezetővel. Politikai kérdésekben meglehetősen visszafogott és óvatos volt, amennyire lehetett igyekezett kerülni a kényes témákat.

Elmondta, hogy az ország vezetésével szerinte semmi probléma (LOL), az egyetlen ok amiért az emberek le akarnak lépni a szigetről, az a nehéz gazdasági helyzet.

Megkérdeztem, hogy hol tanult meg angolul, és elmesélte, hogy az ő eredeti hivatása tanár, de az idegenforgalom sokkal jobban fizet. Idegenvezetőként a pedagógusi fizetés többszörösét viheti haza.

A turizmus fellendülésével párhuzamosan általános tanárhiány lépett fel Kubában. Az idegenforgalomban szükség volt nyelveket beszélő emberekre akik gondolkodás nélkül mondtak igent a kubai viszonylatban hatalmas fizetésekre. Volt rá péda, hogy a tanárhiány miatt az előre rögzített tananyagot az osztálytermekben elhelyezett televíziókon adták le.

Hozzátette azonban, hogy mostanában már nem ilyen egyszerű a helyzet, az állam megelégelte a dolgot, és az ingyenes oktatásért cserébe elvárja, hogy a frissen diplomázott tanárok egy időre kötelezően az állami iskolákban helyezkedjenek el.

- Mégis mennyi ideig?

- Két évig - válaszolta.

Másik földrész, más diktatú államforma, hasonló módszerek.